A lassan harminc éves Trauma a lengyel death metal egyik intézménye. Megfelelő marketing hiányában azonban nem igazán sikerült kitörniük a saját régiójukból. Ennek oka lehet a viszonylag ritka lemezmegjelenés, illetve az is, hogy bár a stílus arany éveiben indultak, az első lemezt csak a nagy hullámok csendesülése után, 1996-ban jelentették meg. A trió sohasem kapkodott a nagylemezekkel, már a korai […]
Tovább »
Hullámvölgyek mindig is voltak, vannak és lesznek. Csak az akaratunk kell, hogy legyőzzük azokat és megtérüljön a befektetett munka… aminek értéket mindenki másként látja. A mi értékeinket mostani EP sorozatunk 74 részével mérjük fel, ami meglátásaink szerint most is igen széles skálán mozog. Lesz itt vitnage hangulatú okkult doom, az Iommi iskola vonalát követő ólom […]
Tovább »
George Tsalikis neve a beavatottaknak a Zandelle nevű New York-i power metal csapatból lehet ismerős. Emberünk 1998 és 2015 között a banda öt sorlemezen is közreműködött. George amellett, hogy felénekelte ezeket a korongokat, egyes albumokon a billentyűkért, másokon a gitárért, illetve a basszusgitárokért is felelt. Tsalikis személyében tehát egy multi instrumentalista dalszerzőhöz van szerencsénk. A Zandelle […]
Tovább »
Az old school death metal az egyik leginkább hagyománytisztelő műfaj. A bő három évtizede felhúzott szögesdrót hálón túl nem igazán lehet nyújtózkodni. A hozzávalók adottak és a fűszerek receptje is kőbe van vésve. Ennek tükrében balgaság lenne a műfaj megreformálását várni bármelyik újonnan felbukkanó galeritől. A lengyel Dira Mortis köszöni, de nem akar a legdurvább, a leggyorsabb, […]
Tovább »
Előre bocsájtom, elfogult vagyok a Gojira-val szemben. Legutóbbi, igen személyes húrokat pengető (gyász)lemezük, a Magma mai napig komoly hatással van rám. Olyannyira, hogy amikor tavaly év elején vásároltam egy lemezjátszót és mellé 3 lemezt, hogy tudjak rajta mit hallgatni, abból az egyik a Magma volt. Tehát nyilván kíváncsian vártam a folytatást, ami a pandémia miatt […]
Tovább »
A Sun & Moon Records töretlen lelkesedéssel tartja az ujját az underground ütőerén és jó érzékkel válogat a százával felbukkanó új formációk áradatában. Az erdélyi kiadó a saját maga által bejáratott nevek (pl.: Siculicidium, Abysmal Grief, Nocturnal Depression, illetve Selbst) mellett rendszeresen ad bemutatkozási lehetőséget a fiatalság képviselőinek, gondoljunk itt akár a tavaly egy kiváló EP-vel előállt […]
Tovább »
Az AMOK projekt 2004-ben jött létre a gótikus doom zenét játszó Nevergreen oldalhajtásaként. 2003-2004 táján a Nevergreen-en belüli elhidegülés miatt Matláry Miklós billentyűs és Vladimir Rusić gitáros egy új doom formációt állított össze. Az eleinte projektnek induló vállalkozás Ispán András basszusgitáros (ex-Deák Bill Band, ex-Wisdom, Anguish Sublime, Pero Defformero, Szijártó Zsolt, stb…), valamint a Szabadkai southern metalos […]
Tovább »
Több évtizedes rajongói rutinnal a háta mögött az ember egy-egy új album kapcsán a borítókép és a logo típusa alapján általában teljes bizonyossággal el tudja dönteni, hogy milyen stílusú zenekarral/lemezzel hozta össze a jószerencse vagy a balsors… Az Ironbourne nálam kivételként erősíti a fenti axiómát. A logo és a borító alapján egy stoner/sludge vonalas csapatra […]
Tovább »
Ez a lemez lassan került közel hozzám. Elsőre egyáltalán nem találtuk meg az utat egymáshoz. Ez nagyon furcsa, mertaz elődje szinte azonnal kedvenccé vált. Ennek talán az is az oka, hogy míg a 2017-es Something New direktebb volt, itt viszont inkább a dallamos, ám nem feltétlenül azonnal ható dalok dominálnak. A banda a Beau Hill-es […]
Tovább »
Ha nem is tartom mindegyik 90-es évekbeli Burzum anyagot alapvetésnek (Hvis Lyset Tar Oss a kivétel), egy dolgot nem tudok félretenni: a korai lemezek jellegzetes vokálját. Varg nem a mára tipikussá vált károgással, hanem egy sokkal félelmetesebb, nyers “sikolyokra”, agresszív morgásra épült szörnyeteget hozott létre, amiből nagyon kevés akad manapság is. Nem a “Tehetségkutatóra készülök” […]
Tovább »
