​A finn horror-rock ikonjai nem pihennek: Mr. Lordi és maszkos különítménye egy váratlan húzással tért vissza. Ezúttal nem egy újabb rémtörténetet zenésítettek meg, hanem a svéd popkultúra egyik fülbemászó darabját, a Pantamerát gyúrták át a saját képükre. A Lordi mindig is híres volt arról, hogy a véres külső mögött egy hatalmas adag irónia és a dallamos hard rock iránti tisztelet rejlik. Legújabb projektjükkel most bebizonyítják, hogy még egy környezetvédelmi kampánydalból is képesek kihozni a „zombiapokalipszis” hangulatot.

​​Aki nem mozog otthonosan a skandináv reklámvilágban, annak érdemes tudni: a Pantamera eredetileg egy svéd újrahasznosítási kampány dala, amely az évek során számtalan feldolgozást megélt már a poptól a hip-hopig. De olyat, amit a rovaniemi szörnyek műveltek vele, még biztosan nem látott a világ.

​Szörnyen vicces vagy szörnyen heavy? ​A válasz egyszerű: mindkettő. A dal megőrizte az eredeti verzió „dallamtapadást” okozó refrénjét, de Mr. Lordi reszelős hangszálai és a súlyos riffek egy teljesen új dimenzióba helyezték a szerzeményt.

​„A Lordi sosem vette túl komolyan magát, és pont ez a titkuk. A Pantamera-verziójuk egyszerre tiszteletadás és paródia, miközben zeneileg hozza azt a dögös horror-metalt, amit elvárunk tőlük” – vélik a kritikusok.

​A dalhoz természetesen látványvilág is dukál. A zenekar hű maradt az imázsához: maszkok, jelmezek és hangulat. ​Ezzel a húzással ismét bebizonyították, hogy a horror-metal műfajában ők a koronázatlan királyok – még akkor is, ha éppen a környezettudatosságról van szó. Készítsétek a nyakatokat a bólogatáshoz, mert ez a feldolgozás garantáltan nem hagy nyugodni!

Március 28-án két éve, 2024-ben jelent meg Róm Gábriel Palásti csata 1552 című rockoperája, amely a magyar történelem egyik legvéresebb ütközetét, a mohácsi vész utáni legnagyobb csatát dolgozza fel rockzene formájában.

A kiadvány 2024. március 29-én debütált, és Tinódi Lantos Sebestyén krónikájára építve idézi fel az 1552. augusztus 10-11-én vívott palásti vérfürdőt, ahol a keresztény seregek súlyos vereséget szenvedtek a török Ali pasa erőitől. A rockopera CD-n, képregénnyel kiegészítve is elérhető a GrundRecords gondozásában és célja a feledésbe merült esemény újbóli megismertetése. Ezt a jeles évfordulót egy vadonatúj video-premierrel ünnepeljük: Róm Gábriel Anyácska, anyácska című tételének hivatalos bemutatója 2026. március 29-én volt a GrundRecords youtube csatornáján.

A történet szerint egy 1552 nyarán játszódó családi dráma jelenik meg szemünk előtt, éreztetve a legszorosabb emberi köteléken belüli feszültséget, mely máig él társadalmunkban. Hajdú kedvese a közelgő török veszedelem elől menekülne családjával és választottjával. Az idős, hadviselt apja viszont másként vélekedik. Gábriel üzenete a rockoperával és az Anyácska, anyácska c. tétellel is a szándék felerősítése észrevenni azt, hogy több minden köt össze bennünket, mint ami szétválaszt. Döntés kérdése, melyiket részesítjük előnyben!

A 18. és 19. századi természetromantika, valamint a zord skandináv tájak melankóliája elevenedik meg a svéd Hädangången friss nagylemezén. A MARA soraiból is ismert Vindsval által életre hívott atmoszferikus black metal projekt a közelmúltban, egészen pontosan március 28-án jelentette meg szerzői kiadásban (CD-n és digitálisan) a Vädjan címet viselő harmadik anyagát.

A halál, az elszigeteltség és a természet örökös körforgása köré épülő héttételes korong tovább mélyíti a 2024-es Tomhet album borongós hangulatát, a fagyos riffeket pedig helyenként egy hátborzongató keringő ritmusa szövi át. Aki szívesen merül el a Drudkh, a Windir vagy a Grima stílusát idéző, sallangmentes és természetközeli sötétségben, annak érdemes tennie egy próbát az alább már teljes egészében végighallgatható lemezzel.

Új dallal jelentkezett a nemzetközi, ám megújult felállású Dogma. A bevállalós apácák Fate Unblinds címmel egy most is érdekes klipet kapó dallal vezetik fel a remélhetőleg még idén megjelenő második lemezüket. A bandában változások voltak a tavalyi európai koncertek után: Észak-Amerikába már három új taggal érkeztek – kirúgták a korábbi énekest és két gitárost, valamint az eredeti társalapító, fő dalszerző, producer hármasból távozott a The Dark Messiah és a The Dusk Messiah is. Aztán ebből elég nagy jogi/peres hercehurca kerekedett, ami mind a mai napig tart. Időközben a kirúgott tagok a The Dark és The Dusk Messiah-val új bandát alapítottak Vindicta néven.

Harminc stúdióalbumot tető alá hozni bármilyen zenei műfajban tiszteletre méltó teljesítmény, az olasz neoklasszikus és darkwave színtér egyik legrégebbi bástyája, az Ataraxia pedig idén tavasszal pontosan ehhez a mérföldkőhöz érkezik. A május 21-én, a The Circle Music kiadó gondozásában megjelenő Sylfaera the Fair ráadásul egy nagyobb lélegzetű alkotói korszak lezárása is: ez a lemez teszi teljessé azt a spirituális trilógiát, amely a 2022-es Pomegranate és a 2024-es Centaurea korongokkal vette kezdetét.

A tíz dalos zenei utazás története öt szabad szellemű művész és harcos spirituális kalandját követi nyomon, akik egy ezüstös vízesésekkel tarkított hegyen lépnek át egy másik dimenzióba. Ezt a misztikus koncepciót a zene is hűen leköveti, a zenekar ugyanis ezúttal az északi, sötét rituális folk irányába mozdult el. A jól ismert alapítók (Francesca Nicoli – ének, Vittorio Vandelli – gitárok/bouzouki/programozás, Giovanni Pagliari – billentyűk) munkáját vendégként Gregorio Bellodi és Alessia Baraldi segítette. Olyan tradicionális hangszerek kapnak főszerepet a lemezen, mint az ír duda (uilleann pipes), a fafúvósok és a bodhrán (ír keretes dob). Különlegesség, hogy a vokálokhoz Francesca egy kitalált, úgynevezett glosszolália nyelvet használt, amely a hagyományos dalszövegek helyett tiszta érzelmi és spirituális rezdülésekkel igyekszik atmoszférát teremteni.

A kiadó a gyűjtők számára a hagyományos digipak CD és a 400 példányra limitált, márványos türkiz-fekete vinyl mellett egy igazi ritkasággal is készül. Piacra dobnak egy mindössze 100 darabos, exkluzív fekete díszdobozt, amely a zenei hordozók és a 16 oldalas füzet mellett egyedi relikviákat rejt. A dobozokban a zenekar által kézzel festett, a belső látást szimbolizáló „utazó kövek”, valamint egy-egy görög istenség vagy mitológiai figura által ihletett, kézzel írt személyes jóslat (orakulum) is helyet kap.

A modern társadalom felszínességével és materializmusával fordul szembe a hagyománytisztelő black metal eszközeivel az olasz Lorn visszatérő nagylemeze. Hosszú csend után a Radok (gitár/basszus/ének/szintetizátor) által vezetett projekt május 15-én hozza ki a Searing Blood címet viselő új anyagát.

Zeneileg a lemez egy masszív, nyolchúros gitárokkal megtámogatott, mégis fagyos és dallamos utazás, amely szándékosan a műfaj letisztultabb építőköveihez nyúl vissza. A Gianni Pitzalis session-dobossal felvett dalok az ősi romok és az érintetlen természet fenségességét állítják fókuszba, miközben hol tempósabb, hol merengősebb ritmusokon egyensúlyoznak. Aki kedveli a Darkthrone vagy az Aeternus klasszikus, sallangmentes és természetközeli atmoszféráját, annak a tavasz végén érdemes lesz tennie egy próbát a kiadvánnyal.

Bár a tagok eredetileg a magyar black és death metal színtéren edződtek, a Phoschydeux zenei világa egy egészen másfajta sötétséget képvisel. A formáció a doom, a stoner-blues és a hard rock elemeit itatja át kelet-európai nihilizmussal, illetve az extrém metal fojtogató atmoszférájával. A szürke városi tájakat, depressziót és teljes kilátástalanságot megéneklő 4 Days Of Bliss In Hell eredetileg tavaly jelent meg szerzői kiadásban, de május 15-én a neves I, Voidhanger Records jóvoltából CD formátumban is szélesebb közönség elé kerül.

Jim Jones karcos, meggyötört énekét hipnotikus gitártémák és egy ultra-nehéz ritmusszekció kíséri, az Osana című tételben pedig még Az ördögűző című klasszikus filmből is felbukkannak részletek. Akinek bejön a füstös, reményvesztett és borongós doom/rock vonal, annak tavasz végén érdemes lesz tennie egy próbát a hazai srácok anyagával.

A fagyos északi underground két elhivatott projektje, a Kerzenlicht és a Kirous egyesítette erőit egy közös split kiadvány erejéig, amely április 15-én érkezik a Signal Rex gondozásában, CD-n és régisulis kazettán.

A tavalyi demója után a Kerzenlicht négy új, kompromisszummentes, primitív black metal tételt pakolt fel az anyagra, hűen megidézve a 2000-es évek közepének nyers, kazamatás atmoszféráját. A lemez második felét uraló Kirous (amelynek főkolomposa a White Baroness és a Sigon soraiból is ismerős lehet) egy intróval és két friss dallal száll be a sötét utazásba. Az ő zenei megközelítésük egy misztikusabb, középtempós menetelés, amit némileg váratlan, virtuóz gitártémákkal szőnek át. Aki szimpatizál a nosztalgikus, barátságtalan feketefémmel, annak április közepén érdemes lesz tennie egy próbát ezzel a párosítással.