Mindig is szimpatikus arcnak tartottam Mátyás Attilát. Bár rajongója egyik zenekarának sem voltam/vagyok, de tetszik Matyi hozzáállása, többdimenziós volta. A legtöbben valószínűleg rockzenészként ismerik, talán kevesen tudják, hogy filmzenéket is szokott készíteni, Merkaba álnéven. Pár éve nagy élmény volt számomra Mosonyi Szabolcs természetfilmje a Vad Kunság – A Puszta rejtett élete, aminek Attila szerezte […]
Tovább »
Andreas Nergård komoly dilemmába került születése után, mivel norvég lévén szembesülnie kellett nemzete fiataljainak legkomolyabb döntésével: halász lesz-e belőle, esetleg nekilát zenei tehetségét fejleszteni. Utóbbit választotta, mint oly sok társa. Zenei vérvonalán kívül azonban még egy fontos tulajdonsággal rendelkezett másokhoz képest, kiváló szervezőnek bizonyult. Kezdetben bekerült a power metalos Gaia Epicusba testvérével, Kristiannal […]
Tovább »
Egyetemre megy a lányod? Rájössz, hogy a munkahelyeden már évek óta nem foghatod egyetlen hibádat sem tapasztalatlanságra? Egyre sűrűbben érzed azt, amit korábban csak jóleső fáradtságnak éreztél? Ezek nagyszerű mutatói annak, hogy bizony peregnek azok a homokórák még akkor is, ha egy kényesebb szituációban úgy érezzük, örökké tart az élet. A hirtelen felismerés most […]
Tovább »
Nincs könnyű helyzetben az a zenész, aki odaadóan rajong egy tiszta vonal iránt és annak hagyományait szeretné tovább ápolni és éltetni. Legjobb esetben ugyan a közönségét megtalálja, de a aztán jönnek a megmondó emberek, hogy ezt már hallottuk, itt egy újabb középszerű banda, aki képtelen újat mutatni… Ez a téma már […]
Tovább »
Az olasz Dead & Breakfast promó CD-je megtréfálta az indokolatlanul death metalt szimatoló orromat, ugyanis a rettentően gyűlöletes (értsd: röhejes) bandafotó meg az elfuserált, idétlen borító valami tróger kriptazajongásra engedett következtetni, holott ez itt egy csokorra való mezei horror rock/punk nóta, és utólag azt mondom, jól is van ez így! Amikor az első dal megszólalt […]
Tovább »
Ne raboljuk egymás idejét, rövid leszek. Hétköznapi euro-power metal hallható az olasz Windshades első EP-jének mind a 14 percében, méghozzá a jellegtelen, ötlettelen, felesleges fajtából. Az öttagú zenekar élén egy nem kevésbé semmitmondó teljesítményt nyújtó operaénekesnő áll, aki hozza a szokásosat, azaz a hetente tucatjával megjelenő hasonszőrű lemezeken hallható dalos pacsirták szintjét. Már a 2000-es […]
Tovább »
Ha meghallom a death ‘n’ roll műfaji besorolást, tízből kilencszer pontosan tudom, mit várhatok a lemeztől, mielőtt egy hangot is hallanék a zenéből, azaz nulla meglepetést vagy csavart, nulla eredetiséget vagy kreativitást. Amikor egy banda magát a műfajt igyekszik játszani, nem pedig zenét alkot, ott a végeredmény a szűk korlátok és konvenciók áldozatává válik, és […]
Tovább »
Akkor vegyük górcső alá a brit underground feltörekvő nemzedékéhez tartozó Mother Corona zenekar második, és mondhatni egyben az utolsó Reborn című lemezét. Azért is mondanám utolsónak, mert ezen a néven jó ideje ez volt a csapat legutóbb rögzített albuma, ugyan is 2016 közepétől My Diablo néven folytatják zenei tevékenységüket, de ez már egy másik történet. […]
Tovább »
Egyre markánsabb gyökérzettel kapaszkodott meg nyálkás szürkeállományomban a gondolat, miszerint a chilei Excoriate zenekar képében egy valóban földalatti produkció került hurkás ujjacskáim közé. Nem is tudom, mi lehetett az, ami elindította ezt az elképzelést, de könnyen meglehet, hogy köze van hozzá a kézzel írott CD-nek, amit a néhány példányszámban megjelent kazettáról varázsoltak nekem erre […]
Tovább »
Ha az egyéniség rovására is meg, mégis rettentően megkönnyíti egy-egy elemzés megírását, ha a górcső alá vett zenekar egy példakép árnyékában kuporogva tekint rajongásának tárgya felé. Máris lesz összehasonlítási alap, lesz téma azon kívül, hogy miként látta meg a formáció az átkozott nap világát. Ez a segítség rendelkezésemre áll a már régóta […]
Tovább »
