Ahogy sok más csapat életébe, az utóbbi évek komoly akadályokat görgettek a chichagói These Beasts zenekar elé is, ami leginkább régóta dédelgetett, tervezett bemutatkozó anyagukra nyomta rá a bélyegét. A bezérások barátok és családtagok elvesztésével is társultak, a kaotikus érzelmek pedig beszivárogtak a formálódó dalokba, így a sludge, noise, post-rock elemeket magáénak tudó zenekar Cares, Wills, Wants címmel érkező kiadványa nem mondható épp vidámnak. A korlátozások visszaszorulásával azonban elmondásuk szerint rengeteg ötletük támadt, örömzenének érezték a felvételeket a rég nem látott barátokkal, vendégekkel, így a dalcsokrot tekinthetjük egyfajta levezetésnek, feldolgozási folyamatnak, ami a lélek gyógyulását is szolgálja. Az album hivatalosan április 21-én jelenik meg.

Hosszú ideje érleli healthyliving nevű közös projektjét Amaya López-Carromero (Maud The Moth) énekesnő, valamint Scott McLean (Falloch, Ashenspire) és Stefan Pötzsch. A trió rengeteg közös munkát, koncertet, rendezvényt tud maga mögött, de mint zenekar, eddig leginkább csak ötletelésként létezett. Ezen fog változtatni április 7-re tervezett bemutatkozó lemezük megjelenése, ami Songs Of Abundance, Psalms Of Grief címmel érkezik. A doomos elemekkel tűzdelt post-rock keverék a közösséghez való tartózkodás negatív és pozitív érzelmeit járja körül, nem kevés lehetőséget nyújtva a belső utazás átéléséhez. Amaya a dalírás folyamatáról is így nyilatkozott:

„A zeneszerzés, dalírás varázsa számomra abban rejlik, hogy képes a valóságon kívüli világok megteremtésére. Ezekben a világokban az előadók és hallgatók saját maguk fedezhetnek fel, dolgozhatnak fel mindent. Ez olyan, mit egyfajta mikronyaralás, egy izgalmas meditációs állapot, aminek élményét mindenkivel szeretnék megosztani, aki meghallgatja ezt az albumot.”

healthyliving – Songs Of Abundance, Psalms Of Grief

(szerzői kiadás)

1. Until
2. Dream Hive
3. Galleries
4. To the Fields
5. To the Gallows
6. Bloom
7. Back to Back
8. Ghost Limbs
9. Obey

Új dallal jelentkezik a nemzetközi felállású post-rockban jártas Esben & The Witch. A 2008 óta aktív banda szellős, éteri hangzását kifejező vokállal kombinálják, ami megkapó hangulatot teremt körülöttünk. Ezt ti is megtapasztalhatjátok új albumukon, ami a Hold Sacred címet kapta. A Nostromo Records jóvoltából megjelenő album május 12-től lesz elérhető. Albumelőzetesként pedig szolgáljon a True Mirror.

2011-ben alakult a post-metal/rock-ot játszó, London városából származó Dawnwalker és eddig négy album volt köthető a nevükhöz. Ez a szám most már múlt időbe tehető, ugyanis augusztus 19-én meg fog jelenni az ötödik korong. A House of Sand a banda elmondása szerint szakít az előző album post-rock-os, folk metal-os hangzásvilágától, és egy sötétebb tónusú, nehezebben megfogható lemezt szándékoztak készíteni. Hallgassátok meg az első lemezelőzetesüket, a Coming Forth By Day-t:

Nem egyszerű feladat instrumentális zenét tolni, főleg azért, mert a hozzám hasonló maradi emberek ezt ritka nehezen emésztik meg. Nem is esek túlzásba ezek hallgatásával, de a német Bruecken által küldött friss, Ataxie című dal azért csak lecsúszott, sőt kifejezetten tetszett. Az oldenburgi székhelyű csapat a hangulatos, ugyanakkor energikus és belső feszültséget rejtő post-rockra esküszik, ebből pedig már a második dalcsokruk kiadására készülnek.

A srácok nagyszerűen viszik át a nyomást, frusztrációt a zenébe, melyet olyan kettősségeknek tulajdonítanak, amely a személyes felelősséggel foglalkozik a jelenleg legnagyobb társadalmi problémákat tekintve. Egyre sürgetőbbé válik a világban a kényszer, hogy lépjünk, tegyünk környezetünkért, megőrizzük a sokszínűséget a kultúránk számára, miközben maga az emberiség a totális pusztítás és a teljes globaliizáció, összeolvasztás irányába tart. A dalok olyan területeket próbálnak meglovagolni, int az empátia, a cselekvés és gondolat közötti szakadék. A teljes anyag március 25-én kerül nyilvánosságra Innere Unruhen címmel, erről hallgathatjátok meg ti is a kellemesen elbizonytalanító tételt.

A körülbelül egy éve aktív Скубут [Skubut] az ausztriában élő fiatal orosz zenész, Mikhail Shlepin. Zenéje hideg, megrendítően sötét, ugyanakkor gyönyörű, fájdalmas szomorúsággal teli. Ügyesen keveri az éles jéghidegséget és a minimalizmust az orosz doomer zenekarok jellegzetes, intenzív melankóliáját és érzelmi zaklatottságát.

Az első szám, az Акт самоубийства rejtett rögeszmékről szól. Minden gondolat egy öngyilkos fantáziájában bontakozik ki. Csábítóan sötét és átható varázslat lehel a baljós, dübörgő, komor basszusvonal által épített sűrű zenéből. Fenyegető, zümmögő, jeges szinti örvények árasztanak el. Kitartóan lüktető, morbid homály vesz körül a csilingelő gitár visszhangjai között. Ha borzongást keresel, csak hallgasd…

Declines Are Long Gone címmel február 19-én jelenik meg a post-rock, stoner rock, brit rock és shoegaze elemeket tartalmazó francia duó új, öt számos EP-je a LyloProd jóvoltából. Time Hails No Suns daluk pedig már meg is hallgatható az anyagról. A bandát Marine Arnoult énekes, dobos és Clément Douam basszusgitáros alkotja.

Jó hír a Deftones, Russian Circles, Tool, Spotlights rajongóknak! Ugyan némi késéssel adunk hírt, róla, de nemrég megjelent a Tiny Tree második, XI című lemeze. Nem is sokat késlekedtünk, hisz az albumot magát még 2020. decemberében írták és vették fel az Analog Time Machine stúdióban Michigan-ben. Az ambient, elektronikus post-rock (bár magukat nem határolták be) projekt megálmodói: Addison Eilers – gitár/ének, Paul L Jensen – dobok és szintetizátor, ill. a lemezen JD Pinkus – basszus.

Az album December című dalban vendégszerepel JD Pinkus basszusgitáros (Butthole Surfers, Melvins, Honky, Daddy Longhead). A korong 180g-os fekete-fehér márvány vinyl-en, továbbá CD Digipak, és színes kazetta formátumban is elérhető. A kényelmeseknek, ill. korunk gyermekeinek pedig digitálisan.

A francia post rock négyes Bruit≤ közzé tette a közel egy éve megjelent The Machine Is Burning And Now Everyone Knows It Could Happen Again album teljes anyagát élő előadásban a Decibel Magazin segítségével. A témájában és zenei megoldásaiban egyaránt szétterjeszkedő albumról annak idején itt adott hírt a Fémforgács.

A csapat maga 2016-ban alakult megelőző Toulous-i pop-rock formációk tagjaiból. Kísérletező kedvű dalaikkal később két elő előadáson rögzített felvétel formájában jelentkeztek. Az akkor Clément Libes (basszus és hegedű), Damien Gouzou (dobok) és Théophile Antolinos (gitár) alkotta trió a progresszív zenei irányzatok felé haladt, valójában stílushatárokat nem ismerve. Ekkor csatlakozott Luc Blanchot (cselló) így a Bruit jelen felállása 2018. januárjától teljes. A csapat 2018. júliusában az Elusive Sound-nál jelentette meg az év őszén első EP-jét, Monolith címmel. A Bruit ekkor franciaországi és belga turnéra indult, a Shy Low, Slift, The Black Heart Rebellion, Silent Whale Becomes A Dream, Jean Jean, Endless Dive, Poly Math, Orbel, A Burial At Sea csapatok előtt lépett fel.

Az élő előadások csúcsa a színtérnek teret adó 2020-as Dunk Festival… lett volna, ám a terveket keresztülhúzta a járvány terjedése. A zenekar így az egyéb megszólalási, megjelenési lehetőségeket próbálta megkeresni. A lemezbemutató videofelvétel idejére a dobos posztján változás következett be: a mély ritmusokat már Julien Aoufi szolgáltatja az élő előadásban.

Az album felvételeit La Tanière irányította az Elusive Sound stúdióban, míg rögzítésére sok francia műhelyben került sor, a hangzás változatossága érdekében. Az album artwork-jét Bobby, Mehdi Thiriot, és Sebastien Blanch készítette.

Az filmre került előadást tavaly novemberben rögzítették a Toulous-i Gesu templomban, akkor, amikor az országot teljesen megfagyasztotta a járvány második hulláma. Ennek köszönhetően a sötét és izgatott atmoszféra megjelenik az előadásban is. A kora reggeli órákban készített felvételeket így hatották át a néma városba hirtelen, már-már fülsüketítőn betörő zajok („bruit”).

A film készítésekor különös élményként szerezve csatlakozott a főváros Nemzeti Rézfúvós szekciója és Wanying Lin orgonista (az „orgona Stradivarija”), a templom elképesztő hangzású hangszerét megszólaltatva. A hallgatóságot bizonyosan magával ragadja és elsodorja a mű megszólaltatása.

A környezet és a hangszerek lehetőséget teremtettek arra, hogy az album dalainak minden mélységét és magasságát az elképzelések szerint tudják megjeleníteni. A Bruit célja az volt, hogy a hallgatóban is felvetődjék a kérdés How far can we go – milyen messzire juthatunk még? – s a kérdés közvetlenül kapcsolódik a pillanathoz, a környezethez az átélt társadalmi eseményekhez. A neogótikus templom falai hallhatóan rezonáltak a gondolatra. A Decibel révén közzétett felvételen jól hallható minden apró zenei megmozdulás, egy-egy díszítés, dallam-ötlet formát öltve. A zenekar a rendkívül összefogott előadásával jócskán kihozta a lehetőséget abból a helyzetből, amibe a víruskorlátozások kergették – többek közt – magukat az előadókat is.