Október 13-án érkezik a Napalm Records égisze alatt a 30 éves Samael – Hegemony című albuma. Az őszi korongról meghallgatható az Angel of Wrath c. tétele.

A budapesti modern metalos Eye for I úgy döntött, hogy Against The Fall néven folytatja a munkásságát. Az új felállás miatt döntött így a zenekar. Természetesen új névhez új dal is született Vászon címmel, amely meg is hallgatható. Csendőr Balázs a következőt mondta ezzel kapcsolatban:

_ELVALASZTO_

„Amikor a Foreshadow után elkezdtünk dolgozni az új dalokon, a végeredmény meglehetősen más lett, mint amire bármelyikünk is számított. Az új tagok, Ricsi, Swéd, és Máté érkezésével a csapat zenei világa is átalakult. Az új dalok születésekor a korábbiaknál jóval komplexebb, ugyanakkor ösztönösebb munka folyt a háttérben. A zenekar egyre jobban kezdte kinőni a saját korlátait, miközben a dalszövegek mondanivalója épp az általános látképet szűkítette le az egyéni tapasztalatokra. A végeredmény pedig minden tekintetben sokkal személyesebb és őszintébb lett, mint azt vártuk.

Egy-két új dalt már korábban kipróbáltunk a koncertek alkalmával, és a pozitív visszajelzések mindannyiunkat meggyőztek arról, hogy az új irány valóban illik a zenekarhoz, egyben viszont az új inspirációk új fejezetet is nyitnak számunkra. Ezért döntöttünk úgy, hogy az Eye for I mostantól Against The Fall néven folytatja működését, természetesen nem elfeledve a régi dalok hangulatát, és a veletek eltöltött közös élményeket!

Hogy az új kezdetet igazán hallhatóvá és láthatóvá tegyük, fogadjátok szeretettel legújabb, 9,81-re keresztelt kislemezünk első dalát, a zenekar történetének első magyar nyelvű dalszövegével rendelkező Vászont!”

Augusztus 25-én hatodik nagylemezével fog jelentkezni a belga Leng Tch’e formáció. A Razorgrind albumról egy újabb dal is meghallgatható, a Cirrhosis.

Ivar Bjørnson (Enslaved) ambient projektje, a BardSpec – Hydrogen című bemutatkozó albuma a mai nap jelent meg a ByNorse gondozásában. A teljes album végig is hallgatható.

Hydrogen by BardSpec

Fleshkiller néven állt össze Ole Børud – gitáros, Elisha Mulins – énekes/gitáros, Ole Vistnes – basszusgitáros, és Andreas Skorpe Sjøen – dobos azzal a céllal, hogy megalkossanak egy új zenekart, akik a death metalt progresszív fúziókkal ötvözzék. Első nagylemezük Awaken címmel fog napvilágot látni az Indie Recordings égisze alatt, és valamikor a szeptember hónap folyamán kerül a boltok polcaira.

Szeptember 8-án, Left Hand Pass címmel ötödik nagylemezével fog jelentkezni a Cannabis Corpse. A Season of Mist égisze alatt megjelenő korongról meghallgatható a Chronic Breed c. tétele.

Egy egészen különleges este lesz ez az augusztusi hétfő. Ilyesmire egész Európában nem kerül sor, csak az A38 Hajón: a sötét, beborulós metal két nagy amerikai jelensége lép fel egy estén. Az elmúlt tíz év black metaljának egyik legnagyobb hatású zenekara, a a shoegazeből, a dark ambientből és a pasztoriális folkból is merítő Wolves in the Throne Room, valamint a Windhand testvérzenekara, a Relapse Records kötelékébe tartozó okkult-kozmikus doom metalt játszó Cough! A méltó felvezetésről pedig a virginiai Sinister Haze gondoskodik majd, akiknek feedbackben érlelt, mázsás gitárokkal megtámogatott klasszikus doom metálja jól megalapozza majd az este hangulatát.

A Kanada Csendes-óceán felőli, északnyugati erdőségeiből indult Wolves in the Throne Room hangzása pont olyan, mint a táj amely legfőképp inspirálta őket: ősi, vad, expanzív, ugyanakkor lélegzetelállítóan szép és magával ragadó is. A panorámát a Weaver-testvérek úgy próbálták megzenésíteni, hogy a klasszikus tremolókaros riffelést és a légkalapácsszerű blastbeateket hol ambientes hangképek, akusztikus hangszerelésű instrumentális betétek vagy női ének törte meg. Ráadásul külsőségeikben és filozófiájukban is szakítottak a bevett toposzokkal: a sátánizmus helyett az ökotudatosság, a corpsepaint helyett pedig a favágóing dominált náluk. Ezzel pedig sikerült nekik a szinte elképzelhetetlen: egy szélesebb réteg számára is vonzóvá tudták tenni a műfajt, kitaposva az utat az olyan zenekarok előtt, mint a Deafheaven, a Liturgy vagy a Myrkur.

_ELVALASZTO_

A folytatás már a metal színtér egyik legnagyobb becsben tartott kiadójánál, a Southern Lordnál jelent meg – a Two Hunters pedig még tovább ment a poszt-rock, a folk és a black metal kiházasításában. Vagy ahogy a duó fogalmazott egy régi Ultimate Metalos interjúban: „Egy hang a fejemben folyamatosan azt mondja, hogy ezt a zenét csak a téli napforduló idején szabadna játszanunk, mézsörtől és cidertől részegen, miközben fáklyákat égetünk, hogy emlékeztessenek minket az elfeledett napra.” A Two Hunters egy albumtrilógia első darabját is jelentette; a folytatás, a Black Cascade pedig egyfajta kiegészítése, ellenpárja a lemeznek, sokkal pasztoriálisabb és drone-osabb, elkentebb annál.

A záró Celestical Lineage (amelyet teljes mértékben a két testvér írt) pedig a magnum opus, a kilencvenes évek észak-európai zenekarainak (mint a Burzum vagy az Ulver) és a két alapító black metalos előképeinek (főleg a Weakling-nek és a Bathory-nak) a tökéletes kombinációja. Fogja a Black Cascade ösztönös gyönyörködtetéseit, drone-osabb pillanatait és repetitivitását, majd visszaviszi a korai hanganyagok fő ihlető környezetébe, az erdőbe. A műfaj egyik kései klasszikusa, amely pont annyira tiszteli a hagyományokat, amennyire a maga képére is formálja azokat. Nem csoda, hogy egy ilyen mestermű után úgy érezték, hirtelen nincs tovább: 2012-ben visszavonultak, hogy a zenekartól független dolgaikra koncentrálhassanak….

…de ez nem tartott sokáig. 2014-ben megalapították a saját kiadójukat, az Artemisiát, hogy teljes kreatív kontrolljuk legyen a zenekar dolgai fölött. Az első megjelenés pedig egy saját album volt, a Celestite, ami egy experimentálisabb, ambientesebb kiegészítése volt a Celestical Lineagenek. A testvérek saját bevallásuk szerint a lemez vázát adó analóg szintetizátoros hangképeket vették hozzá alapul, előrevetítve az idei Roadburn fesztiválon debütáló ambient projektjüket, a Drown Elixirt. Ha pedig már az idei évnél tartunk: a két Weaver több interjúban is említette már, hogy egy új albumon dolgoznak – amiről az őszi turnén várhatóan hallhatunk majd számokat is.

2005-ös megalakulásakor a Cough tagjai egy célt tűztek ki maguk elé: hogy ők legyenek onnantól a létező legsúlyosabb zenekar. A Windhand-ben is basszusgitározó Parker Chandler által életre hívott banda ennek megfelelően az extrém zenék legradikálisabb vadhajtásaiból táplálkozott: korai black metal, mocsári sludge és ultrasúlyos doom. A Sanford Parkerrel felvett első lemez, a Sigillum Luciferi ennek megfelelően ott van a műfaj leghangosabb debütálásai között: az Eyehategod-féle monolotikus riffeket és megkínzott sikolyokat átjárja az Electric Wizard okkult-pszichedelikus hangulatvilága, miközben helyenként megvillan a zenészek Iron Monkey- és Corrupted-fanatizmusa is. „A formula talán nem a legeredetibb, de a megvalósítás több mint gyilkos” – summázta tökéletesen a lemezt egy kritikus.

A két évvel később érkező folytatás, az ismét Parker által producerelt Ritual Abuse már a címében sem árult zsákbamacskát: éjsötét és ultralassú pokoljárás az emberi psziché démonok által uralt részébe, mintha a Black Earth-érás Bohren & der Club Of Gore szaxofontokjában olcsó kábítószerek és lehangolt gitárok rejlenének valóban. Nem véletlen, hogy az albumot már az olyan trenddiktáló zeneblogok is felkapták, mint a Stereogum vagy a Pitchfork – mind az öt szám ott van a huszonegyedik századi doom metal kolosszusai közt. A Cough pedig többek közt a Weedeater, a Dopethrone és a Buzzov*en társaságában gyalulta a földig a lovecrafti borzalmakra és Sabbath-ihletésű riffekre éhes rajongókat. A The Wounded Kings-szel és a Windhand-del közösen kiadott splitekkel pedig tovább erősítették a státuszukat, mint a málházós doom egyik alapcsapata.

A lovecrafti hasonlatoknál maradva: a R’lyeh városát benépesítő shoggothok óta tudjuk, hogy a szörnyeteg néha alszik de soha meg nem hal. A Cough is közel öt év szünet után adta ki eddigi legbrutálisabb, agyba tépő album-monolitját, a Still They Prayt. Az Electric Wizard frontember Jus Oborn és a Windhand gitáros Garrett Morris bábáskodása alatt született lemez a depresszió és az agónia szonikus leképzése, amit átjár az a kozmikus rettegés ami az amerikai író védjegye is volt. Zeneileg pedig azzal mutatott újat, hogy szinte végig a tiszta ének dominál, valamint még befelé űrhajózósabb és lassabb lett minden – mintha a pokol kénköves talaján vonszolnák végig a hallgatót, több mint egy órában.

A Still They Prayt a Cough tavaly az Elder társaságában mutatta be a Dürer Kertben – most pedig főzenekarként térnek vissza, hogy megmutassák, milyen is egy igazi fekete doom mise!

Az A38 bemutatja:
2017. augusztus 7., hétfő
Budapest, A38 Hajó
Wolves in the Throne Room, Cough, Sinister Haze koncertek
Belépő elővételben: 2.500,- Ft / a helyszínen: 3.500,- Ft

Július 7-én, White Halo címmel új albummal fog jelentkezni a tokiói Heaven in Her Arms. Zenéjükben a post metal atmoszférájával átitatott screamemo, black metal és egyéb metal zenei elemeket alkalmaznak. A legfrissebb albumuk már végig is hallgatható.

Korábban már bemutattuk a Der Weg einer Freiheit – Skepsis Part II. című dalukat. Napokban a Season of Mist megosztotta YouTube csatornáján ugyanennek a tételnek az első felét. Mind két dal az augusztus 25-én megjelenő Finisterre című albumon lesz hallható.

A zenekar október 10-én a Dürer Kert – kistermébe is ellátogat az Inter Arma és Regarde Les Hommes Tomber társaságában.

Augusztus 25-én Malina címmel új albummal fog jelentkezni a norvég Leprous. Az augusztusi albumról meghallgatható a From The Flame című szerzemény, amelyhez egy videoklip is készült.

November 19-én egy progresszív ünnep lesz az A38-on, ahol fellép még a Leprous-on kívül az Agent Fresco, Alithia, Astrosaur is.