Szerző: Mindenholottlevo

Joe Cocker 1944-2014

Sajnos még év végére is jut egy zenésszel kapcsolatos halálhír. 70 éves korában, tegnap váratlanul elhunyt Joe Cocker. A Grammy-díjas blues, rock és soul énekes Sheffieldben látta meg a napvilágot 1944-ben, eredetileg John Robert Cocker néven. Kiskorában őt is elkapta a rock, főleg Ray Charles hatott rá (tőle fel is dolgozta később az Unchain My Heartot). Mielőtt megkezdte volna énekesi karrierjét, mindenféle kétkezi melót elvállalt: volt gázszerelő, lakatos és benzinkutas is. Első együttese a Cavaliers volt (nem azonos a J. Frank Wilson féle Cavaliersszel), ott még Vance Arnold művésznéven szerepelt. A Procol Harum zenekar menedzsere fedezte fel és már bemutatkozó albumán olyan zenészekkel dolgozhatott, mint Jimmy Page és John Paul Jones, akik később a Led Zeppelinnel lettek világsztárok. Jellegzetes „smirglihangja” messziről felismerhető. A nagy áttörést számára a patinás Woodstock-i Fesztivál hozta meg, ahol nagy tetszést aratott sajátos Beatles átiratával, a With A Little Help From My Friendsszel. Pályája a 70-es években derékba tört, amikor Joe egyre mélyebbre süllyedt az alkohol és kábítószer mocsarába. A talpra állást egy sikeres filmbetétdal, a Jennifer Warnes popénekesnővel közösen előadott duett, az Up Where We Belong jelentette 1983-ban, amiért Grammy-t kapott. Ezután is előszeretettel adta filmekhez a számait, többek közt olyan alkotásokban bukkantak fel dalai, mint a 9 és fél hét, Bír-lak, Garni-Zóna, Miami Vice, A Simpson család, Benny és Joon, Carlito útja, Vadmacskák, Több, mint testőr, Döglött akták, Doktor House, Jóbarátok, stb.

Joe papa a 80-as és 90-es években (pont abban az időben, amikor sok hozzá hasonló nagy öreg már lefutott, „kiment a divatból”) sikeresebb volt, mint valaha. Széles repertoárjában rengeteg feldolgozás is szerepelt, többek közt Bob Marley-től, Billy Prestontól, a Lovin’ Spoonfultól, Traffictől, legnagyobb sikereit javarészt ezekkel érte el. Haláláig termékeny volt, bár 2011-ben már szó volt arról, hogy visszavonul az aktív turnézástól. Magyarországon is számos alkalommal lépett fel, 2002 nyarán pl. 300 ezer nézőnek adott ingyenes koncertet a Felvonulási téren. Utolsó stúdióalbuma 2010-ben jelent meg Hard Knocks címmel. A legújabbat 2015-re tervezte és nagyszabású turné keretében népszerűsítette volna, de a sors közbeszólt. Az énekes halálát tüdőrák okozta Colorado-ban. Sikeres átkelést a folyón, Mr. Cocker!

Joe Cocker - When The Night Comes (Live-HQ)

Télváró folk-metal mulatság

Lehet fikázni a szóban forgó főszereplő együtteseket, hogy minek járnak ide annyit, hogy már uncsik, meg minden. Viszont amilyen jó hangulatúnak ígérkezett a Hammer Concerts télváró folk-metal csomagja, már csak a társaság okán is, úgy azt mondom utólag is, hogy kár lett volna kihagyni. Velem tartott a bulira a két fiatal lányka, akiket megemlítettem a […]

Tovább »

Mainstream rock a harmadik világból

Mivel pont aznapra jutott még egy Dying Fetus/Goatwhore/Malevolence/Fallujah kombó is a Yukban, így nagy volt a dilemma. Végül a magam „mindenholottlévő” módján csak sikerrel vettem az akadályokat és eljutottam mindkettőre. 🙂 A Dying Fetust mondjuk már nem vártam meg (engem legfőképp a Goatwhore mozgatott amúgy is), ami tudom, hogy nem valami true magatartás, de hát […]

Tovább »

A zenei építmény, amely állt, áll és állni fog

Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Colosseum életművel töviről-hegyire tisztában lennék (noha a zenészek többsége ismerős számomra más bandák révén is), azért ilyen idős legendákat csak meg kell nézni élőben legalább egyszer.  A Colosseum egyik lemezét ráadásul Nagy Feró (Beatrice) is a legnagyobb favoritjai közt tartja számon. A csapat úgy 2 éve egyszer már […]

Tovább »

Anonim világvége hangulat-felelősök

Felettébb sűrű volt ez a hét, ugyanis egymást érték az ütősebbnél ütősebb események; nem volt gyk. nap, amire ne jutott volna legalább egy említésre méltó buli. Jött pl. a Combichrist, Sólstafir, Cannibal Corpse, G.B.H., Colosseum és a pórnépnek bizony meg kellett gondolnia, melyikre ruházzon be. Akit mindegyik érdekelt (van-e ilyen rajtam kívül?), annak bizony alaposan […]

Tovább »

Veterán emberevők éjszakája

Az idei év nem lehet azt mondani, hogy szűkőlködne death metal bulikban. Volt ugye az első Death By Metal Fest a Kataklysmmel, Krisiunnal, Fleshgod Apocalypse-szal, ami várakozáson felül sikerült (joggal lehet tehát reménykedni a hasonlóan jó, vagy esetleg még jobb folytatásban!), volt a Showbarlangban egy Dehumanized, Malignancy, Abnormality csomag, akik szintén gyilkosan túrtak, a volt […]

Tovább »

Nu industrial gyilkolászás a hajón

Mivel nagyon sűrű napom volt (reggeltől estig dolgozás, onnan még muterékat útba ejtés, aztán Tesco-ba menés, majd végül okosteló és számítógép-csatlakoztatási hibák orvosolása egy ismerős által, plusz agybaj a köbön :P), így csak később értem le a hajóra, az estét nyitó Seattle-i William Controlról teljes egészében lemaradtam így. Annyit tudok róluk, hogy amolyan Depeche Mode/Dieselchrist/Julien […]

Tovább »

Cannibal Corpse: közös portya a Behemoth-tal!

A tengerentúlon a lengyel black/death metal nagyság Behemoth társaságában indul turnéra jövő évben a holnap Budapesten fellépő Cannibal Corpse. A death metal veteránjai amolyan co-headlinerként lesznek jelen ezen a portyán, ahol előzenekarként szerepel még a horrormániás svéd prog. death metalos Tribulation és a holnapi koncerten is fellépő Aeon.

A Behemoth és Cannibal Corpse közös turnéja 2015 elején startol majd New Orleans-ban és egyelőre csak amerikai és kanadai koncertek vannak lekötve januárra, februárra és márciusra, de a magunk részéről örülnénk, ha Európát is elérné a csomag. A Behemoth mondjuk áprilisban játszani fog Budapesten, igaz a kannibálok nélkül.

Vasárnapi doom mise áramszünettel

Izgatottan vártam az estét, hiszen olyan jóravaló underground muzsikusokat, mint Alan A. Nemtheanga (Primordial, Blood Revolt, Dread Sovereign, Twilight Of The Gods), vagy a méltán felkapott In Solitude dobosa, nem mindennap láthat errefelé az ember. Ráadásul a két meghirdetett minőségi külföldi együttes mellé megkaptuk itthonról a doom supergroup Magma Rise-ot, ami ugyancsak a kötelező jelleget […]

Tovább »

Snei Ap – Sick Society – 2014

Újabb csak nőkből álló rockegyüttes készül megtörni a megszokott brit-amerikai hegemóniát. A svéd Crucified Barbara (mely zenekarral hőseink turnéztak is hazájukban) után a talján Snei Ap igyekszik bizonyítani, hogy egyrészt keményebb fajta rockot nem csupán a férfiak tudnak jól játszani, másrészt nemcsak a tengerentúlon, ill. az angoloknál teremhet ebből minőségi produktum. Nézzük, mire jutottak! A […]

Tovább »