Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Marko Hautamäki, más néven Lord Gravehill érdeklődését és hétköznapjait nagyrészt a komolyzenei projektek kötik le, de mindeközben nem feledkezett meg régi szenvedélyéről, a doom metalról sem. Az más kérdés, hogy minden évtizedre tervez csak valami lépést tenni ebbe az irányba. Legfontosabb ebből a szempontból az 1994-ben indult Majesty, ami gótikus, epikus doommal foglalkozik. Szegényes diszkográfiáját […]
Tovább »
Mint azt tudjátok az ördög segge is fekete. Így hát e heti EP sorozatunkban a sötétebb zenék híveinek kedvezünk. Fekete szívű testvéreim, gyertek ki a fényre. ma nektek szólnak az Úr megrepedt harangjai. Ami jelenleg Ukrajnában folyik az megrendítő, fájdalmas és igazából nincsenek is rá szavak. A nem túl rózsás időket élő Harkiv városából származó […]
Tovább »
Ó, mond! Emlékszel még a 80’-as évek zenéire?! Nem, én itt pont nem a Korda Gyuri bácsis Repteresre gondoltam, de még csak nem is az Erdős Péter által felkarolt ó-Neoton-os hazai nyálesőre, hanem a nyugatról lassan csordogáló, rendszerellenes és deviáns muzsikára. (Nyugi, több is volt anno egyszerre, de szerencsére nem a mindent egyszerre elárasztó new […]
Tovább »
Már hetek óta be voltam zsongva ettől a remek eseménytől. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy szinte minden nap Siberian Meat Grinder szólt az autóban. Számoltam hogy mennyit kell még aludni, mikor jön végre a várva várt nap (mint egy kisgyerek karácsonykor). Azonban némi csalódással töltött el, hogy egy másik nagyszerű bulival pont egy estére […]
Tovább »
A magány és a nihil gyakori témakörei az itt górcső alá vett albumokban, kiadványokban. Repülnek sokszor az elvontabbnál elvontabb jelzők, szuperlatívuszok amelyik egy idő után élüket vesztik és jelentéktelenné válnak, pont ahogyan mi is. Nem tagadom, én is sokszor „bűnös’ vagyok ilyen téren, használom őket bőszen. Limitált szókincsemről kiállítva a szegénységi bizonyítványt, azonban néha akadnak […]
Tovább »
Dél-Amerika jó ideje a legjobb underground csemegék lelőhelye a tradicionális doom vonal tekintetében, effelől nincsenek kétségeim, így mindig nagy figyelmet szentelek az induló csapatoknak, melyek közül a legtöbben igen gyorsan földbe állnak sajnálatos módon, vagy pusztán nem tudok beszerezni tőlük semmit (ilyen például régi szívfájdalmam, az epikus doomban utazó Ruined). Ezt a sorsot sikerült elkerülnie […]
Tovább »
Egyesek kupiba mennek, mások félhalottra isszák magukat a legénybúcsújukon, nekem egy vidám, sörözgetős, éjszakai horgászós este jutott ki a testvéremmel és egy gyerekkori barátunkkal. Ez elég visszafogottnak hangzik, az viszont visszagondolva arra a kellemes estére még nekem is furának fest, hogy a nádas susogását, a víz csobogását nem fesztivál metallal, hanem az Isole akkori korongjával, […]
Tovább »
Egy olyan társadalomban, mint amilyen a japán könnyen érezheti kívülállónak magát az ember. Ezt nemcsak külföldiként, de született, tősgyökeres japánként is megtapasztalhatja az egyén. A kapcsolatteremtés, ismerkedés egyáltalán nem tartozik az erősségeik közé, legalábbis ha a nagy átlagot vesszük számításba, akkor ez semmikép sem egy túlzó állítás. A technológiai fejlettség, a nagyvárosok végtelen fényei mögött […]
Tovább »
A metal színtér egy nagyon specifikus, jól körülhatárolható szeletébe kalauzolom ismét azokat a hozzám hasonló mentalitású mazochista állatokat, akiknek mindenük az extremitás, a brutalitás és a pusztítás. Mindezekhez pedig meg kell találni a megfelelő talpalávalót, valami olyasmit, amit maga a sötétség mindenható ura is csak bizonyos időközönként tesz fel a lejátszóra. Ilyenkor különösen rossz hangulatban […]
Tovább »
