Szerző: Nagaarum

Septic Mind – Rab – 2014

Jó nagy divat lett mostanában feloszlani, majd pár hónap múlva újraalakulni. Kicsit komolytalan hozzáállás ez, de már kezdem megszokni. A Septic Mind két tagja sem tudja eldönteni, hogy akkor most becsapják azt az ajtót, vagy nem. Én mindenesetre örülök neki, hogy a folytatás mellett döntöttek. Előző anyagjukat is nekem volt szerencsém kikapni, így mohón vártam, […]

Tovább »

Interjú a KSP gitárok gyártójával Kovács Sándorral

Vannak nagy nevű hangszermárkák, vannak kis nevűek. Vannak drága és olcsó hangszerek. Ezek ártól függően – függetlenül lehetnek jók vagy rosszak. Viszont létezik egy másik mezőny, egy másik porond, ahol ezek a kategóriák erősen átértelmezendőek. A Papkeszin élő Kovács Sándor mintegy harmincöt éve gyárt gitárokat és basszusgitárokat. A nyolcvanas évek elejétől erre rendezkedett be, és […]

Tovább »

Fen – Carrion Skies – 2014

Elég régóta kattog az agyam azon, hogy vajon miért tetszik egyik embernek ez, a másiknak meg az a zene… Egy biztos: kellemes bizsergető érzés olyant hallgatni, amit szeretünk hallgatni. De mi van, ha voltaképpen ugyanazt halljuk? Vagyis két teljesen más zene nem is más, csak ugyanazon füllel hallgatva más…  A Fémforgács stábjában praktizáló firkász urak […]

Tovább »

Iced Earth – Horror Show – 2001

Furcsa kimondani, hogy Jon Ryan Schaffer közelebb van már az ötvenhez, mint a negyvenhez… Kb 15 éve, mikor rákaptam az Iced Earth muzsikájára, ő is azon arcok közé tartozott, akikről sosem hittem volna, hogy megöregszenek. Jó… Egy negyven+ ember még nem öreg.  Mikor már rongyosra hallgattuk a Dark Saga-t és a Something Wickedet (kazin, majd később […]

Tovább »

Depeche Mode – Songs of Faith and Devotion – 1993

Egy rövid ideig töprengtem azon, hogy milyen apropója lehet a Fémforgácson a Depeche Mode-nak. Zeba nagyon frappánsan mutatott rá… Mikor elküldtem a szerkesztőknek a körmailt, hogy lenne-e kifogásuk a cikk ellen, ő reagált legelőször, a válasza pedig ez volt: „Simán belefér. Sok rock/metál csapatra hatással volt a lemez. :)” És ebben teljesen igaza van, sőt, […]

Tovább »

Elhunyt Jack Bruce

Végső útjára indult a basszer/énekes legenda tegnap. Eric Claptonnal és Ginger Bakerrel 1966-ban szöktették szárba a világ első szupergruppját  a Creamet (mindnyájan ismert zenészek voltak és Clapton ötletéből fakadóan fúzionált a trió). A prímet általában Bruce énekelte (vagy a kor szokásaihoz méltóan a dalszerző – akár Ginger Baker). A zenésznél 2003-ban diagnosztizáltak májrákot, ami egy transzplantáció után végül is mostanra győzedelmeskedett felette. Sikeres átkelést a folyón Mr.Bruce!

Cream - Sunshine of Your Love

Neverheard hírek

Új beérkezések a Neverheard Distronál:

Winterheart – My Journey to Suicide CD, Winterheart – Facing What I’m Becoming CD, Necroratory – Mad Disease DigiCD, Krampüs – Mental Holocaust CD, Among Rats – Intact World CD, Hellcraft – Tyranny of Middle Ages CD, Borrow – The Pnakotic Manuscript CD, Burning Butthairs – Dirty Sanchez CD, Enthrallment – The Voice of Human Perversity CD, Suicide of Disaster – Evisceration of Pregnant Abdomen CD, Sektor – Alpha CD, Roadkill XIII – Triskaidekaphobia CD.

És egy tervben lévő ötletes – pofás kiadvány fotója…

Rendelés, és egyéb információ: NEVERHEARD oldal

Secrets of The Moon – Carved in Stigmata Wounds – 2004

Ez már a harmadik írásom a bandáról a Fémforgácson. Az előzőt egy szomorú esemény, Marianne LSK Séjourné öngyilkossága aktualizálta. A francia lány a zseniális, 2009-ben megjelenő Privilegivmon kezelte a basszust. Jelen korong öt évvel korábban látott napvilágot, és szélesebb körű ismertséget hozott a csapatnak, köszönhetően a több mint ötven állomásból álló turnénak is, ami a […]

Tovább »

Gorefest – La Muerte – 2005

Tudom… Sokak szerint a Gorefest a Chapter 13 című lemezével eladta magát… Tudom… Sokak szerint a Gorefest a visszatérő La Muerte lemezével eladta magát… Tudom… Sokak szerint e Gorefest az utolsó Rise To Ruin lemezével eladta magát… Nem érdekel… Helyesebben: még, ha így is lenne, sem érdekelne. Tudom, hogy a bandának volt egy fénykora, ami […]

Tovább »

Pink Floyd – A Saucerful of Secrets – 1968

Csak mikor végeztem az írással, esett le, hogy nemsokára itt az új Pink Floyd lemez. Őszintén mondom, hogy nem azért írtam most meg ezt a kritikát, mert úgy éreztem volna, bármiféle aktualitása van az eseménnyel kapcsolatban… Általában heurisztikusan írom a klasszikusokról szóló cikkjeimet, ez is hirtelen felindulásból készült időgyilkolásként… … 1967-et írunk, és az éppen […]

Tovább »