A párizsi illetőségű Guillaume Beringer vezette XCIII projektje nem az egyszerű megfejtések híveinek készült. A római számokkal jelzett név Charles Baudelaire A romlás virágai című kötetének egyik igencsak depresszív versére utal és a május 22-én érkező In Puncto Ad Inferna Descendunt pontosan azt a sötét, dekadens eleganciát hordozza, amit a költőóriás sorai sugallnak. A Club Inferno Ent. gondozásában megjelenő anyag az avantgárd post-rock köpönyege alól előhúzott coldwave, progresszív rock és némi black metalos felhang elegyéből épít hipnotikus, néhol zavarba ejtő hangképeket.

Az albumon Beringer bátran kísérletezik a textúrákkal: a gyermeki énekhangok és a váratlanul felbukkanó rap-elemek olyan szürreális elegyet alkotnak, amelyben az Ulver kései korszaka, a Porcupine Tree melankóliája és a Massive Attack triphopos lüktetése ad randevút egymásnak. A Et Quand Il Pleut, Je Danse tételében Louison vendégszereplése hoz éteri lágyságot, míg a The Great Escape a projekt progresszívebb arcát mutatja meg. Az Island Of Lost Soul képében pedig Beanzy közreműködésével tágítják tovább az amúgy is nehezen definiálható zenei univerzum határait.

A lemez címe latinul az alászállás pillanatára utal, és valóban, a hallgatót egyfajta visszafordíthatatlan belső utazásra invitálják, ahol a gyönyör és a pusztulás kéz a kézben jár. Aki nem riad vissza a műfaji korlátok teljes lebontásától és a sötét, atmoszférikus kalandozásoktól, az a XCIII új munkájában megtalálhatja a tavaszi szezon egyik legkülönösebb, s egyben legintelligensebb kiadványát.

Június 12-én, a Prophecy Productions gondozásában lát napvilágot a római Klimt 1918 ötödik nagylemeze. Az Àmor címre keresztelt visszatérő anyag egy csaknem egy évtizedes csendet tör meg a 2016-os Sentimentale Jugend dupla album után. A friss korong a szociális távolságtartás és a magány időszakában fogant, művészi ellenpontként azonban a dalok központjában tudatosan a testiség, a szenvedély, az emberi érintések és az ébren töltött éjszakák felfokozott érzelmei állnak.

Zenei tekintetben a lemez a formáció eddigi fejlődésének beteljesülése. Bár az 1999-ben a Marco és Paolo Soellner fivérek által alapított zenekar egykor metalos gyökerekből indult, mára az avantgárd metalos hatások kikoptak, helyüket pedig a darkwave, az alternatív rock és legfőképpen a post-rock vette át. A csapat a cipőnézős (shoegaze) befelé fordulás helyett inkább felfelé, a horizonton túlra tekint, ezt az álmodozó, dinamikus és monumentális hangzásvilágot pedig egyszerűen csak „skygaze”-ként definiálja.

A 11 tételes zenei utazás letaglózó, szélesvásznú megszólalásához a szakma kiválóságait kérték fel: a keverést Tony Doogan végezte, aki korábban a Mogwai és a Snow Patrol lemezein is dolgozott, míg a maszterelés a legendás londoni Abbey Road stúdióban készült Frank Arkwright (Joy Division, Coldplay, Oasis) kezei alatt. Az Àmor fizikai kiadások tekintetében is tartogat különlegességeket: a hagyományos digipack CD és a dupla (fekete, illetve limitált kék) bakelitek mellett egy 48 oldalas keményborítós, 2 CD-s artbook verzió is elérhetővé válik, amely egy öt dalt tartalmazó bónuszlemezt is rejt magában.

Tíz év nagy idő, különösen, ha egy olyan zenekarról beszélünk, amelyik eleve száműzte a hathúros gitárokat a próbateremből, nehogy véletlenül valami hagyományos riffelés megzavarja a gondosan felépített világfájdalmat. Az atlantai Dead Register pontosan ezt az utat járja: kizárólag vastag basszusokra, szintetizátorokra és egy komor bariton énekre építkezve nyomasztják a poszt-metal és a dark/gothic rock metszetében mozgó hallgatóságot. Május 22-én az AVR kiadó égisze alatt az első komolyabb mérföldkövük, a 2016-os Fiber kap egy tízéves, felpimpelt újrakiadást.

A Fiber (10th Anniversary Deluxe Remaster) a sajtóanyag meglehetősen költői megfogalmazása szerint „újra fizikaivá teszi az emlékezetet”. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a M. Chvasta, Avril Che és Chad Williams által annak idején minimális utómunkával, szinte élőben rögzített sávokat alaposan leporolták. A remasterelés ráerősített a mélyfrekvenciákra és a letisztultságra, de bölcsen meghagyták benne azt a fojtogató atmoszférát, ami miatt az ember önként vonul be egy ablaktalan szobába a lemez hallgatása közben.

A dalok – mint a rituális lüktetésű címadó, vagy a fizikai fájdalommal határos súlyú Grave – továbbra is a szikár, hipnotikus ismétlődésekre és a komor őszinteségre építenek, mindenfajta felesleges zenei bűvészkedés nélkül. A jubileumi kiadás végére bónuszként egy 2016-os keverőpultos koncertfelvétel, a Reverse is felkerült, mintegy lezárva a formáció első korszakát.

Pontosan egy hét múlva, október 19-én újra Budapesten játszik a poszt-rock és ambient rock műfajok legismertebb együttese, az ír God Is An Astronaut. Az együttes hosszú múltra tekint vissza, hiszen 2002-ben alapították a Kinsella fivérek az írországi Glen of the Downs-ban. Nálunk gyakori vendégek, így két év után újra a Dürer Kert nagytermében lehet részünk az egyedi audiovizuális élményben. Legutóbbi, Embers címet viselő albumuk tavaly szeptemberben került kiadásra. Erről a megjelenéskor írtunk a Fémforgácsban.

A turnén velük tart a londoni csellóművész, Jo Quail, aki a banda legutóbbi lemezén is közreműködött. Az ő zenéjében a klasszikus keveredik ambienttel és folkkal.

A Phoenix Music és a Dürer Kert bemutatja:

2025. Október 19. – Vasárnap
Kapunyitás: 19:00
Dürer Kert Nagyterem: God Is An Astronaut (IRL), Jo Quail (UK) koncertek
https://www.facebook.com/godiaa
Jegyek: https://tixa.hu/giaa-2025

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1031743798582949

2025-ben újra európai turnéra indul az ír poszt-rock legenda, a God Is An Astronaut, akik nemrégiben az új, Embers című lemezükkel jelentkeztek, melyről itt olvasható az ismertetőnk. A turné zárásaként október 19-én lépnek fel újra a Dürer Kert nagytermében.

A turnén vendég lesz az angol csellista művésznő, Jo Quail, aki a God Is An Astronaut új albumán is közreműködött. Az ő zenéjében a klasszikus, az ambient és a folk keveredik.

A God Is An Astronaut legutóbb 2023 őszén járt nálunk, ahol a COVID-időszak miatt sokszor halasztott koncertjüket pótolták és a 2021-es Ghost Tapes #10 című albumukat mutatták be. A koncertről itt olvasható a beszámolónk.

A Phoenix Music és a Dürer Kert bemutatja:

2025. Október 19. – Vasárnap
Kapunyitás: 19:00
Dürer Kert Nagyterem: God Is An Astronaut (IRL)
https://www.facebook.com/godiaa
https://www.instagram.com/giaa_band

Jo Quail (UK)
https://www.facebook.com/JoQuailCello
https://www.joquail.co.uk/

Jegylink:
https://tixa.hu/giaa-2025

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1031743798582949

Terra Nostra címmel jelent meg a post-metal/progresszív post-rock Car Crash Weather új albuma. Ez a második korong a 2018-as Secondary Drowning és mint ahogy az is, az új album is a svájci csapat saját kiadásában került ki. Ízelítőként pedig itt van a The Servant című szám.

Az Athén városából származó, ám most már német illetőségű Sidus post-rockban járatos, és nemrég jelent meg legújabb kislemezük. Ez a Seismos EP-ről származik és Stage III: Seismos daluk egyben az utolsó lemezelőzetesnek is számít. Az eredetileg egyszemélyes projektként kezdődött banda stílusa a God Is An Astronaut, Russian Circles és The Ocean Collective rajongóknak lehet igazán érdekes. A kislemezt az Argonauta Records jelentette meg.

Új videóval jelentkezett Max Enix, aki számos stílust vegyít egyedinek mondható zenéjében. Far From Home albumáról származik az a dal, amelynek egy vizuális arcot adott alkotója. Ez nem más, mint az Angels of the Apocalptic Storm, amely nagyszerűen reprezentálja az alkotó stílusát. A post-rock/metal egyesítve van a filmzenékre jellemző sajátosságokkal, amelyekhez társul a new age, hip-hop és a jazz. Eklektikus muzikalitásába itt lehet betekinteni:

Új lemezelőzetessel jelentkezett a német post-rockban utazó Overman. A hamarosan megjelenő albumuk címe It Is All Overman (értitek!) és szeptember 5-én fog megjelenni CD és digitális formátumokban a Sliptrick Records jóvoltából. Most pedig következzen a Desert Ship nevű daluk, amely rövid időre kivesz minket a mindennapok felőrlő malomkereke alól.

A Nebulae Come Sweet egy igen érdekes lengyel banda, akiknél a dobos gondoskodik az énekről, valamint csellistával is rendelkeznek. Alapvetően post-rock zenekarként vannak feltüntetve, de elmondásuk szerint zenéjükben megkötés nélkül próbálnak alkotni, így progresszív metal, doom, drone és jazz elemekkel is bőséggel ellátják szerzeményeiket. A kiadványon ezen felül 11 vendég, session-zenész munkája lesz még hallható. Erősen kísérleti jellegű projekttel van tehát dolgunk, amit kifejezetten az ínyenceknek tudok ajánlani. Ebből az egyvelegből kapunk majd egy újabb adagot második, április 20-án megjelenő Le Lumiére című nagylemezük, amiről Claritas dalukat osztották meg.