Egy új dalt publikált myspace oldalán a legendás Ulver zenekar, a dolog olyannyira friss, hogy ha igyekeztek, még 10 alatt lesz a hallgatások száma. A következő, psyche munkacímű lemezre szánt nóta egy feldolgozás, az Electric Prunes I had too much to dream last night című klasszikusáról van szó. További különlegesség, hogy ebben hallható először Daniel, az új gitáros, és közreműködik még Lard Pedersen (When) dobon és Mats Engen (Euroboys) basszusgitáron. A keverést Antti Uusimaki végezte.
Idén többször is kimozdultunk. Az első koncertünk a lillehammeri után a cseh Brutal Assault fesztiválon volt augusztus elején. Elég fura, 10000 emberes tömeg – zavarbaejtően sok – és kemény monitor problémáink voltak. Azért valahogy összehoztuk, de rádöbbentett bennünket, hogy milyen messze távolodtunk a metal arénától. Ennek ellenére azon gondolkozunk, hogy elvállaljuk a jövő évi Hellfest-es fellépést, barátainkkal, az Ihsahn-nal és a Sunn O)))-val.
A következő a norvég Øya fesztivál volt Osloban augusztus közepén. Az első bulink másod dobossal, Tomas Pettersen-nel, de vendégzenészként játszott Jørgen Munkeby is szaxofonon. Jó volt, égszínkék, ahogy a nap leereszkedett a szülővárosunk fölött. Pár nappal később Mølla-ba utaztunk, ami egy vízesés által hajtott öreg malom Gjerstad-ban, egy kis önkormányzattal mélyen Dél-Norvégiában. Zavartalan volt az esemény, talán túlságosan is, tekintve, hogy hajnali 02:30 körül léptünk a színpadra. Nem láttunk túl sokat, de úgy tűnt, a bulinak vége. Az erdőnek zenéltünk. Kösz, Knut.
Utána északra tartottunk a trondheim-i Pstereo fesztiválra, mely rögtön az elragadó Nidaros Dome mellett található. Technikai rémálom volt, háromszor elment az áram a koncert közben valami földelési hiba miatt. Fejetlenség volt. De legalább sötétben. Tanulság: a fesztiválok neccesek, az emberek és a hely nincsenek a helyzet magaslatán. Utálom.
A londoni Queen Elizabeth Hall már jól sikerült, a szcéna és a légkör tekintetében is. Kb. 1000 ülő embernek játszottunk, néhányukon öltöny volt, az előzenekarunk pedig egy britpop csapat volt, a Mothlite. Nagyon különleges este volt. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy hihetetlenül csalódottak voltunk a Southbank bürokráciájának merevségén, segg van a fejük helyén. Több, mint 100.000 norvég koronát (kb 3.2 milla Ft-ban) bezsebeltek ezek a mocskok és hazaküldtek minket úgy, hogy még tartoztak. Ez így nincs rendjén. És mindennek a tetejében, volt bőr a képükön visszatartani az eladott merch-ből befojt összeget, a szerződést megszegve. Fizessetek, bürokrata seggfejek.
Az atheni Gagarin 205-ben a koncert elég jól szólt, pedig nem voltunk a legjobb formánkban. A szervező Didi Music királyként is királynőként kezelt minket, oh, királynő is van néhányunkban. Félelmetes a kontraszt a fenti sztorikkal szemben. Köszönünk mindent, főleg Kostas-nak és Eleni-nek.
Hazatérve, magunk mögött hagyva az Akropoliszt: kínzóan óvatosak voltunk a Shadows óta. Ideje egy újabb Ulver anyagnak, és elkezdtük a dalszerzést. A saját sötét fajtánkat.
Járulékosan: felvettünk néhány hippi dalt, olyan 60-as évek belit, olyasmit mint a The 13th Floor Elevators, Byrds, Jefferson Airplane. Teljes albumot csinálnánk belőle, széllel szemben hugyoz az Ulver. Felrakunk majd egy nyers verziót, de ezen álmodozom még egy sort.
Na meg lesz egy közös vonal a Sunn O)))-val is. Volt egy lélegzetelállító jammelésünk a Nazgûl-ökkel a tavalyi Øya fesztiválos fellépésük után. Eltöltöttünk vagy egy hónapot az anyag vágásával, hogy hozzágyúrjuk a saját fényünket a hangzáshoz. Sajnos azóta porosodik a projekt, mert elég nehéz összehozni, hogy mindenki együtt legyen. Reméljük, egyesítjük erőinket és befejezzük a dolgot a tavasszal. Mint egy szellem.
Bár kicsit több lett belőle, mint egy intró, akit érdekel, hallgassa meg az Another brick in the wall part I-et, amit a legutóbbi Mojo magazine-nak vettünk fel, egy speciális Pink Floyd kiadvánnyal tisztelegnek a The Wall 30 éves évfordulójának.
Aztán, olvassátok el a tengerbiológusból-lett-zenei-újságíró Seth Beaudreault interjúját, amit velünk készített a Queen Elizabeth Hall-ban. Az interjú egy nappal a lillehammeri első színpadra lépésünk után készült. Bizalmas beszélgetés és elég hosszú. Seth, egy élmény volt. Vigyázz magadra, bárhová is visz az utad.
Végül, szeretnénk üdvözölni Daniel O’Sullivan-t a csapatban. Mind tudjuk, Isten hármas személyiség, de most van a háromszög alapú piramis hajnala.
Ulver, az atheni kóbor kutyák, 2009. november 26.
gf: Pénteken a mosonmagyaróvári Casketgarden fellépését néztük meg először, a néhány száz fős közönségük közel fele nyújtotta a kezét, amikor az énekes Pisti külön üdvözölte a magyarokat a második dal után. Ők sem először léptek fel itt, de ennyi magyar még biztosan nem járt ki akkoriban a BA-ra. Nem stílusom nekem ez a The Haunted […]
Tovább »
Most már hivatalos a hír: az Ulver is fellép a Brutal Assault-on, ráadásul a nyári európai fesztiválok közül exkluzív módon csak a cseheknél.
Az alábbiakban a legendás és köztudottan zárkózott norvég zenekar hivatalos levelét olvashatjátok az első koncertjükről. Koncertszervezők: Magyarországra őket, azonnal.
Megcsináltuk. Szembenéztünk a zenével. És veletek.
Nagyon köszönjük mindannyiótoknak, aki eljött a kicsi Lillehammerba, és segített abban, hogy az első koncertünk ne az utolsó legyen. Alaszka, Ausztrália, Brazília, Németország, Görögország, Olaszország, Japán, Los Angeles, Mexikó, Texas. Az egész világ eljött ezen az estén. Ez megérintett bennünket. Be voltunk gerjedve, de most már nyugi van. Úgy döntöttünk, fogunk még koncertezni, de hogy mennyi időn keresztül és milyen feltételek mellett, azt még nem tudjuk. A vizit rövid. Néhányan azt akarják, tartson örökké. Hát nem biztos.
A színpadon Ole Aleksander Halstensgård, Pamelia Kurstin, Lars Pedersen, Kristoffer Rygg, Daniel O’Sullivan, Jørn H. Sværen és Tore Ylwizaker játszott.
Különös köszönettel tartozunk a következő embereknek:
– Kristin Bøyesen-nek, a hölgy a vetítésben segédkezett. Kamerás Macskanő.
– Az Oslo Audio-s Paal Klaastad-nak és Terje Bjordal-nak.
– Neil McNasty-nek a fény- és látványeffektekért. És még azt hittük paranoiásak vagyunk.
– Cornelius Jakhelln-nek a promócióért.
– Regine Stokke-nak, a bátor lánynak, akit MDS/AML-lel (myelodysplastic syndromes/acute myeloid leukemia) vert meg a sors. Vállainkon a teher semmi a tiedhez képest. Boldogok vagyunk, hogy ki tudtad húzni a koncertig és üdvözölhettünk. Meghökkentő látni ilyen csapás mellett arcodon a mosolyt. Bocsáss meg nekünk, hogy szánalmasan kacérkodtunk a halállal. Fogalmunk sincs, mit mondhatnánk még.
– És végül, Mr. Stig Sæterbakken-nek, aki egy remek művész és a Norvég Irodalmi Fesztivál korábbi művészeti igazgatója. Még mindig bújkálnánk, ha nem ragaszkodtál volna ennyire ehhez az estéhez.
Ulver, 2009. június 22.
A sors és a fémforgács promó listája úgy hozta, hogy mostanában szinte nem is írok másról, csak egykori nagy és kultikus zenekarok újrakiadott lemezeiről, vagy a múltban vezető pozíciót és etalont jelentő, mára megszűnt vagy átalakult hordák produktumairól. Így van ez az oszlói Ulver esetében is, melyet megint csak – úgymond – illik ismerni; legalább […]
Tovább »
Szeptember 20-n DJ-skedéssel összekötött lemezbemutató partit tartanak New York-ban az Ulver tagok. Az énekes Kristoffer Rygg (Garm, Trickster G) és a dobgép/billentyűs Tore Ylwizaker fog performálni, mégpedig az október 20-án , a The End Recordsnál megjelenő Shadows of the Sun című új lemezüket. Az előadás a brooklyni Europa Night Club-ban kerül megrendezésre.
Ha megy valamelyikőtök, készítsen exkluzív fotókat a Fémforgácsnak. Köszi.
Itt vannak Ulverék vízben:
További fellépők az experimentális rock-ot játszó The Austerity Program (Hydrahead) és a stoner rock/metal duó, a Lapdog of Satan (Priestbird/Tarantula Ad tagokkal).
További infó:
ULVER: http://www.jester-records.com/ulver/ulver.html
ULVER @ MySpace: http://www.myspace.com/ulver1
THE AUSTERITY PROGRAM @ MySpace: http://www.myspace.com/theausterityprogram
PRIESTBIRD @ MySpace: http://www.myspace.com/priestbird
