Albumkritikák

Nibiru – Panspermia (2020)

A Nibiru egy olasz tribal, blackened, sludge, drone entitás, akik megfeketedett neo-hallucinogén zenéjükkel az ősi szférákba, szellemsíkokba ragadják ki a hétköznapi ember tudatát. A 2012-ben alakult trió eddig öt sajátos mágikus nyelvén megszólaló okkult behatású lemezt adott ki a ’80-as évek sötét post-dark hullámának (Fields Of The Nephilim, Virgin Prunes, Christian Death) képviselőinek eszmeiségeivel, valamint olyan kortárs zenekarok […]

Tovább »

KAT – The Last Convoy (2020)

A KAT egy ősrégi lengyel csapat, akik a vasfüggöny innenső oldalán a brit heavy metal új hullámának kezdetén, az 1970-es évek legvégén kezdtek mozgolódni. Első lemezük csak a következő évtized közepén jelenhetett meg, az idén szeptemberben megjelent The Last Convoy pedig már a tizedik albumuk a sorban. A tekintélyes múlt ellenére itthon nem nagyon emlegetik, […]

Tovább »

Sír – Cosmic Grave ’EP (2020)

A Sír egy újabb koromfekete entitás a magyar underground ködös útvesztőjéből. A formáció hangzatos, ezerszer leírt információkkal nem árasztja el a színteret. Nincs olyan semmitmondó promo szöveg, hogy a Cosmic Grave a leggonoszabb, legsötétebb szörnyszülött, mely az utóbbi években előmászott a föld alól. Sőt, igazán promo szöveg sincs, mindössze annyit lehet tudni, hogy a név […]

Tovább »

Slaughter Messiah – Cursed To The Pyre (2020)

Dühítő korlátozások, magatehetetlen betegek és fájdalmasan egysíkú hétköznapok spiráljába kerültünk az elmúlt hetekben, amit ki jobban, ki rosszabbul tud megélni. Nekem kifejezetten szükségem volt egy olyan anyagra, amiben manifesztálódik a felgyülemlett harag és düh, ezt talátam meg a Saughter Messiah bemutatkozó anyagában. Ugyan idei, de azért nem egy friss anyagra bukkantam rá a Cursed To […]

Tovább »

Pilgrim II: Void Worship (2014)

A Pilgrim azon modernebb hatású, ám a klasszikus szabbatista iskola riffein nevelkedett bandák tborába tartozik, akiket az utóbbi évtized amerikai doom metal hulláma termelt ki. A Rhode Island-i bandát 2010-ben alapította a gitáros-énekes Jon “The Wizard” Rossi, aki azóta 2017-ben sajnálatos körülmények között elhunyt, ebből kifolyólag a zenekar már nem is nagyon tevékenykedik. Zenéjük erősen a […]

Tovább »

SpellBook – Magick & Mischief (2020)

Érdekes a SpellBook története: A pennsylvaniai illetőségű banda 2007-ben alakult Witch Hazel néven, és saját kiadásban megjelentettek 3 sorlemezt is (Forsaken Remedies – 2012, Nocturnity – 2015 és Otherworldly – 2018). Ezek után, idén úgy döntöttek, hogy nevet váltanak (ami már egyébként korábban is megfordult a fejükben), és az első lemez egyik dalcímét választották a […]

Tovább »

Stormhunter – Ready for Boarding ‘EP (2020)

Ezt az albumajánlót így is kezdhettem volna: különös élmény volt meghallgatnom az első lemezes Stormhunter friss, „kiskiadós” bemutatkozó EP-jét. A Hear the Music kapcsán pedig nagyra tartom azt az igyekezetet, hogy a nagyok mellett lelkes, feltörekvő zenei műhelyek is teret adnak, még ha nyilván üzleti céllal is, az immáron ~negyven éve újra feltalált heavy metal […]

Tovább »

Omen – Jelek (1994)

Az Omen 1990-es megalakulása idején az első hazai metal szupergroupként jött létre. A zenekar tagjai az akkori (és jelen) magyar metal éra tagjai alkotják. A Pokolgép két egykori tagjai, Kalapács József énekes és Nagyfi László gitáros mellé tesója Nagyfi Zoltán dobos (ex-Ossian), Ács András basszusgitáros, valamint az instrumentális gitáralbumáról itthon és külföldön egyaránt ismert Szekeres Tamás sorakoztak […]

Tovább »

Enter – Images from Floating Worlds (1991)

A következőkben egy valóban földalatti kiadványról lesz szó. Az olasz Enter neve hallatán ugyanis nem hiszem, hogy sokan tudnák mit is tartogat frissen megjelent albumuk. A négyfős csapat a ’80-as évek progresszív zenéjében utazik, annak is a rockos formáját játsszák, bár helyesebb lenne múlt időben fogalmaznom, ugyanis a kiadvány eredetileg 1991-ben jelent meg, ami most […]

Tovább »

Thrust – The Helm of Awe (2020)

Thrust. Nem tudom, hogy az olvasók közül kinek mond valamit ez a név. Nem, nem arról a francia bandáról van szó, ahol Nicko McBrain dobolt az Iron Maiden előtt és akik az Anthrax által ismertté tett Antisocial dal eredeti előadói voltak. A franciák ugyanis „h” nélkül használják a nevet. Jelen zenekar egy ősrégi amerikai csapat, […]

Tovább »