Mivel, főleg a tengeren túlról, százával árasztják el a különböző stoner anyagok a világhálót, azok időnkénti magas minősége ellenére is kialakult bennem egyfajta belső védelmi rendszer a túlzott fogyasztásuk ellen, ám ezt az immunredszerhez hasonlatos mechanizmust évente egyszer-kétszer mégiscsak sikerül áttörnie néhány zenekarnak, aminek aktuális anyagát szégyennel és bűnbánattal, ugyanakkor tagadhatatlan lelkesedéssel tudom […]
Tovább »
Cipőbámulással és post metalos hangulattal nyit a texasi Krigsgrav ötödik nagylemezén, amit Leave No Path To Follow címmel érdemes keresnetek. A kissé sterilnek és elcsépeltnek tekinthető első percek után azonban torzul a gitár és vele torzul a lelkünk, ugyanis egy egészen jóleső black metal anyag kerekedik ki a dologból, ami ugyan végig […]
Tovább »
Alaposan megváratott új nagylemezével a dán Altar Of Oblivion, akik 2005-ös megalakulásuk óta bíztatnak arra fokozatos fejlődésükkel, hogy vissza-vissza térjek az anyagaikhoz. Második, Grand Gesture Of Defiance című, azóta agyonhallgatott anyagukról volt szerencsém írni még 2013-ban, azóta viszont csak hitegetés zajlott a folytatást illetően a zenekar részéről. 2014-ben már beígértek egy teljes anyagot, […]
Tovább »
A hardcore, thrash-punk crossover műfajban tevékenykedő Carnivore zenekarról igazából a Type O Negative kapcsán szereztem tudomást. Ugyan is ez volt az a csapat, amelyben Peter Steele zenei pályafutásának korai éveit kezdte, illetve innen gyökereztethetőek a Type O Negative korai lemezeinek nyers, zord és egyben provokáló agressziói. 1982-es megalakulásuktól számítva a zenekar négy alkalommal oszlott fel, […]
Tovább »
Ugyan 2018 áprilisában jelent meg a Panopticon The Scars Of Man ON The Once Nameless című, a sorban hetedik nagylemeze, teljes egészében a téli hónapok folyamán sikerült közel kerülnünk egymáshoz, pedig jó ideje hallgatom. Ennek okai igencsak egyszerűek: először is Austin Lunn (Agnosis, Seidr, Throndt) 2007 óta működő vállalkozását lenyűgözőnek és igencsak termékenynek […]
Tovább »
A francia Amertume egyértelműen az északi black metal feltétlen rajongója, aminek ékes bizonyítéka, hogy mindkét működő projektje ezen a vonalon mozog. A 2011 óta működő Caverne és a 2013-ban indult Nécropole is azokból az ősi elemekből táplálkozik, melyeknek az alapköveit a 90-es évek első felének csapatai fektették le. Míg a Caverne azonban a […]
Tovább »
Az nem lehet véletlen, hogy amióta a francia In Purulence debütalbumát hallgatom, gyakorta olyan CD-k kerülnek be a lejátszómba, mint a Bolt Thrower vagy a Hail of Bullets. Egyrészt a franciák is világháborús övezeteken szaggatják az egyenruháikat, egész tisztességesen, másrészt éppen akkora elégtételt nem nyújt a Putrid Valley, mint az említett zenekarok lemezei, és marad […]
Tovább »
23 évvel ezelőtt, 1996. február 20-án jelent meg a melodikus death metalt játszó svéd In Flames második nagylemeze, a Jester Race, ami az első lemezük volt Anders Fridén énekessel. Az azóta a göteborgi színtér egyik kiemelkedő zenekarává, mondhatni legendájává (és miért ne mondanánk) avanzsált zenekar ezen lemezével egyfajta újító zenei forradalmat indított el a death […]
Tovább »
A Savatage The Wake of Magellan című mesterműve óta vonzódom a viharos vizeken hánykódó, tépett vitorlás hajót ábrázoló borítókhoz. 😀 Reménykedem benne, hátha valami hasonló jóságot rejtenek, mint amilyen a Magellan. Persze tudom, hogy az egy egyszeri és megismételhetetlen album, de mégis kíváncsian figyelem a hasonló koncepció alapján készült borítókat. Direktbe azért nem kutakodom […]
Tovább »
A black metal úgynevezett második hulláma a 90-es évek elején végigsöpört a kontinensen és igencsak hamar áttételeket képzett a földrészek között is, aminek köszönhetően sokan próbáltak belekapaszkodni. Amilyen gyorsan érkezett azonban, úgy múlt el újdonság ereje és a zenészek már nem tudták pusztán a műfaji címke megjelölésével felhívni magukra a figyelmet, el kellett […]
Tovább »
