Végre egy koncert, amit teljes egészében láttam, mivel időre sikerült odaérnem, így nem maradtam le egyik zenekar műsoráról sem. Még relatíve kevesen várakoztak ekkortájt a Barba Negra hodályában, ebből úgy tűnt, inkább a főzenekarra, illetve a Sister Sinre fognak majd rendesen, jelképesen összegyűlni a népek… Már a nyitó Garagedays-t meg tudtam így tekinteni, akiknek tavaly […]
Tovább »
Már tavaly visszatért egy turnéval a ködös Albion egyik legsúlyosabb brigádja, a sludge, stoner és doom elemekkel kevert hardcore punk/metal hibridet játszó Raging Speedhorn. A két énekessel dolgozó, Corby-ban székelő banda 6 év leállás után adott magáról újból életjeleket. Most azonban egy friss számot is közzétettek oldalukon, ami Halfway To Hell címre hallgat és természetesen videó is készült hozzá. A szám egyben visszakanyarodást mutat a RSH korai stílusához. A hatosfogatba ráadásul visszatért az egyik eredeti énekes, Frank Regan, akit a banda utolsó éveiben (2006-tól 2008-ig) a Hard To Swallow-ból ismert Bloody Kev helyettesített. A Raging Speedhorn jelen felállása a következőképpen fest:
Frank Regan – ének
John Loughlin – ének
Jay Thompson – gitár
James Palmer – gitár
Gordon Morrison – dob
Dave Thompson – basszus
A Route 66 nekem eddig kimaradt, de szerencsére nem is tűnik olyan nehezen megközelíthetőnek, mint ahogy elsőre hittem. Tény, hogy Csepel sokak számára kieső terület, de a szóbanforgó szórakozóhelyre való odajutáshoz csupán le kell szállni a HÉV-ről a II. Rákóczi Ferenc úton és pár méternyire a megállótól már ott is figyel a klub. A Route […]
Tovább »
Az őrült kanadai géniuszt, Devin Townsendet először a hajón lehetett MO.-n 2012-ben elcsípni, akkor a Fear Factory előzenekaraként lépett fel. Bár a koncertet tisztességgel lezavarta, betegeskedett nagyon, így nem volt túl jó passzban. Bíztam tehát abban, hogy most minden klappolni fog. Már csak azért is, mert headlinerként jött ezúttal. A Z2 lemeznépszerűsítő körútjára ráadásul nem […]
Tovább »
A semmiből bukkant fel számomra a vikingek országából származó Dienamic ötfős brigádja. Pedig nem annyira újak már; 2009-ben kezdték meg működésüket. Bemutatkozó albumuk 2012-ben látott napvilágot Surfing The Apocalypse címmel, 1 évvel később pedig Japánban is lezavartak egy portyát a Nightrage társaságában. A Surfing… folytatása egészen idénig váratott magára. Ugyan még csak áprilisban jelenik meg […]
Tovább »
Immár negyedik teljes albumánál tart a német Stillbirth. Az előzőeket nem volt még szerencsém hallani, de a Global Error ismeretében bizony nem ártana leásni azokig sem. Bár a csapat ránézésre fiatal tagokból áll, nem tegnapelőtt kezdték az ipart; 1999 óta rongálják félig death, félig grind zenéjükkel az arra érdemesek hallójáratait. Sok-sok tagcsere után úgy 2 […]
Tovább »
Fémforgácsos pályafutásom alatt immár másodjára írok beszámolót Lordi koncertről. Az előzőnek már majd’ 2 éve, az egy eléggé tutter buli volt, úgyhogy lehetett bízni a hasonló folytatásban. A Gwar lájtosabb, fogyaszthatóbb megfelelőjének is akár nyugodtan nevezhető bizarr finnek igencsak szeretnek Magyarországra járni, hiszen ez már a sokadik látogatásuk errefelé. A nyerő formulán nem változtattak a […]
Tovább »
Michael Angelo Batio úgy kb. két éve már járt ugyanitt. Akkoriban még csupán maroknyi ember volt kíváncsi a produkciójára; úgy tűnt, hogy külföldön hiába ismerik el, hiába feszít ott gitármagazinok címlapján (a Guitar One olvasórétegének körében külön népszerűségnek örvend, többször választották meg a leggyorsabb gitárosnak), hazánkban még nem tanulta meg a nép eléggé Michael Angelo […]
Tovább »
Egyre több zenekar bukkan fel a taljánoknál a 80-as években oly divatos glam/sleaze/hajmetal stílusban. Nem tudni, mit akarnak ezzel, hiszen a svédek már évtizedekkel beelőzték olasz barátainkat ezzel a retro-sleaze hullámmal, egyébként meg Csizmaország lakói véleményem szerint korántsem alkotnak olyan maradandót ebben az irányzatban, mint az északiak (tisztelet a minimális kivételnek!). A Bastardogs is egy […]
Tovább »
Funeral doom lemezről eddig még nem írtam ‘Forgácsos pályafutásom során. Most eljött ennek is az ideje! 😉 Bevallom, engem annyira nem érint ez az irányzat, jóllehet akad pár képviselő innen is, amelyet elismerek. Az Evokent pl. nagyon szeretem, a Dreams After Deathnek és Void Of Silence-nek is vannak kiváló dolgai. Egyébként túlzás volna azt állítani, […]
Tovább »
