Crá Croí – A káosz költői
A gael nyelvvel való ismerkedés általában két fázisból áll: az első a csodálat, hogy milyen ősi és misztikus, a második pedig az agyvérzés közeli állapot, amikor megpróbáljuk kiolvasni a leírt szavakat. A Corkból származó ír duó, a Crá Croí (ejtsd: Craw Kree, mintha egy varjú próbálna krákogni, miközben mogyorót rágcsál) szerencsére a zenei világban nem a nyelvtörőkkel, hanem a hangulatteremtéssel operál. Nevük jelentése „szívfájdalom” vagy „a lélek gyötrelme”, ami lássuk be, egy post-punk/goth formáció esetében legalább annyira kötelező elem, mint a fekete szemceruza vagy a színpadra csempészett ködgép.
Harmadik kislemezük, a Feeding The Fear a napokban jelent meg, és tovább építi azt a borongós, szirénákkal és torzított gitárokkal teli világot, amit az előző megjelenéseikkel (Radiation Romance, Fires At Dawn) már elkezdtek alapozni. A zenekar saját magát szerényen csak „a káosz költőinek” nevezi – amiért egy irodalomtanár talán szemöldököt ráncolna, de a Joy Division, vagy a Type O Negative rajongói valószínűleg elégedetten csettintenek. A dal a bizonytalanságról, a félelemmel való szembenézésről szól, mindezt egy olyan sötét atmoszférába csomagolva, ami tökéletes aláfestés ahhoz, ha egy esős kedd este úgy döntünk, hogy világfájdalmat érzünk a kanapén.
A duó jelenleg sem tétlenkedik, hiszen gőzerővel dolgoznak a 2026-ra ígért debütáló nagylemezükön, melynek címe Tá brón orm lesz. Ez magyarra fordítva annyit tesz: „szomorúság van rajtam” (vagyis: szomorú vagyok). Ez a fajta nyelvi puritánság és érzelmi közvetlenség kifejezetten üdítő a sokszor túlgondolt koncepciók tengerében. Ha szereted a Fields Of The Nephilim epikus melankóliáját, vagy a Héroes Del Silencio drámaiságát, érdemes adni nekik egy esélyt, mielőtt a bánat végleg rátelepszik a mindennapokra.
