XCIII – Alászállás a baudelaire-i melankólia bugyraiba
A párizsi illetőségű Guillaume Beringer vezette XCIII projektje nem az egyszerű megfejtések híveinek készült. A római számokkal jelzett név Charles Baudelaire A romlás virágai című kötetének egyik igencsak depresszív versére utal és a május 22-én érkező In Puncto Ad Inferna Descendunt pontosan azt a sötét, dekadens eleganciát hordozza, amit a költőóriás sorai sugallnak. A Club Inferno Ent. gondozásában megjelenő anyag az avantgárd post-rock köpönyege alól előhúzott coldwave, progresszív rock és némi black metalos felhang elegyéből épít hipnotikus, néhol zavarba ejtő hangképeket.
Az albumon Beringer bátran kísérletezik a textúrákkal: a gyermeki énekhangok és a váratlanul felbukkanó rap-elemek olyan szürreális elegyet alkotnak, amelyben az Ulver kései korszaka, a Porcupine Tree melankóliája és a Massive Attack triphopos lüktetése ad randevút egymásnak. A Et Quand Il Pleut, Je Danse tételében Louison vendégszereplése hoz éteri lágyságot, míg a The Great Escape a projekt progresszívebb arcát mutatja meg. Az Island Of Lost Soul képében pedig Beanzy közreműködésével tágítják tovább az amúgy is nehezen definiálható zenei univerzum határait.
A lemez címe latinul az alászállás pillanatára utal, és valóban, a hallgatót egyfajta visszafordíthatatlan belső utazásra invitálják, ahol a gyönyör és a pusztulás kéz a kézben jár. Aki nem riad vissza a műfaji korlátok teljes lebontásától és a sötét, atmoszférikus kalandozásoktól, az a XCIII új munkájában megtalálhatja a tavaszi szezon egyik legkülönösebb, s egyben legintelligensebb kiadványát.
