Abban a szerencsés, vagy időnként szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy a németföldi A Sickness Unto Death lemezéről korábban már írhattam egy ismertetőt, így kikerülve a szokásos köröket azonnal a lecsóba csaphatok. Folytatásról írni azonban tud nagyon könnyű és nagyon nehéz is lenni. A reménykedő befejezéssel és hat ponttal záródó írás végén még nem mondtam […]
Tovább »
A Cellar Dogs egy athéni kvartett, akik Jackhammer címen jelentették meg bemutatkozó nagylemezüket. Ami ahhoz képest elég karcsú. Mármint játékidő szempontjából, lévén szűk félórás az anyag. A görögök heavy rockja az infólap szerint merít a kaliforniai HC/punk Snot grúvosságából, a Clutch boogie-s attitűdjéből, a The Atomic Bitchwax pszichedelikusságából és a Fu Manchu, illetve Dozer […]
Tovább »
Nagy ugrást tett a francia Wheelfall a 2012-es Interzone óta. A Kyuss-féle stoner metal, ami a bemutatkozó lemezüket jellemezte, már nagyrészt a múlté. Azt több ismertetőben is az év debütalbumaként emlegették, én mégis rendkívül örülök annak, hogy az új elképzelés sokkal sötétebb, zordabb, mint elődje, egy igazi industrial sludge/doom rettenet, méghozzá 2 CD-re való terjedelemben. […]
Tovább »
Nem biztos, hogy én vagyok a legmegfelelőbb ember arra, hogy egy melodic death metal kiadványról érdemben szóljak, de a szóban forgó háromszámos demó többszöri leforgása után örülök, hogy elvállaltam a „gazdátlanul sínylődő” anyag ismertetését. A Torchia egy fiatal, öttagú finn zenekar, akiknek az Ending Beginning a második demójuk. A 2013-as oNe-hoz még nem volt szerencsém, […]
Tovább »
A Sinatras egy friss olasz banda, és azt mondják, hogy death’n’roll amit a Six Sexy Songs debüt EP-jük tartalmaz bő 26 perc játékidőben. A tagoknak kicsit utána olvasva az azonnal látható, hogy nem ma kezdték az ipart. Bár számomra egyik korábbi bandájuk sem mondott sokat, de ez legyen a saját szegénységi bizonyítványom. Most nem […]
Tovább »
Nincs ellenemre a heavy metal. Legalább is az a fajtája, amit a Maiden, a Tad Morose, az Agen Steel, a Jag Panzer, vagy az Angel Dust képvisel, sőt én bizony, ha nem is a teljes életművet, de pár Manowar lemezt is szívesen hallgatgatok, ha úgy hozza kedvem. Aztán vannak azok a heavy metal bandák, akik […]
Tovább »
A német Conquered Mind stonerben utazik. Mondjuk ez így kicsit sarkos, mert az Esslingen-i négyes (Jan W Naked Hazelbeard – ének, gitár, Benni Braun – gitár, Phil Kopper – basszusgitár, Zehner – dob) számos más stílust is beolvaszt a zenéjébe. A csapatról érdemes tudni, hogy a 2006 és 2009 között működő Raintown zenekar romjain alakult. […]
Tovább »
Az angol Demons of Old Metal (gratulálok a névválasztáshoz! ehhh…) egy maszkos brigád. Őket valószínűleg még kevesebben ismerik, mint a hasonlóan érdekes nevű Eagles of Death Metalt ismerték a tragikus párizsi éjszakát megelőzően… Remélhetőleg „démonékra” nem egy ilyen szomorú esemény után figyel fel az egész világ! A maszkok miatt nyilván adja magát a Slipknot, […]
Tovább »
A brit Enemo J nemrég jelentette meg ötödik albumát, az ötletes című Miley Virus-t. Csak nehogy beperelje őket túlzott hasonlóság miatt az egy betű híján azonos nevű énekes/celeb leányzó! 😛 Kinek népszerűsége valóban vírusként terjed… Természetesen az Enemo J nem popzenében utazik, bár ők is használnak több populáris megoldást. Már maga a műfaj sem […]
Tovább »
Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki számára eddig ismeretlen volt a Resurrecturis. Pedig az olasz extrém metal banda már 25 éve működik. Igaz, a negyed évszázad alatt csupán négy nagylemezt adtak ki, de emellett jelentettek meg demókat, spliteket, válogatásokat. Pályafutásuk elején death metalban utaztak, ami mára kiegészült a progresszív jelzővel. De nem ám az […]
Tovább »
