Most hogy így elkapott a post-hardcore láz és anyagom is van, itt van még egy EP. 2005-ben alakult Irreversible nevű banda öt főt számlál, két gitáros/énekes, basszer, dobos és szintis, ami ISIS-es felállásra emlékeztet. Nem csak a zkr fiatal, de a benne játszók átlagéletkora se megy nagyon 20 fölé. Öt szám, 30 perc; a kezdő […]
Tovább »
Először is szeretném azzal kezdeni, h a 2001-es Dreadful Hours óta, ami amúgy a #1 nálam, a My Dying Brige zenéje nem tudott számomra olyat nyújtani (visszamenőleg még a régiek sem nagyon), amivel elégedett lettem volna. Hiába vitték a fájdalmat zenéjükben a végletekig a legutóbbi albumon, a túlzott károgós-hörgős részek és a hangzás sem fogott […]
Tovább »
Itt egy három számot tartalmazó EP gyöngyszem a lejátszóban a Disappearertől. A banda hangzásban a post-hardcore avagy újabban atmospheric sludge-nak hívott stílus alá sorolható, de nehány stoner hatás is fellelhető. Az első szám a Crownfire felvezető nélkül egyből belevág a közepébe és post-rockos témáival erőszakolja meg füleinket. Két gitáros és egy dobos alkotja a bandát, […]
Tovább »
Előzőleg a 2005ös demojukhoz volt szerencsém, ahhoz is idén nyáron, kicsit késve. Azon négy szám foglalt helyet, többnyire fellelhetők újra felvéve ezen az albumon (Agonies Be Thy Children, The Walk). Megjegyezném, hogy a Halls Of The Forgotten szám sajna nem került fel rá, pedig szerintem a legjobb szám a demo-s számok közül. 8 darab átlagban […]
Tovább »
Az Ureas egy dán együttes, amit sokszínűség jellemez, hiszen találhatunk itt női és férfi vokált is. Billentyűs részek is helyenként főszerepet kapnak az albumon, de igazából a gitárcentrikusság jellemzi az albumot. A Colour us blind egy lírai számot is rejt, amiben a női és férfi énekhang felváltva hallható, és emellett az akusztikus gitár hangja ringatja […]
Tovább »
Nos, már az előző albummal is magasra állította a mércét a los angelesi p-hc együttes, ilyenkor mindig félve kezdem el hallgatni az ismeretlent, nehogy csalódás érje a várakozást. Szokásos rituálé, üres ház, full hangerő és esti óra feltétele mellet nekirugaszkodtam. A kezdés szinte a Panopticon vonalát folytatja, először a nyugalom hangulatát teremti meg Aaron Turner […]
Tovább »
A Serpent Obscene közel tíz éve működő svéd death / thrash metal banda. A zenekar soraiban megtalálhatjuk Nicklas Eriksson-t, aki a Maze of Torment és a Kaamos együttesekben tevékenykedett. A Chaos reign supreme a harmadik albumuk, az agresszív és old school stílus kedvelői számára lehet érdekesebb. Olyan bandák neve ugrik be a zene hallgatása közben, […]
Tovább »
Mindjárt az album elején remek kezdés a Days are nights című szám, és kitűnő gitárszólókat hallhatunk. A folytatásban a Nobody knew már nem olyan nagyszerű, csak egy közepes teljesítményt hallhatunk a gitár terén, túl visszhangos az egész. Jó pár számban blues elemeket is felfedezhetünk, így ezáltal némelyik számban rengeteg törés és tekerés figyelhető meg. A […]
Tovább »
A finn együttesnek ez a debüt albuma, amiben kevés HIM koppintás is fellelhető, kinek örömére, kinek bánatára. A zenekar stílusa sem áll távol egymástól, ők is a love gotic metalban utaznak vagy nevezhetjük ballada gotic rocknak is:) Az énekes hangja dob legtöbbet a zenén, mivel a gitár hangzása kicsit furcsának tűnik néhol, vagy nevezhetnénk gyengének […]
Tovább »
Tommy Denander neve sokak számára ismerős lehet, szóló és project albumairól. Jelen pillanatban a Deacon Street kettes albumáról van szó. Debütáló albumát nem hallottam, de állítólag nem lett ilyen jó, mint ez. Elkezdtem hallgatni az albumot és rögtön lágy simogatóan szépen csengő gitárjáték ütötte meg a fülemet, amit kevés zenénél hallani. Már itt tudtam, hogy […]
Tovább »
