Doogie White eredeti zenekarának eddigi lemezeiről bahon ex-kolléga írt ismertetőt, aki igen pozitív véleménnyel volt azokról a korongokról. Mivel én is kedvelem az ízes, Hammond-orgonával felturbózott, blues-os alapokat sem nélkülöző, kortalan hard rock muzsikát, elvállaltam a csapat tegnap megjelent friss opuszának kritizálását. A korábbi La Paz albumokat nem ismerem behatóan, így nem tudom megítélni, […]
Tovább »
Sajnos most már évek óta általánossá vált a tendencia, a szívemnek oly kedves tradícionális, epikus doom metal szép lassan eltűnik. Míg egyes országokban egy kő elhajításánál 50% rá az esély, hogy egy black, death metal zenekarban játszó zenészt vág kupán, addig ebben a műfajban világszerte 20-30 működő zenekar van, nagy részük már igazi […]
Tovább »
Valamikor 2009 környékén kígyózott be és kezdett visszhangzani az osztrák földalatti klubok folyosóira a Deathtale zenekar neve, de ki emlékszik már erre, vagy akár a bemutatkozó Apocalyptic Deadline című 2012-es lemezre, amit ezek az arcok toltak német ajkú szomszédaink orra alá thrash metal címkével felbélyegezve. A csapat azóta nagyot pihent, ki is pihente […]
Tovább »
Jelenia Góra egy szép kis hegyvidékekkel körbefont lengyel városka közel Csehországhoz és Németországhoz is, a földrajzóra szerű kezdés pedig nem véletlen: még nem hallottam róla, legfőképp ide valósi zenekarról. Most azonban összehozott a sors a város többszöri nekifutásra indult, most látszólagosan célba ért zenekarával, a Warbellel, akiknek bemutatkozó, Havoc című lemeze landolt nálam. […]
Tovább »
A Welcome to My World a detroiti Star Dancer bemutatkozó albuma. Amikor megnéztem a címadó nótára készült klipet, olyanokat gondoltam, mint: az énekes fószer kinézetre, mozgáskultúra tekintetében tiszta Iggy Pop (bár kevésbé randa), a zene kellemesen The Cult-os, a bikinis leányzó meg elég dögös… Az indián fejdísz is szimpatikus volt számomra, és a kísérőlevélből […]
Tovább »
A Tears From Venere lemeze után itt egy újabb 32 perces mű. És ezzel el is árultam a fekete bőrű „gitárvirtuóz” René Benton bemutatkozó opuszának legnagyobb erényét, ami a rövidség. Már az album alcíme (Short Storeez) is sejteti, hogy nem negyedórás kompozíciók kaptak helyet rajta, és valóban, átlagosan két és fél perces játékidővel bírnak […]
Tovább »
„Angry sweaty Rock ’n’ Roll since 2011.” Hirdeti magáról az olasz Tears From Venere. Némi düh valóban fellelhető zenéjükben, meg gondolom koncert közben izzadni is szoktak… De sajna a Temporary Lives némelyik dala elég izzadtságszagú. Pedig az általuk játszott stílusnak pontosan a lazaság lenne a lényege. Ami nyomokban jelen is van, mert például a […]
Tovább »
Csak amikor meghallgattam a Wildfire albumot, jöttem rá, milyen régóta is vágytam egy olyan lemezre, amely úgy képes előhozni belőlem a világra mérget köpő, dühtől lüktető kamaszt, hogy az évek alatt kialakult zeneiséggel kapcsolatos igényeimet is maximálisan kielégíti. Rengeteg kiváló albummal találkozom manapság (is), de mindössze néhánynak sikerül lávaként szétfolynia az ereimben. Márpedig a […]
Tovább »
Nagaarum lemezről írni több szempontból is megmérettetés. Először is szeretném minél inkább elkerülni a Fémforgácsos kollégámmal szembeni részrehajlást, másodszor pedig Nagaarum zenei világa a művészi elme aktuális szeszélyeitől függ, nem ragaszkodva semmilyen bekategorizálható műfajhoz. Persze mindig van, amihez éppen közelebb áll az adott anyag, de annyira atipikus a végeredmény, hogy jobb, ha nem vesszük készpénznek […]
Tovább »
Sokáig nem kedveltem a Kriegsmaschine munkásságát. Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy kitűnne az átlagos blacker csapatok sokaságából. Aztán beütött a változás 2014-ben az Enemy of Man megjelenésével, innentől pedig azt mondhatjuk: a KSM már a harmadik érához tartozó banda. Lehet, nincs ilyen definíció jelenleg, ám a saját felfogásom szerint három éra jött eddig létre a […]
Tovább »
