Közös albumot adott ki a japán crossover thrasher Killseduction honfitársa, a fastcore veterán Lowcard De La Morte. A 11 dalos split érdekessége, hogy a grindcore/fastcore nagymestere, Takafumi Matsubara vendégeskedik benne. Az anyag május 29-én a Horror Pain Gore Death Productions kiadásában jelent meg Kill De La Morte címmel. A Lowcard De La Morte hat dalt adott elő kevesebb mint hét perc alatt, míg a Killseduction egy  lo-fi megközelítésű, 5 tételes agresszióval támad.

„Nagyon büszke vagyok erre a japán crossover thrash split-albumra.” – mondja Matsubara. „A Low Card De La Morte egy igazi hardcore/thrash harcos. A Killseduction egy kísérleti zenekar, amely megpróbálja ötvözni a hagyományos crossovert és a blast beatet. Ha érdekel a japán crossover színtér, kérlek, szerezd be ezt a split albumot!”

Tommy Niemeyer 2025-ös Garden of Fools dalával jelentette be, hogy feltámasztotta a The Accüsed-t. A seattlei thrash metal / crosover banda a napokban jelentette be, hogy szeptemberben egy 10 állomásos európai turnéra indulnak, ami persze elkerül minket, de vigaszul szóljon nekünk új daluk, az Interfectrix, ami videót is kapott.

„Az Interfectrix latinul női bérgyilkost jelent, és ez számunkra azt jelenti, hogy Martha Splatterhead azt teszi, amit mindig is tett… ragadozók és a világot mérgező mocsok nyomában van. A dal és a videoklip elkészítésébe nem vett részt mesterséges intelligencia.” – mondta Tommy Niemeyer.

A banda újjáélesztéséről, valamint az új felállásról Tommy Niemeyer a következőket mondta:

„Nagyon elégedett vagyok Josh Sinder és lánya, Brookelle, valamint Brad Mowen felállásával. Ez a legütősebb felállás, amivel a Vádlott valaha is rendelkezett. A zenekar gyorsabb és robbanékonyabb, mint valaha voltunk!”

A már említett Garden of Fools daluk videója itt nézhető meg.

Tegnap adta ki debütáló albumát az Új-Zélandi (Wellington) női-frontos black metal zenekar, a Windswept. A csapat 2024-ben alakult, és egy olyan nyers black metal vonalat céloztak meg, amely megőrizte a műfaj dallamosságát, valamint a punk ihlette káoszát. Howling in Baptismal Filth című albumuk a Northern Void Records gondozásában látott napvilágot, Cenote daluk videójának kíséretében.

„A Cenote egy siratóének, amely a bűntudatot, az identitást és az önpusztítás témáit boncolgatja. Azt az érzést, amikor egy kifinomult hazugsághálót szövünk, ami végül mindent elnyel, és elnyel minket az ego felelőssége és következményei. A Cenote a félelem, a veszteség és a nihilizmus nyers, rituális absztrakciójaként nyilvánul meg.” – mondta a banda énekesnóje, Rachel Collins.

A lemez az alábbiakban hallgatható végig.

A francia kísérleti extrém zenei kollektíva, a Non Serviam megosztotta hamarosan megjelenő albumának újabb videóját Victory to Kali címmel. A könyörtelen ipari – blast ütemmel ötvözött dal érdekessége, hogy a Mirai Kawashima (Sigh) gégefőromboló vokáljai teszik teljessé. 

„Miután megírtuk a Ramprasad Sen versei ihlette a dalszöveget, valamint a pusztítás és a káosz által ihletett riffeket, felvettük a kapcsolatot Miraival a Sigh-től, hogy megkérjük, járuljon hozzá a számhoz. Számunkra ő egy irányadó figura, az egyik legnagyobb inspirációnk, egy igazi zseni, és legendás jelenlét az általunk kedvelt extrém zenei színtéren. Mirai hatékonyságának köszönhetően mindössze néhány nap alatt minden a helyére került, és nem tudjuk eléggé megköszönni neki a hatékonyságát és a tehetségét.

Kali ábrázolásai a videóban lenyűgözőek; szabadságuk és örömteli, mégis romboló devianciájuk táncra csábít, hiszen úgy tűnik, ő maga is mindig táncol. Ezt a videoklipet kilenc hónapon keresztül forgattuk, miközben táncosnőnk, Ilse (a Pourchasse Carcasse duóból, aki élőben és videóinkban is a zenénkre táncol) átélte a terhességét. Káli megszabadít minket a pusztulástól való félelemtől, ami az emancipáció igazi kezdete, hiszen minden hatalom mögött mindig ott van a fenyegetés, hogy az engedetlenség a feledésbe, a barbárságba, a pokolba vagy valami másba vezet; így a pusztulástól és félelemtől való megszabadulás megnyitja az utat az emancipációhoz.”

A Non Serviam ’’La Lune Dont Mon Âme Est Pleine” címú lemeze június 12-én jelenik meg a Lay Bare Recordings gondozásában. A kilenc dalos anyag egy szimbolista koncept-album, amelynek középpontjában Diana és Aktaión mítosza áll, feltárva az abszolútum utáni vágyat, az általa szült erőszakot és az ebből fakadó melankóliát – olyan témákat, amelyek áthatják az album összes kompozícióját. Aktaión gyötrelmes alakján túl az album megidézi Émile Henry-t, a 19. század végi francia anarchistát, valamint az apokaliptikus Káli istennőt is, akit Mirai Kawashima a fenti dalban testesít meg egy mélységes tisztelgésben.

A norvég alternatív metal zenekar, a Musth május 22-én adta ki új EP-jét Jollysad címmel. A négy dalos mini-lemez szövegileg és zeneileg is nyíltan a kellemetlenség, a túlzás és az abszurd felé hajlik.

„Elegünk lett a mai túlságosan is kidolgozott és tökéletesen előállított zenei termékekből, ezért úgy döntöttünk, hogy a  Jollysad  EP-t élőben rögzítjük, minden hibájával együtt, inspirálódva abból, ahogyan a Rage Against the Machine ’’Evil Empire’’ albumával tette. Így meg tudtuk örökíteni a próbáink és élő fellépéseink nyers, zajos energiáját. Zeneileg, ahogy a cím is sugallja, a sötétségbe és a torz fényességbe merülünk.

Az EP egyedi kulturális vonatkoztatási pontot is tartalmaz, felhasználva az 1976-os kultikus norvég film, a Lasse és Geir párbeszédeit ,  nevezetesen a „Disposable Income in the Hands of Teenagers” című számban.”

A New York-i okkult doom rock trió, a Mama Doom elkészítette új videóját Woven Linen címmel. A klippel idén megjelenő Emminent Womb albumukat vezetik fel, amit most is az Argonauta Records fog kiadni.

„A Woven Linen szembenéz a vallási elnyomással, és feltárja, hogy hol lakozik az igazi hatalom – az Anyánál, minden élet forrásánál. Ennek a víziónak a megvalósítása közös erőfeszítés eredménye volt, és büszkén üdvözölhettük négy hihetetlen nőt a nagyszabású produkcióban. Grave Dave egy lenyűgöző díszletet alkotott fehér boszorkánymaszkokkal, egy Szent Borbál csontvázzal és a Homérosz plüsskecskével, míg az aprólékosan összevarrt Anne egy véráztatta vizuális tisztelgést, amelyet a Suspiria ihletett.”

A nyárra várható a Raunchy új lemeze. A dán banda 12 év után adja ki új lemezét Prisoner címmel. A lemez első dalaként videóval kísért Designed Despair került bemutatásra május második hetében.

„Lépj be a Designed Despair világába. Ez az új hivatalos videónk, egyben nyáron érkező lemezünk első előzetese is.”

Lemezük újabb előzeteseként pedig a napokban megjelent, szöveges videóval kísért Frameworker is megnézhető.

„A Frameworker az észlelés láthatatlan szerkezetéről szól, és azt mutatja be, hogyan alakulnak a nyelv és az ideológia egyszerű kifejezésmódból olyan eszközökké, amelyek egyszerre formálják és korlátozzák az emberi értelmezést. Ez a dal azokat a konstrukciókat kérdőjelezi meg, amelyek megrajzolják a gondolkodás határait, láthatatlan falakat emelnek, és ezzel meghatározzák a világot, miközben csendben fogságba ejtik az elmét.”

Csak egy világot adhatok neked címmel adta ki új albumát a hazai kortárs gothic rock / dark rock / post-punk színtér egyik legmenőbb zenekara, az Utolsó Hullám. 8+2 bónuszdalt tartalmazó albumuk az alábbiakban hallgatható végig. A zenekar legközelebb élőben a POST FEST No. 1. elnevezésű három napos eseményen lép fel a RIFF-ben.

Secrets Of A Krummholz Heart címmel július 10-én jelenik meg Dave French (Yob, Steve Von Till) filmszerű atmoszférákkal dolgozó post-rock/ambient projektjének, a Semantron debütáló albuma. A projekt több éves kreatív vándorlás eredményeként született meg, melynek során Dave French folyamatosan klasszikus gitárral utazott és a turnék közötti ritka csendes pillanatokban komponálta albumának dallamait. Ezek a zenei töredékek fokozatosan álltak össze, amint hamarosan megjelenő hat dalos albumán fog elénk tárni.

Projektének neve: Semantron, ami egy ősi szerzetesi hangszernek a neve. Ezt a nevet zenéjének lassú, kontemplatív és rezonáns jellege miatt választotta. Albumának címe: Secrets Of A Krummholz Heart (Krummholz szív titkai) a krummholz-jelenségre utal, azaz a szélsőséges időjárási viszonyok által eltorzított, a túlélés szélén billegő alpesi fákra. French számára ez a kép a nehézségek által bélyegzett, de életben és gyökerekkel megőrzött szív metaforájává vált. Az album összes hangszerén maga Dave French játszik. Az akusztikus és elektromos textúrák számos természetben készült felvétellel fonódnak össze: varjak és baglyok hangja, hegyi szél, folyók, sziklás lejtőkön csörömpölő kövek és a talp alatt repedő jég. Az eredmény egy meditatív és mélyen organikus mű, amely az ambient, a kísérleti folk és az atmoszférikus post-rock között ingadozik, a Pink Floyd-ra és a Dead Can Dance-re egyaránt emlékeztető szellemben. Az albumborítóját is maga Dave French készítette.

Lemezének első dalaként, az At the Feet of Friendship hallgatható meg, amiről Dave French a következőket nyilatkozta:

„Az At The Feet Of Friendship egyrészt tisztelgés a barátság szelleme előtt, másrészt egy áldozat, amelyet a lábainál helyezünk el, amit most a tiédnél teszek el. A „hagyományosabb” hangszerelések mellett (gitár, basszusgitár, szintetizátor, ének és dob) keverednek benne a természetben rögzített hangok: fák csapkodnak a szélben, kövek csúsznak meg a magas hegyekben egy földcsuszamlás során, jég törik meg a láb alatt, egy varjú kiáltása ütős elemekre vágva és még sok más.”