Albumkritikák

Königreichssaal – Psalmen’o’delirium (2024)

Nem tehetek róla, de szeretek kategóriákban, valamelyest korlátok között gondolkodni és ha valamiről kialakul bennem egy kép, abból nehezen engedek. A lengyel Godz ov War Productions esetében például hiába van megadva, hogy death/black/doom zenekarokkal foglalkozik, a tőlük kapott promók alapján egyértelműen a halálfém megbízható, ám nem kiugró hírnökeinek könyveltem el őket magamban. Ez lehet, hogy […]

Tovább »

Hand Of Kalliach – Corryvreckan

Teremtés és pusztítás, élet és halál kettőségét zengi a Hand Of Kalliach zenekar 2024-es Corryvreckan című lemeze. A formáció a folk metál műfajában alkot, de a tudományuk bőven meghaladja a hupa-hupa riffelést és alkoholos italok nevének ritmusos ismételgetését. Nem mintha abban bármi rossz is volna, félre ne értsétek, megvan annak a fajta zenének is a […]

Tovább »

Haunted Plasma – I (2024)

Attól, hogy valaki alapvetően gitár és dob párti, nem azt jelenti, hogy megveti az elektronikát. Ez véleményem szerint egy megbélyegzés, mivel pusztán a kemény metalon élni épp olyan egysíkú és szűk látókörű, mintha valaki csak a techno zenére tudna elaludni. A billentyűk ráadásul, hiába szorultak vissza néhány alműfajban, szerves részei a fémzenének már a kezdetektől […]

Tovább »

In Aevum Agere – Darkness, Then Light (2024)

Egy nagyon erős évként fog megmaradni 2024 metal zenei szinten, ha az év úgy folytatódik, ahogy az első 2-3 hónapjában indult. Ugyanakkor sajnálattal látom, hogy jóféle doom metal terén elég szerény a felhozatal, a várt lemezek is többnyire a korrekt színvonalat hozzák és nem igazán tudták még kisajtolni belőlem az igazi elégedettséget. Nem lesz ez […]

Tovább »

Botanist – Paleobotany (2024)

A kísérleti post-black metalt játszó kaliforniai Botanist nem sokat tétlenkedik. Hiszen előző évben kiadott VIII: Selenotrope című lemeze után itt is van a folytatás! A május 17-én a Prophecy Production gondozásában megjelenő Paleobotany címet viselő tizenkettedik nagylemez viszont teljesen más koncepciót képvisel elődjéhez képes. Amíg a Selenotrope a társadalom hanyatlását sztoikus szemlélettel figyelő, visszavonultan élő […]

Tovább »

Thanatotherion – Alienation Manifesto (2024)

Alapvető és eddig rendkívül jól bevált életfilozófiámat szeretem lépten-nyomon hirdetni, itt eddig még azonban nem került elő. A boldogságot alapvetően a felesleges stresszhatások elkerülésével próbálom megtalálni, ehhez pedig a “más hülyesége miatt nem vagyok hajlandó felidegesíteni magam” módszer volt mindig is a legmegfelelőbb. Úgyhogy jöhetnek a nyugis doom anyagok, a belső utazásra invitáló, mások számára […]

Tovább »

Fekete Nap – Dühös Lemez

Első szólóprojektjét adta ki Hámori Dávid, a Mezítlábas Dobos (A Király Halott). Dáci egy rövidebb videóval ismertette a közönségével, hogy elkészült a szólóalbuma, amiről gyerekkora óta álmodott és azt is elmondta még, hogy az életének mélypontjairól fog szólni, ami által teljesen levetkőzik a szemünk előtt. Eredetileg úgy tervezte ezt az albumot, hogy zenész barátaival készíti […]

Tovább »

Rotting Christ – Pro Xristou (2024)

A milliónyi megjelenés, amit az új zenekarok, vagy akár a régi motorosok produkálnak, azt kell mondjam, az évek alatt rendesen megedzettek. Már nem lesem olyan veszettül a dátumokat, kutatom a beszerzési lehetőségeket, mint az ezredforduló környékén, de még így is akadnak csapatok, melyeknek elég egy hírmorzsája, hogy lázba hozzanak. Ezt az egyre szűkülő tábort erősíti […]

Tovább »

Darkthrone – It Beckons Us All (2024)

Az It Beckons Us All a hatodik lemez a Darkthrone életmű kései érájában, ami az old-school black/heavy/doom metal riffek gyártásáról és (talán még inkább) a két black metal legenda örömzenéléséről szól. Kis emlékeztető: a legelső death metal lemezen kívül az életműben elkülöníthető egy hosszú black metal éra, egy crust-punk inspirált éra, illetve a jelenlegi (röviden) […]

Tovább »

Kriegshög – Love & Revenge (2024)

Hihetetlen, de a Kriegshög sem számít már fiatal brigádnak. A 2000-es évek Tokiójának egyik legmeghatározóbb hardcore punk csapata nagyjából a huszadik évfordulója környékén van (pontos számmal nem tudok szolgálni, sorry, de a japánoknál előfordul, hogy zéró a neten fellelhető alapinfó is). Brutál nagy kedvenceim, nem kicsit izgultam be, amikor kijött az új track, a 虚空 […]

Tovább »