Az Accept egykori énekese szeret Magyarországra járni. Ugyan Acceptes pályafutása során mindössze egyszer lépett fel nálunk (a Szigeten, amíg még volt metal sátor), de amióta kivált a germán heavy/power veretes együtteséből, azóta különös rendszerességgel ejt útba minket U.D.O. névre keresztelt szólóbandájával (noha előtte is járt már felénk párszor). Az U.D.O. évente-kétévente kihozott albumain lényegében nem […]
Tovább »
Aki nem vette meg időben a jegyét a bulira, az már tényleg csak csodával határos módon juthatott zsugához, mivel telt házas bulit abszolvált a már nem először hazánkban járó Protest The Hero és a djent áramlat vezető brit bandája, a Tesseract, akiknek népszerűsége mára az egekbe szökött és meg is nyertek egy progresszív zenei nagydíjat. […]
Tovább »
Fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte a Pokolgép az év végén. Kell-e valakinek bemutatni őket? A Pokolgép neve fogalommá vált idehaza; mindenki tudja, kik ők, akinek csak egy aprócska köze van a keményebb rockhoz. Sőt még határainkon túl is vannak rajongóik, köztük elég híresek is (a Hammerfall tagokra gondolok nyilván). Egész generációk szocializálódtak rajtuk, az „őszinte, kőkemény” […]
Tovább »
Az Aeternus egy norvég csapat, akik black metal fagyos és veszélyes vizein evezve kezdték meg pályafutásukat a 90-es évek első felében, majd idővel egyre jobban a death metal felé kormányozták hajójukat. Mostanság jobbára a két stílus metszéspontján lavíroznak és mindenképp üdvözlendő, hogy nem lovagolták meg a Cradle/Dimmu nevekkel fémjelzett szimfonikus-gótos hullámot. Ők maguk nemes egyszerűséggel […]
Tovább »
A holland No Gods No Masters négyszámos debütanyagának első taktusai, valamint maga a nyitó dal olyan benyomást keltett, mintha egy kiadatlan Eyehategod anyag került volna kezembe. Aki ismer engem, tudja jól, hogy abszolút kenyerem az effajta muzsika, így a NGNM által művelt stílus is alapvetően szimpatikus. A srácok 2012 vége felé alakultak (tehát még friss […]
Tovább »
A bemelegítésért felelős Noa Rockról semmiképp nem akartam lemaradni. A tavaly alakult, a heavy/power metalt itt-ott gótikus és folkos elemekkel díszítő együttes élén a Megasztárt is megjárt Noa személyében egy ellenállhatatlanul gyönyörű fiatal frontasszony nyomul, akinek csábos idomait és méteres hajkoronáját már a Lovegunban megcsodálhattuk korábban és akibe bármely jobb érzésű férfi első látásra beleszerethet. […]
Tovább »1949 december 16-án látta meg a napvilágot Texas első számú blues-rock gitárosa, a ZZ Top együttes alapítója, Billy F. Gibbons. A William Frederick Gibbons néven anyakönyvezett zenész pályafutása a Moving Sidewalks nevezetű pszichedelikus blues-zenekar révén indult el a 60-as évek derekán. Az ifjú Billy tehetségére a korszak gitárhőse, Jimi Hendrix is felfigyelt; el is vitte turnéra a Mozgó Járdákat. A banda szétszéledése után Gibbons immár új társakkal (Dusty Hill, Frank Beard) új zenekart alapított ZZ Top néven 1969-ben, amellyel a Tex-Mex rock művelését tűzte ki célul, a névválasztással pedig nem titkolt szándékuk volt kibérelni a lemezboltok utolsó polcait (jóllehet a legenda szerint BB Kingnek is köze van ahhoz, hogy a ZZ Top névre esett a választás).
Korai erősen bluesos hangzású albumaikkal (First Album, Rio Grande Mud, Tres Hombres, Fandango!) és sajátos texasi humorral fűszerezett stílusukkal rövidesen óriási sztárokká nőtték ki magukat az Egyesült Államokban; még a Led Zeppelin jegyeladási rekordját is sikerült megdönteniük. Európába az Eliminator és Afterburner c. korongokkal sikerült betörniük, ezek zeneileg radikális változást hoztak; a blueselemek hátrébb szorultak, stílusuk erősen popularizálódott, a trió szintetizátort is bevont a hangzás gazdagítása érdekében. Imidzs terén szintén történtek változások: Billy és Dusty hosszú Mikulás-szakállat növesztettek, ami külsőleg is jól felismerhetővé tette a bandát. A két említett albumról kimásolt kislemezdalok rendkívül profin megtervezett videoklipjei ugyancsak nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a ZZ Top a 80-as évek közepére már a világ tetején csücsüljön. A trió felbukkant a Vissza a jövőbe c. sci-fi vígjáték harmadik részében, továbbá adtak egy betétdalt is a filmhez (Doubleback), amellyel népszerűségük csak növekedett.
![ZZ Top - Sharp Dressed Man (Official Music Video) [HD Remaster]](https://femforgacs.hu/wp-content/plugins/wp-youtube-lyte/lyteCache.php?origThumbUrl=https%3A%2F%2Fi.ytimg.com%2Fvi%2F7wRHBLwpASw%2F0.jpg)
A 90-es években sem nagyon tétlenkedtek, bár ekkoriban született albumaik is minőségi, örökérvényű hallgatnivalók, az életműhöz érdemben hozzátenni nem tudtak velük. Pedig személyes véleményem szerint mind a ’94-es Antenna, mind a ’96-os Rhythmeen, mind pedig a 30 éves jubileumra kiadott XXX ott vannak a ZZ pályafutásának csúcsalkotásai között. A kétezres dekádban még szórványosabban adtak magukról életjelet; a 2003-as Mescalero után 9 évet kellett várni az elpusztíthatatlan texasi trió legfrissebb munkájára (La Futura). Az együttes időközben a Rock ‘N’ Roll Hírességek közé is bekerült, Gibbons pedig különféle vendégszereplésekkel (a Gov’t Mule-nál, Revolting Cocks-nál és Queens Of The Stone Age-nél) enyhítette munkamániáját.
A Rolling Stone által felállított Minden Idők Legjobb Gitárosainak listáján Billy Gibbons a 32. helyet foglalja el.
Boldog szülinapot Mr. Gibbons!
Egy szép, igényes digipack csomagolásban juttatta el hozzánk első anyagát a román Targ3t legénysége. Már az első hangok berobbanása falhoz csap; amilyen erőteljes megszólalást az egyik gitáros, Adrian Uritescu stúdiójában kikevertek, annak alapján az ember el se hinné, hogy a szomszédos Romániából hall egy zenekart és nem a tengerentúlról. Vagy netalán Skandináviából. Szóval elsőként a […]
Tovább »
Bár pont aznapra még jutott a magyaroknak egy Soilwork/Keep Of Kalessin koncert és egy The Ocean/Tides From Nebula fellépés, nem volt kérdés, hogy inkább a Year Of The Goat megmozdulását választom. Az okkult ősrock hullám bár északabbra és nyugatabbra már egyre felkapottabb, nálunk még korántsem toborzódott akkora rajongótábora. Ugyan az irányzat legfőbb éllovasát, a Ghostot […]
Tovább »Egy igencsak érdekes felvétel kering hónap eleje óta a neten, amelyben a híres színész-komikus Jim Carrey a thrash metal és a Napalm Death iránti rajongásáról beszél egy tévéshowban. Az Ace Ventura, Dumb és Dumber, Maszk, A kábelbarát, Hantaboy, The Truman Show, Ember a Holdon és Az Igenember című filmek sztárjáról eddig is tudni lehetett, hogy vonzódik az extrémebb hangzású muzsikákért; a Cannibal Corpse fel is bukkant az említett Ace Ventura első részében. Jim Carrey maga ajánlotta be a death metal legendát az állatnyomozós filmbe (a legenda szerint eredetileg az Anthraxet szerették volna szerepeltetni a filmben, de Carrey ragaszkodott hozzá, hogy a Cannibal Corpse legyen), ahol emlékezetes jelenetek sorát produkálta a Cannibal koncertjén: a közönségbe ugrott, bodysurfölt, félmeztelenre vetkőzött és headbangelt. Most a Napalm Death rajongóinál szerzett jó pontokat. Még utánozta is a zenét és Barney hörgését.
