Február 1 és 28. között különleges fotókiállítást nézhettek meg a Dürer Kertben. A koncertbeszámolókhoz alapvetően hozzátartoznak a fotók, amikkel talán még könnyebb újraélni vagy legalább egy csipetnyit „beleszagolni” egy-egy buli hangulatába. A koncertfotózás a kollektív élmények identitásképző és közösségszervező szerepe lencsevégen.

2025. 02. 01. – Dürer Kert, Fotelbárjában Somogyi Lajosnak, a Dürer fotósának első önálló fotókiállítása nyílik meg. Lajos az elmúlt 9 év munkáiból válogatta ki kedvenc alanyait, zenéit, helyszíneit, technikáit, az underground szubkultúrák bemutatásának igénye mentén. A fotózás itt nem csupán egy belső utazás, vagy dokumentációs eszköz, hanem egyfajta médiumi reflexió, amely rögzíti és keretezi a koncertek kollektív élményeit. A közel 130 fotográfiából álló tárlat vizuális esszéként is értelmezhető a koncerteken megélt impressziókról.

Az új, Öböl utcai Dürer Kert első, tereken átívelő kiállítása egymás mellé helyezi a rögzített pillanatokat és a helyeket kitöltve mutatja majd be az elkapott események eklektikáját. A tárlat esztétikai íve a koncertek különleges lendületét bontja ki. A közönség érzelmeinek kaleidoszkópjai, a lüktető mozdulatok és előadói gesztusok, a fények mintázatai, valamint a zenei színtér atmoszférája bepillantást enged a bulik ritualisztikus jellegébe. A képeken megjelenő megszűnt-lerombolt helyek és feloszlott zenekarok viszont kordokumentummá formálják ezt a válogatást, mankóul szolgálva a letűnt pillanatok újraélésében.

Susan Sontag A fényképezésről c. szövegében megjelenő gondolatai – mely szerint minden fénykép egyszerre dokumentum és interpretáció – finoman rezonálnak a kiállítás témájára. A fotók ábrázolnak, átértelmeznek, új kontextust teremtenek. Így a kiállítás központi kérdése: Milyen lenyomatot hagynak maguk után a képek a szubkultúrák világában?

A különböző technikákon és méreteken keresztül a fotók változatos perspektívákat mutatnak be. Anyaghasználatot tekintve HPVC-re kasírozott nyomatokból áll össze a kiállítás, mely az időtállóság szimbólumaként is értelmezhető. A kihelyezett MP3 lejátszók pedig egy extra auditív réteget képeznek, ezzel is bővítve a kiállítás ingergazdagságát.

A tárlat tisztelgés az underground színtér előtt.

Várunk szeretettel február 1-én a megnyitóra!.

Esemény: https://www.facebook.com/events/1598688790755388

Megtekinthető: 2025. 02. 01-28.
Helyszín: Fotelbár

Kurátor: Ferencz Kincső
Cover: Rebák Tomi

„Örömmel jelentjük be Nektek, hogy zenekarunk szerződést kötött az olasz Inertial Music kiadóval (Niklas Sundin, Hjort, The Moor és további különleges művészek/zenekarok otthona), így a Needless közelgő harmadik nagylemeze az ő gondozásukban fog megjelenni 2025 első felében.” – írja a dánszentmiklósi csapat a hírlevelében.

„Ez az újabb mérföldkő azért nagyon fontos a zenekar számára, mert úgy érezzük, hogy az Inertial Music által képviselt végletekig odaadó hozzáállás és maximalizmus sokkal jobban illeszkedik bele abba az zenei világba, amit a harmadik lemezünkkel képviselünk majd. Ennek a kapcsolatnak az első fontosabb állomása február 7-én a “Derelict” névre keresztelt single megjelenése lesz. 

A dal borítója egy aprócska betekintést is nyújt a közelgő nagylemez művészi világába, mely ezúttal a nagyszerű Ryan T. Hancock (Terminalist, Aeolian, King Buffalo, stb.) munkáját fémjelzi.”  

Tavaly december 13-án jelent meg a fromtheredsun nem a te hibád című kislemeze. Erre került fel a csapat első két magyar nyelvű száma, melyek a koncerteken rögtön a közönség kedvenceivé váltak.

A csapat YouTube csatornájára négy live session felvétel került fel, amit az Analog Music Hallban rögzítettek a Kill Monday Management stábjával. Ízelítőül itt az Arnold, a többiért KLIKK IDE.

Gőzerővel alkot az újjáalakult budapesti dirty rock csapat, fél éven belül már a második klipes dallal rukkol elő a régi-új formáció. Mert hiába éppen egy évtizedes a zenekar története, most tűnik úgy, hogy a sok tagcsere után révbe értek. Az alapító szólógitároson, Lalleren kívül ugyanis mindenki új a bandában: a basszusgitáros Papp Sanya mellett Shuey, az énekes a The Sick Unicornból, a ritmusgitáros Harmath Zoli az Our Last Dropból érkezett, a dobos, Szepesi Matti pedig a Rocken Dogsból lehet ismerős. Az akkor még szárnypróbálgató Whiskey Roll amúgy különböző formáiban kis túlzással bejárta az országot az évek alatt – álltak az EFOTT és az A38 Hajó színpadán, turbózták a hangulatot többek között a Tátrai Band előtt a hajdani Barba Negra Trackben, csatlakoztak Erdélyben a Hollywood Rose turnéjához, de vendégeskedtek a Triász és a Republic bulijain is.

A 2024-es év pedig újabb fordulatot hozott a csapatnak, a friss tagsággal gyorsan felpörögtek az események: nyár közepén egy gyerekkori emlékek ihlette vérbeli hard rock nótával, a Badbone-al jelentkeztek, amihez rögtön videó is érkezett, ezt pedig máris egy újabb darab, a Dead On Delivery című, ugyancsak klipes dal követi a sorban, ami ha lehet, még rázósabb lett, mint az elődje – de nem csak a zene üt nagyot, hanem a sztori is magáért beszél.

„A Dead on Delivery arról a mindenki által ismert rossz napról szól, amikor úgy érzi az ember, hogy legszívesebben köddé válna, mert annyira hülyén alakul az élet, hogy még felkelni is kár volt..” – mesél Laller a moziról, ami amúgy egy futár bénán alakult napján át üzen, de a bevágott zenélős részletek a csapat életébe is bepillantást engednek a snittek – piros pont ráadásul, hogy a klip editálása az énekest, Shuey-t dicséri.

A zenekar közben már paralel újabb trackeken agyal, de a formálódó dalötletek mellett pár külföldi buli terve is körvonalazódni látszik.

Január 23-án csütörtökön 20:00-tól a tavalyi hatalmas sikerre való tekintettel a kontinens legnívósabb Pink Floyd tribute zenekara, a Keep Floyding az új esztendő első koncertjét is az A38 Hajón tartja. Az együttes tagjai immáron tizedik alkalommal lépnek fel a „világot jelentő Dunán úszó deszkákon”, e jeles jubileumot egyedi címválasztásukkal is szeretnék megünnepelni.

A rajongók ezen az estén valójában egy Best of Pink Floyd programra készülhetnek. Az legismertebb slágerek közül ezúttal a lendületesebb, energikusabb dalok szerepelnek majd a műsorban. Emellett az egyes tagok – David Gilmour és Roger Waters – szóló munkásságának néhány remekműve is felcsendül majd. A pazar hangzást ledfalak segítségével varázslatos vizuális elemek egészítik ki, a koncertről tévéfelvétel is készül.

A több mint 25 éves múlttal rendelkező Keep Floyding a kezdetektől fogva feladatának érezte a Floyd zenéjének hiteles és igényes tolmácsolását, évről-évre újabb mérföldkövek és koncerthelyszínek meghódításával. Repertoárjuk a közismert dalok mellett mindig tartalmaz ritkán hallott zenei különlegességeket, koncepcióba szervezett – teljes albumokat is. Minden egyes műsort a helyszín és az alkalom jellegéhez formálva igyekeznek egyedülálló koncertélményt biztosítani.

Május 9-én több mint egy évtizedes kihagyás után újra a Budapest Park színpadán a Vágtázó Halottkémek, akik ráadásul ötvenedik jubileumukat és az év elején megjelenő, Fellázad A Semmibe Vett Öröklét című lemezüket ünneplik egy különleges szeánsszal. Ha mindez nem lenne elég, az estét a Platon Karataev nyitja, akik áprilisban megjelenő Napkötöző című új albumukat mutatják be ezen a különleges eseményen.

A két zenekar közötti kapcsolat szoros, szinte generációs jellegű. A Platon Karataev egyik alapító-frontembere, Czakó-Kuraly Sebestyén ugyanis a VHK egyik alapító tagjának, Czakó Sándornak a fia, aki bár már nem tagja a zenekarnak, meghatározó szereplője volt a VHK korai éveinek. Ez a zenei örökség pedig valahol mélyen megjelenik a Platon Karataev munkásságában is, akik többek közt egy dupla feldolgozással (Halló, mindenség és Aláírhatatlan történelem) tisztelegtek a kultikus zenekar előtt.

Bár a VHK és a Platon más-más utat jár be, a mondanivalójuk hasonló alapvetésekre épül. Mindkét formáció dalai a személyes és egyetemes létezés kérdéseit feszegetik, csak más formában. A VHK az eksztatikus improvizációban, míg a Platon Karataev a líraibb, intellektuális megközelítésben kalandozik az Én-en túli tartományokban, és keresi az egyetemes perspektívát. Kicsit másképp, de mindkét zenekar az ember felől tekint a kozmoszra, és a kozmosz felől az emberre. Ez az a közös szál, amely összeköti őket, és amely meghatározza ezt az egyedülálló eseményt is.

A VHK és a Platon Karataev közös estéje tehát nemcsak egy zenei program hanem egy generációs, kulturális és filozófiai párbeszéd is, amely az 50 éves VHK és az új lemezét a Nap köré építő Platon Karataev történetének is kiemelkedő mérföldköve. A jegyértékesítés január 16-án 10 órakor indult.

Az esemény link itt található.

Időközben a VHK újabb lemezelőzetes dala is megérkezett a stream oldalakra.

A Tengeren címmel jelent meg még tavaly december 13-án jelent meg előbb a zenei megosztókon majd pedig a YouTube-on is egy szöveges videó kíséretében a Gedeon Reflects zenekar legújabb alkotása. 

„“A Tengeren” az életben elénk táruló küzdelmek, a bizonytalanság, és a remény dalba öntött története. A dalban a lírai én ráeszmél, hogy nincs jó helyen, egy csónakban hánykolódva hatalmas viharban találja magát, amelyből nem látja a kiutat, és ami akár a vesztét is okozhatja. Ez a vihar egyszerre szimbolizálhatja az élet személyes nehézségeit, de ugyanúgy általánosságban azokat a negatív jelenségeket, amelyek a világban tapasztalhatók: széthúzás, erkölcstelenség, őszintétlenség, „mindent szabad” hozzáállás – olyan dolgok, amiket a dalszöveg egyszerűen csak „mocsok”-ként nevez meg. A dal refrénje azt a reményt próbálja erősíteni, hogy bár az élet sokszor valóban rendkívül nehéz, és a világot sem tudjuk megváltoztatni körülöttünk, a hit, Isten, a pozitív értékek és a közeli emberek körülöttünk hozzá tudnak segíteni, hogy átlendüljünk minden bonyodalmon, és „megérkezzünk a túlpartra”.” – áll a zenekar közleményében.

Egy este Andris és a felesége nyugovóra tértek, viszont Andris nem tudott rögtön elaludni, bevillantak neki szavak, amiket rögtön telefonba fel is jegyzetelt. 

„Kb 15 perc alatt megvolt a Tengeren váza, aztán békésen elaludtam. Másnap délelőtt visszaolvastam, jónak tűnt, és szintén nagyon gyorsan, egy 10 perces hangfelvétel ideje alatt megszületett a zene alapja is akusztikus gitár+énekkel. Persze amennyire könnyen ment az első ihlet, a végleges formáig rögös volt az út, hiszen a zenekar többi tagjával is egyeztetve bőven volt még mit csiszolni: az egész instrumentális rész egy darkabb színezetet kapott az eredeti ötletnél, a dalszövegben szavakat/sorokat kellett kicserélni, illetve egy akusztikus hangzásnál lényegesen színesebb rockhangszerelést kapott a dal, többszólamú vokálokkal és zongorával kiegészülve.

Zeneileg az akusztikus gitár mellett először Megyeri István dobossal a dobtéma vázát találtuk ki. A tökéletesítésben Halmay István, Isti dobtanára, és Csongor Bálint, Andris énektanára is rengeteget segített. Ugyanúgy, ahogy Kiss Balázs gitárosunk is abban, hogy minden szó a helyére kerüljön a szövegben, illetve az elektromos gitártémákban is meglegyen a súlyos hangzás. Kiss Tomi mozgalmas basszerjátéka, és Marczell Márton zseni zongorajátéka pedig már hab volt a tortán.” – írja Gedeon András énekes.

A klip készítéséről így mesélt a csapat: „A dal kapcsán arra a megállapításra jutottunk, hogy a témája (tenger, vihar) miatt valós videoklipet a zenekar szereplésével nehéz lenne kivitelezni logisztikailag, ezért egy hangulatvideóban gondolkodtunk, amiben megjelenítjük a dalszöveg történéseit. Végül arra jutottunk, hogy valós videófelvételek helyett megpróbálkozunk a mesterséges intelligencia használatával képgenerálás terén. Kiss Tamás basszusgitáros és barátnője, Osztrogonácz Dóra vezénylésével el is készült egy forgatókönyv, amely egy rejtélyes csuklyás alak küzdelmeit jeleníti meg a tomboló viharban. Ezt végül Andrissal közösen a Midjourney képgeneráló és KlingAI videógeneráló szoftverek használatával hárman egy animációs film-szerű klippé gyúrtuk össze. A folyamat során izgalmas volt megtapasztalni a képgenerálás lehetőségeit és korlátait, és úgy gondoljuk, hogy végül egy olyan anyag állt össze, ami kifejezi a dal mondanivalóját és hozzá is ad képileg.”