A Mindstream óta érzem azt, hogy a Cadaveres érik… Ha a CDT korszakot is számításba vesszük, Körmi fényéveket járt be, már ami a dalszerzést illeti. A banda szépen lassan kinyílt, kivirágzott, megérett, beérett. Ezt biztos ők érzik a legkevésbé, mivel ez belülről nehezen észrevehető, és szerintem a rajongóik sem feltétlenül értik, hogy miről is magyarázok most. […]
Tovább »
Ha nagyon röviden szeretnék fogalmazni a zenekarral kapcsolatban, akkor azt hiszem három kifejezéssel egyszerűen megtehetném (és itt már gonoszul, de zárnám is a soraimat): – Kompromisszumok nélkül, politika, zaj! Persze az egész nem csak ilyen egyszerűen magyarázható, – főleg egy zenekar esetében meg pláne. Hiszen mióta ember csak zenél a földön, nagyon jól tudjuk, hogy […]
Tovább »
Úgy érzem, hogy a görög srácok a Mayhem In Blue-val megérkeztek valahová. Egy olyan zenei szintre, ami kiemeli őket saját közegükből és elrepíti abba a magasságba, ami már az egyetemes zenei kultúra szintje. Voltak már erre utaló jelek, hiszen kiváló lemezekkel jelentkeztek eddig is, azonban szigorúan az avantgarde metal határain belül maradtak számomra. Egész idáig. […]
Tovább »
Veldi Zoli és Duff barátom hatására kezdtem el ’98-99 környékén belemélyedni a korai 80-as években feltűnő magyar pop-rock új hullámos bandák zenéibe. Hamar kisült, hogy az akkoriban futó, rosszabbnál rosszabb – főként a nyugati nagyokat koppintó – hard rock csapat mellett létezett egy rejtett vonal is. Ez a fősodortól nagyon ekülönülő, nem ritkán azt bíráló […]
Tovább »
A budapesti Winterheart 2007-ben kelt életre Tóth Ádámnak (ex-Necroratory) köszönhetően. Ekkor még egyszemélyes projektként működött, amihez az évek során Nagy Péter dobos, Szalai Gábor (ex-Necroratory) basszusgitáros és Géczy Zsolt (ex-Necroratory) gitáros csatlakozott . A zenekar első nagylemeze 2012-ben látott napvilágot My Journey to Suicide címmel, amelyet 2014-ben a Facing What I’m Becoming követett. Tartva a jól bevált […]
Tovább »
A Predatory Light névhez társított black/doom meghatározás a Metal Archives oldalán is csupán annyit jelent, hogy az amerikai csapat magasról tesz a címkékre és a határokra, ugyanis a fenti besorolás az égvilágon semmit nem árul el a Ragadozó Fény bemutatkozó albumának zenei világáról. Jobb híján is a death metalt kellene megnevezni, mint kiinduló pontot, ugyanis […]
Tovább »
A svájci Bölzer feltétlenül rendelkezik a hatalmasokra jellemző egyéniséggel, egyedi megközelítéssel és sajátos hangzással. A duó már a színpadi kiállása okán is figyelmet érdemel, a (temesvári) koncertjüket szájtátva néztem végig. Okoi Thierry Jones gitáros/énekes a basszusgitárt is bámulatosan képes helyettesíteni mindenféle hiányérzet nélkül. A zenekar emellett felépítette saját világát, mind zeneileg, mind szellemiség és szimbólumok […]
Tovább »
Komoly hangvételű intróval sejtet jót az Everto Signum 2014-es EP-je, pedig a portugál black metal csapat meglehetősen átlagos, mondhatni kissé érdektelen 2012-es bemutatkozó albuma után nem feltétlenül várná az ember. Az Enneachotomy című debütalbumot, természetesen, utólag hallgattam meg, hogy meg tudjam ítélni, miben lett több vagy kevesebb az új anyag. A zenekar a tradicionális black […]
Tovább »
A friss Dying Wish lemez is azon idei hazai kiadványok közé tartozik, amiket nagyon vártam. Nem titok, jóban vagyok a csapattal, hisz egy környékről származunk. Ismerjük is egymást rég. Szóval a továbbiakban nyomokban szubjektivitás is várható. 2011-ben támadt fel tetszhalott állapotából a banda, amelyik aztán a koncertezés mellett 2013-ban összehozott egy EP-t is Crimson Blood […]
Tovább »
Fém szívem gépies, lépcsőzetes értékelési rendszerében a split kiadványok valahol a legalsó fokozatokon helyezkednek el, mélyebben, mint a ritka demók és soha be nem teljesült ígéreteket rejtő ep-k. Ez leginkább annak köszönhető, hogy ezeken a kiadványokon kettő, vagy több zenekar, projekt próbálja feljebb húzni a másikat, lendületet adni neki. Időnként ugyan szolgálnak […]
Tovább »
