A lassan harminc éves Trauma a lengyel death metal egyik intézménye. Megfelelő marketing hiányában azonban nem igazán sikerült kitörniük a saját régiójukból. Ennek oka lehet a viszonylag ritka lemezmegjelenés, illetve az is, hogy bár a stílus arany éveiben indultak, az első lemezt csak a nagy hullámok csendesülése után, 1996-ban jelentették meg. A trió sohasem kapkodott a nagylemezekkel, már a korai […]
Tovább »
George Tsalikis neve a beavatottaknak a Zandelle nevű New York-i power metal csapatból lehet ismerős. Emberünk 1998 és 2015 között a banda öt sorlemezen is közreműködött. George amellett, hogy felénekelte ezeket a korongokat, egyes albumokon a billentyűkért, másokon a gitárért, illetve a basszusgitárokért is felelt. Tsalikis személyében tehát egy multi instrumentalista dalszerzőhöz van szerencsénk. A Zandelle […]
Tovább »
Az old school death metal az egyik leginkább hagyománytisztelő műfaj. A bő három évtizede felhúzott szögesdrót hálón túl nem igazán lehet nyújtózkodni. A hozzávalók adottak és a fűszerek receptje is kőbe van vésve. Ennek tükrében balgaság lenne a műfaj megreformálását várni bármelyik újonnan felbukkanó galeritől. A lengyel Dira Mortis köszöni, de nem akar a legdurvább, a leggyorsabb, […]
Tovább »
Előre bocsájtom, elfogult vagyok a Gojira-val szemben. Legutóbbi, igen személyes húrokat pengető (gyász)lemezük, a Magma mai napig komoly hatással van rám. Olyannyira, hogy amikor tavaly év elején vásároltam egy lemezjátszót és mellé 3 lemezt, hogy tudjak rajta mit hallgatni, abból az egyik a Magma volt. Tehát nyilván kíváncsian vártam a folytatást, ami a pandémia miatt […]
Tovább »
A Sun & Moon Records töretlen lelkesedéssel tartja az ujját az underground ütőerén és jó érzékkel válogat a százával felbukkanó új formációk áradatában. Az erdélyi kiadó a saját maga által bejáratott nevek (pl.: Siculicidium, Abysmal Grief, Nocturnal Depression, illetve Selbst) mellett rendszeresen ad bemutatkozási lehetőséget a fiatalság képviselőinek, gondoljunk itt akár a tavaly egy kiváló EP-vel előállt […]
Tovább »
Az AMOK projekt 2004-ben jött létre a gótikus doom zenét játszó Nevergreen oldalhajtásaként. 2003-2004 táján a Nevergreen-en belüli elhidegülés miatt Matláry Miklós billentyűs és Vladimir Rusić gitáros egy új doom formációt állított össze. Az eleinte projektnek induló vállalkozás Ispán András basszusgitáros (ex-Deák Bill Band, ex-Wisdom, Anguish Sublime, Pero Defformero, Szijártó Zsolt, stb…), valamint a Szabadkai southern metalos […]
Tovább »
Több évtizedes rajongói rutinnal a háta mögött az ember egy-egy új album kapcsán a borítókép és a logo típusa alapján általában teljes bizonyossággal el tudja dönteni, hogy milyen stílusú zenekarral/lemezzel hozta össze a jószerencse vagy a balsors… Az Ironbourne nálam kivételként erősíti a fenti axiómát. A logo és a borító alapján egy stoner/sludge vonalas csapatra […]
Tovább »
Ez a lemez lassan került közel hozzám. Elsőre egyáltalán nem találtuk meg az utat egymáshoz. Ez nagyon furcsa, mertaz elődje szinte azonnal kedvenccé vált. Ennek talán az is az oka, hogy míg a 2017-es Something New direktebb volt, itt viszont inkább a dallamos, ám nem feltétlenül azonnal ható dalok dominálnak. A banda a Beau Hill-es […]
Tovább »
Ha nem is tartom mindegyik 90-es évekbeli Burzum anyagot alapvetésnek (Hvis Lyset Tar Oss a kivétel), egy dolgot nem tudok félretenni: a korai lemezek jellegzetes vokálját. Varg nem a mára tipikussá vált károgással, hanem egy sokkal félelmetesebb, nyers “sikolyokra”, agresszív morgásra épült szörnyeteget hozott létre, amiből nagyon kevés akad manapság is. Nem a “Tehetségkutatóra készülök” […]
Tovább »
Nemrég írtam pár gondolatot arról, hogy mit jelent albumajánlót, más esetben felülvizsgálatot, kritikát írni. Az ajánló esetében általában kedvenc előadónk, sokat hallgatott anyagunk kerül terítékre (én is írok ilyeneket, nehogy félreértsétek), a kritika pedig az, amikor befut a promó és az ember a felfedezés, az írás öröméért rábök és elkészíti a feladatát. Ez kifejezetten fizikai […]
Tovább »
