Albumkritikák

Salvus – Irtás – 2019

  A Salvus útját az első albumuk óta figyelemmel kísérem. Tehát több, mint 10 éve, hisz a Minden kezdet 2008-ban jelent meg. Akkoriban emlékszem, hogy egyes újságok, oldalak „Ákos meets In Flames” szlogennel próbálták körülírni muzsikájukat. Ebben volt is valami, ugyanis Pötörke Zoli hangja és főleg énekstílusa emlékeztetett, sőt a mai napig emlékeztet Ákoséra. A […]

Tovább »

The Equinox Ov The Gods – Images Of Forgotten Memories – 1996

    Észerevettem, hogy manapság habzó szájjal veti rá magát sok ember az olyan címkékre, mint a dark, esetleg gótikus metal, persze itt nem a csajos-operázós vonalra gondolok, hanem az igazán mély, szenvedő férfi vokállal ellátott, mégis elegáns anyagokra. Ezek a 90-es években élték leginkább virágkorukat olyan zenekaroknak köszönhetően, mint például a Lake Of Tears, […]

Tovább »

Space God Ritual – The Unknown Wants You Dead! – 2019

    Két dolog miatt volt nekem mindig szimpatikus az oregoni Space God Ritual csapata: az első az, hogy doom metalban utaznak, a második pedig az, hogy olyan tisztelettel viseltetnek ihletforrásuk után, ahogyan kevesen. Ez a forrás H.P. Lovecraft irodalmi munkássága, ami ugyebár lassan lerágott csont még a metal világában is, azonban az amerikaiak az […]

Tovább »

Ethir Anduin – Loneliness of My Life – 2018

        A Bestial Deform egy korrekt régi sulis death metal zenekar Szentpétervárról, több évtizedes történettel és jó lemezekkel, amikből már én is kaptam ízelítőt. A csapatban edződött  Alexey Veselov gitárosnak azonban az aktív projekt kevésnek bizonyult ahhoz, hogy minden ötletét megvalósítsa, ezért hozta létre saját ötleteinek legfontosabb lecsapódási helyét, amit Ethir Anduin névvel […]

Tovább »

The Last Knell – Præterhuman (The Spectrum of Aphelion) – 2019

    Nem olyan rég egy hozzászólásban hiányoltam az igazi mélységgel, zsigeri sötétséggel rendelkező anyagokat, aztán szokás szerint több olyan cuccba is beleszaladtam, amitől aztán sikerült fél lábbal a lelkek temetőjének humuszban gazdag talajába süppednem. Ha már itt a kollégák nosztalgiáznak a kritikákat illetőleg, gondoltam legyen akkor a mai ajánlatom egy nagyon friss anyag, aminek […]

Tovább »

Feretrum – In the Eternal World – 2019

    Országos szinten nem hinném, hogy sokan emlékeznek a Taste My Pain nevű formációra, akik kezdetben a Sepultura, Soulfly vonalon kezdtek el mozogni, később pedig a klasszikusabb értelemben vett thrash metal rabjai lettek. Ettől függetlenül az underground bulik megbízható fellépőivé váltak és egy jó headbeng ígérete azonnal felsejlett, ha valahol megláthattuk a nevüket, valamint […]

Tovább »

Ode – To The Lucanian Forest – 2018

    Időszámításunk előtt 8-9 évszázaddal a görög népesség egy jelentős része elindult új hazát keresni magának és elmenekülni a városállamok állandó hadakozása miatti veszteségek elől. Hajóikkal a mai Olaszország déli csücskében értek partot, ahol a szintén nem egységes törzsek létrehozták saját kis berendezkedésüket. A görög népesség által lakott területet a rómaiak átfogóan Magna Graecia […]

Tovább »

Myrath – Shehili – 2019

  A tunéziai Myrath megbízhatóan szállítja pár évente orientális metal stílusban előadott lemezeit, amik általában mind a „kritikusok”, mind a hallgatók/rajongók körében pozitív fogadtatásban szoktak részesülni. Szerintem nem lesz ez másként legújabb albumuk, a Shehili esetében sem. A letisztultság, dalközpontúság irányába való elmozdulás már az előző, Legacy című korongjukon is érezhető volt, a friss mű […]

Tovább »

Infernal Conjuration – Infernale Metallum Mortis – 2019

   Régi sulis death metal mindenütt! – jegyeztem meg, miközben kiült a rettegés az arcomra. Mielőtt a stílus kedvelői felmordulnának, hozzáteszem, hogy nem a manapság megjelenő anyagok minősége az, ami ki tud készíteni, hanem a mennyisége. Az elmúlt években kezdődő tendencia nem akar alább hagyni, hetente jelenik meg egy-egy friss banda totális múltidézése, ami arra […]

Tovább »

Darkthrone – Old Star – 2019

    Régóta kikívánkozik belőlem és már látom is magam előtt, hogyan lilul be néhány rajongó feje, de ugye a mindenkinek más az ízlése és én nem szeretem a konvencionális hozzáállást: a Darkthrone jelenséget mindig is túlértékeltnek tartottam. Számomra egy korai Burzum vagy a nyögvenyelősen megjelent első Mayhem lemez mellett gyakorlatilag csak érdekesség maradt a […]

Tovább »