Albumkritikák

Firienholt – White Frost and Elder Blood (2023)

Az epikus, atmoszferikus black metalt játszó angol illetőségű Firienholt  2021- ben megjelent By the Waters of Awakening című bemutatkozó albumáról már adtunk egy beszámolót itt a Fémforgácson. Akkor azzal zártam a lemez ismertetését: annak ellenére, hogy muzsikájuk erősen a Summoning féle, jellegzetes black metal vonalon halad, van potenciál a formációban és remélhetően megtaláljak a saját […]

Tovább »

Høstsol – L​ä​nge Leve Döden (2023)

Azt hiszem különösebb lelkifurdalás és tikkelésveszély nélkül állíthatom, hogy a pályafutását 2020-ban megkezdő Høstsol egy úgynevezett szupergroup. Nemzetközi összefogásból született ugyan, de nem Guatemala – Kirgizisztán kooperációból, hanem norvég, svéd és finn úriemberek örömteli egyesülése révén (vizuális típusok most ne figyeljenek). Mivel négyen vannak, nem spórolok azon zenekarok felsorolásában sem, ahol érintettnek nevezhetők. Kezdjük az […]

Tovább »

Riverside – ID.Entity (2023)

Lengyelország vezető progresszív rock/metal zenekara, a Riverside előző, 2018-as lemezén, a Wasteland-en kiírta magából barátjuk, alapító gitárosuk, Piotr Grudziński elvesztése okozta fájdalmát. Az akkor még csak kisegítő/turnégitáros Maciej Mellert pedig 2020-ban teljes jogú zenekari taggá avanzsálták. Így újra négyfős lett a Riverside. A Wasteland lezárt egy korszakot, a nemrég megjelent friss album, az ID.Entity pedig […]

Tovább »

Sír – Your Star Will Collapse (2023)

Folyamatos vita tárgyát képezi, hogy mi számít igazán udnergroundnak manapság az extrém zenéket illetően, hiszen valljuk meg, egy hard rock, vagy power metal csapatra sem süthetjük rá azonnal, hogy mainstream, hiszen ezek jellemzően elkerülik az általánosnak tekinthető médiumokat. Hazai viszonylatban még ennél is érdekesebb a helyzet, mert itthon gyakorlatilag már az is különlegesnek számít, ami […]

Tovább »

Endorphins Lost – Night People (2023)

A powerviolence és a hardcore az utca hírmondói. Ez mindig így volt és így is lesz, amíg létezik nyomor, kiszolgáltatottság és igazságtalanság, vagyis addig, amíg egy embernél több lakja a bolygót. Előszeretettel baszunk ki a másikkal, imádjuk kihasználni a gyengeségeket, áttrappolunk rajtuk, ha a mi jólétünk múlik rajta és hátra se fogunk nézni. Ilyenkor szokta […]

Tovább »

Trahir – Whose Hearts Petrified (2022)

Az életben nem hallottam korábban a cseh Trahir zenekarról, ami nem csoda, hiszen zenészeivel sem igazán lehetett találkozni más bandák esetében annak ellenére, hogy nem tűnnek kimondottan fiatalnak. Az viszont felért egy felém irányított mágnessel, hogy bemutatkozó anyagukhoz odabiggyesztették a heavy/doom jelzőt, amit bátran kiegészíthetünk a hard rockkal, esetleg az NWOBHM címkékkel is, ha be […]

Tovább »

Sissy Spacek – Brath (2015)

Számtalan régi, akár fekete-fehér vagy kopottan színes felvételt láttam, amik különböző elmegyógyintézetek állapotáról nyújtottak betekintést a kívülállók számára. Azon szerencsések, akiknek nem kell megtapasztalniuk egy ilyen és ehhez hasonló intézmény mindennapjait talán nem igazán tudják elképzelni, hogy mennyire kezdetelegesek, akár primitívnek is mondható állapotok fogadták az oda betévedőt. Mindezt nem a megfoghatatlan távolságú múltban kell […]

Tovább »

Insect Warfare – World Extermination (2007)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Lord Gravehill – Majesty Archives I: The Natural Architect and Crown of Scorpio (2023)

Marko Hautamäki, más néven Lord Gravehill érdeklődését és hétköznapjait nagyrészt a komolyzenei projektek kötik le, de mindeközben nem feledkezett meg régi szenvedélyéről, a doom metalról sem. Az más kérdés, hogy minden évtizedre tervez csak valami lépést tenni ebbe az irányba. Legfontosabb ebből a szempontból az 1994-ben indult Majesty, ami gótikus, epikus doommal foglalkozik. Szegényes diszkográfiáját […]

Tovább »