BOKOR, ha svéd barátaink tudták volna milyen vicces névválasztás is ez..de ennek köszönhetően hallgattam meg én is őket. Aztán már egyáltalán nem volt se vicc se poén, csak metál a legjobb fajtából. Az Anomia 1 a debüt albumuk 6 számmal, amolyan igazi szedd szét tedd össze zene, polyritmusokkal, szaggató riffekkel. Leginkább Tool, System Of A […]
Tovább »
Tavaly nyár óta elég nagy pangás van az elszállós, art-rock, Tool szerű zenékből, oké hogy rétegzene, de igény szerintem lenne rá. Ezért is szoktam annyira megörülni, mikor egy ilyen gyöngyszemre találok, mint a Stereopiate. Az album megírása, felvétele, mixelése mind Nick Roseth nevéhez kötődik, aki egyedül vitelezte ki ezt a csodát 3 év munkája során. […]
Tovább »
A hazai sludge/doom vonal egyik élzenekara a Stereochrist. Az első demo és nagylemez, a Dead River Blues után, ami a Mood iránti rajongásból kifolyólag könnyen belopta magát a kedvenceim közé. A 2005-ös demo-n már az új énekes, Dávid hallható, az új énekhangnak és a megváltozott hangzásnak köszönhetően iszaposabb hangulatot áraszt a zenéjük. Úgyhogy már nagyon […]
Tovább »
A 2003-ban alakult Rosetta-ék tavaly rukkoltak elő első lemezükkel a The Galilean Satellites-al. A dupla cd 5-5 számot rejt, közel 2 órányi játékidővel. Hogy mit kapunk ebben a két órában? Az első disc kőkemény sludge/ post-hc, ISIS-es, Cult Of Luna-s hatásokkal, a második „csak” ambient noise. A cd már az első percétől fogva magával ragad, […]
Tovább »
Sea of Desperation második lemeze látott napvilágot az idén, Spiritual Lonely Pattern címmel. Miért van az, hogy majdnem minden orosz doom album hófúvással kezdődik? Már a Mental Home idejében is így dívott..persze ez nem negatívum, a hangulathoz passzol. A zenekar mindössze egy tagot számlál, ez már az előző To My Beloved…-on is így volt, bár […]
Tovább »
Most hogy így elkapott a post-hardcore láz és anyagom is van, itt van még egy EP. 2005-ben alakult Irreversible nevű banda öt főt számlál, két gitáros/énekes, basszer, dobos és szintis, ami ISIS-es felállásra emlékeztet. Nem csak a zkr fiatal, de a benne játszók átlagéletkora se megy nagyon 20 fölé. Öt szám, 30 perc; a kezdő […]
Tovább »
Először is szeretném azzal kezdeni, h a 2001-es Dreadful Hours óta, ami amúgy a #1 nálam, a My Dying Brige zenéje nem tudott számomra olyat nyújtani (visszamenőleg még a régiek sem nagyon), amivel elégedett lettem volna. Hiába vitték a fájdalmat zenéjükben a végletekig a legutóbbi albumon, a túlzott károgós-hörgős részek és a hangzás sem fogott […]
Tovább »
Itt egy három számot tartalmazó EP gyöngyszem a lejátszóban a Disappearertől. A banda hangzásban a post-hardcore avagy újabban atmospheric sludge-nak hívott stílus alá sorolható, de nehány stoner hatás is fellelhető. Az első szám a Crownfire felvezető nélkül egyből belevág a közepébe és post-rockos témáival erőszakolja meg füleinket. Két gitáros és egy dobos alkotja a bandát, […]
Tovább »
Előzőleg a 2005ös demojukhoz volt szerencsém, ahhoz is idén nyáron, kicsit késve. Azon négy szám foglalt helyet, többnyire fellelhetők újra felvéve ezen az albumon (Agonies Be Thy Children, The Walk). Megjegyezném, hogy a Halls Of The Forgotten szám sajna nem került fel rá, pedig szerintem a legjobb szám a demo-s számok közül. 8 darab átlagban […]
Tovább »
Nos, már az előző albummal is magasra állította a mércét a los angelesi p-hc együttes, ilyenkor mindig félve kezdem el hallgatni az ismeretlent, nehogy csalódás érje a várakozást. Szokásos rituálé, üres ház, full hangerő és esti óra feltétele mellet nekirugaszkodtam. A kezdés szinte a Panopticon vonalát folytatja, először a nyugalom hangulatát teremti meg Aaron Turner […]
Tovább »
