Van értelme/létjogosultsága? Mindig fölvetődik bennem ez a kérdés, amikor egy újabb olasz kis kiadó égisze alá tartozó banda hangzóanyagát veszem kézbe. Főleg az olyanok esetében hatványozott a kételyem, mely istállók specializálódtak, azaz ráálltak egy bizonyos stílus népszerűsítésére. Ilyen a Street Symphonies is, akik egy hajdanán nagyon jól futó műfaj, a glam újravirágoztatását tűzték ki zászlajukra. […]
Tovább »
A Ram-Page egy igazi régisulis felfogású brigád. Bár elnézve őket nagyon fiatalok még, de valószínűleg tesznek magasról az éppen aktuális trendekre, csak nyomják csípőből azt az old school thrash/black vegyületet, amiben otthon érzik magukat. Immár harmadik albumánál tart az orosz Ram-Page legénysége. Az első kettőt még nem volt szerencsém hallani, ám a hallottak alapján nem […]
Tovább »
Van ez az amcsi banda, akit Mindrotnak hívnak. Nem lett belőlük ismert hipster csapat, nem dugta meg a dobos Páméla Ánderzont, nem kezdtek el játszani a ’90-es évek végén hipp-hopp metalt. Talán sok szót sem érdemelnének, az alapján, amit a nevükre kidob a modern világ enciklopédiája, a gúgli csoda… Megalakultak 1989-ben, felszívták magukat gyűlölettel […]
Tovább »
Az ukrán doom/death metalos Vin De Mia Trix kiadta bemutatkozó nagylemezét, ami a megjelenés pillanatában aranylemez lett. Hihetetlen, ugye? És csak félig igaz. Szó szerint értelmezve az aranylemezt, nem pedig eladások szempontjából. Ugyanis a disc nem a jól bevált/megszokott ezüst, hanem arany színben pompázik. Külsőségek terén igényes a kiadvány, de a zenekari logó is tetszetősnek […]
Tovább »
Vannak dolgok, amik úgy múlnak el, hogy észre sem vesszük. Egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy már nincs mire figyelnünk, érzékszerveink mintha átalakították volna a környezetet, beolvasztva a lényegesnek hitt elemeket az érdektelenség szürke mindenségbe. Amit egykoron fontosnak véltünk, sőt, talán el sem tudtuk képzelni létünket nélküle, arról később bebizonyosodhat, hogy csupán délibáb volt. Vagy […]
Tovább »
A szóban forgó csapat eredetileg 1997-ben formálódott Norrköpingben Sargatanas Reign néven. Három demó és egy EP után 2002-ig kellett várni bemutatkozó albumukra, ami az Euthanasia…Last Resort címet viselte. Ennek folytatását 2005-ben vehettük kézbe Bloodwork – Techniques Of Torture címmel, majd állandó énekesproblémák után 2008-ban a Sargatanas Reign megszűnt létezni. Négy év elteltével azonban a megmaradt […]
Tovább »Mindig is vonzottak a különleges, rendhagyó zenék, úgyhogy gyorsan lecsaptam a francia Toumaï Sapiens Demens című albumára. Aminek már a borítója is elég beteges, groteszk. A csapat zenéje meg pláne az! Ők magukat psyche-fonk metalként definiálják, ami nagyjából fedi is a valóságot. Hisz pszichós is, funkos is, metalos is az általuk játszott elegy. Ezeken kívül […]
Tovább »
A 2009-ben kikovácsolódott veronai ötös az első lemezükkel rendesen meglepett! No nem azért, mert az Interference állandó vendéggé nőtte ki magát cd lejátszóm lézerfényes otthonába, hanem mert olyan kettősséget tárt elém, amin nem bírok továbblépni, megemészteni, felfogni. Az elektronikus zenével történő rockhajtás beoltása nem áll messze ízlésficamomtól, szeretek e nemesített fa gyümölcséről szedegetni, ám nem […]
Tovább »
Valamilyen megmagyarázhatatlan perverzió folytán mindig is vonzódtam az elsőalbumos zenekarok iránt. De nem csak úgy emberi gyarlóságból, hogy büntetlenül le lehessen szedni róluk a keresztvizet, hanem azért, mert kedvező fogadtatás esetén a későbbiekben akár egy új stílust is megismerhetünk általuk, illetve felnőhetnek a nagyok mellé frissítve azok zenei spektrumát, folyamatos fejlődést teremtve. Nemrégiben voltam olyan […]
Tovább »
Fölöttébb pikáns és találó nevet talált magának ez a bergeni norvég társaság. A szarkómák a rák egyik fajtája, egész pontosan azok, melyek a támasztószövetekből indulnak ki. Ezt összevetve az undorító, apokaliptikus borítóval, azt kell mondjam, hogy a pedigré meglehetősen rendben van. Körülbelül tíz éve pattant ki a földből a csapat egy Ritual nevű zenekarból átformálódva. […]
Tovább »
