Az 1986-os év elején jelent meg Ozzy számomra egyik legkiemelkedőbb albuma, a „The Ultimate Sin”. Jómagam 1987-ben találkoztam először az anyaggal (elég nehéz volt beszerezni ilyen kincseket) és már az első hallgatás után örökre a „Madman” rajongója lettem. Történhet bármi, Ozzy csak jó albumokat szállít időről időre. Sajnos egyre több az eltelt idő két album […]
Tovább »
A Dark Suns egy német formáció. 2005-ös Existence című albumuk a 2. kiadványuk, melyet remélhetőleg még sok újabb követ. Legalábbis ebben bizakodhat minden olyan zenekedvelő, aki szereti a sötét hangulatú, tervszerűen felépített, szimfónikus elemekkel átszőtt progresszív darabokat. Szándékosan használom a darab kifejezést, ugyanis valóban olyan érzésünk lehet az album hallgatása közben, mintha egy színdarabot hallgatnánk […]
Tovább »
Végre kijött az új CE album. A valaha volt legjobb… A zenekar a korábbi albumok által kitaposott ösvényen haladva véleményem szerint vérprofi, igazi ízes black alkotással rukkolt ki. Amit a korábbiakból olykor hiányoltam, az az igényesség. Ezzel az albummal azonban szívességet tettek nekem. Ha csak a külsőségeket nézzük: fantasztikus borító, hangfalszaggató hangzás. De tartalom sem […]
Tovább »
A csapat alig két éve alakult az egyesültállamokban a Crushing grind core és a Social Infestation zenekarok tagjaiból. 2004-ben készítették el első demojukat Demonstration címmel. Majd idén szeptemberben megjelent bemutatkozó korongjuk is a Lifeforce Records gondozásában. A lemezen 7 dal halható 36 és fél percben. A zenekar zenéjében a kilencvenes évek brit doom metalját (lásd […]
Tovább »
Húsz másik albummal jött, de már első hallgatáskor messze kiemelkedett az összes közül változatosságával; azzal, hogy a végtelenségig fenntartja az érdeklődést önmaga iránt. Ez az érzés azonban nem fajul patetikussá, az ötven perc mindegyike merő élvezet és meglepetés. Ezernyi dolog találkozik itt és folytatja együtt az útját. Mindenféle nyelv (angol, német, olasz), énekstílus (operai férfi/női, […]
Tovább »
Ez már a negyedik albumom tőlük, de a helyzet most sem változott: A Maleventumot leszámítva nem sikerül(t) normális albumot összehozniuk az olaszoknak. Az egy kiváló, nálam majdnem 10 pontos black/gothic lemez, de a többi egyazon alacsony színvonalon mozog. Ellenben mind közül talán a leginkább félresikerültebb a jelen írás tárgyát képező Sacro Culto. Már-már rekordhosszúságra törnek […]
Tovább »
A populárisabb rock-metál zenék közül a System of a Down és Rammstein-en kívül nem sok más zenekart kedvelek. Nos a SOAD új albumára még várhatnak pár napot a rajongók, ellenben a Rammstein-ével. Nem vagyok kifejezetten egy elvetemült Rammstein rajongó, inkább nyugisabb pillanatokban szoktam hallgatni zenéjüket. De milyen is lett ez a korong? 11 szám: 48 […]
Tovább »
Nos Quorthon atyánk 1994-ben úgy gondolta, hogy 2 hatalmas epikus alkotás után (Hammerheart, Twilight of the Gods) eljött az ideje a nosztalgiának, és ennek jegyében visszatért a föld alá. Ellenben nem sikerült újra olyan dalokat kreálnia, amint tette azt a Bathory, a The Return… vagy az Under The Sign… albumokon. Kifejezetten csak egy nóta tetszik […]
Tovább »
Bár a Subterranean Masquerade zenekar már 1997-ben megalakult, bemutatkozó EP-jükre, mely „Temporary Psychotic State” címmel jelent meg, 2004 áprilisáig kellett várni. A mindössze két dalt tartalmazó lemez első hallásra telibe talált, egy igencsak egyedi, a napjaink tucatlemezeit produkáló zenekarok közül kitörő, szívből jövő zenére leltem. Következett hát kis biográfia kutatás, és nem meglepő módon gyakorlott […]
Tovább »
Az 1997-ben alakult finn csapat eddig megjelentetett négy nagylemeze után idén érkezett el ötödik kiadványához. A korong az „Are You Dead Yet?” címet kapta és a Spinefarm Records adta ki. A lemez producere Mikko Karmila (Stratovarius, Nightwish, Lullacry) volt. Az albumon hallható 9 dal 37 és fél percben boldogítja a hallgatót. Két év telt el […]
Tovább »
