Cikkek

Apostle Of Solitude – Until The Darkness Goes (2021)

Az Apostle Of Solitude előző lemez kritikájánál már írtam, de muszáj újra megemlítenem az indianai doom metal monolit Confess című dalát. Hiába a számtalan jó zenész és hosszú életút, számomra ez a dal volt az egyetlen igazán ütős, amit a banda letett az asztalra. Fő témája egyediséget sugároz és egy olyan irányvonalat, amit szerintem az egész […]

Tovább »

Ethereal Shroud – Trisagion (2021)

Még mindig visszhangzik a fejemben, amit nemrég egy külföldi cikkben olvastam, amely szerint a funeral doom az alapbandái kivételével nem képes tovább fejlődni és ismétli önmagát. Számomra hihetetlen, hogy valaki ilyesmit ki mer jelenteni. Igen, azt nem vitatnám, hogy évente 1-2 igazán jelentős, erős anyaggal találjuk csak szemben magunkat, de ha van olyan műfaj, ahol […]

Tovább »

Cserfalvi Töfi Zoltán – Interjú a hangok mesterével (1./2 rész)

Cserfalvi Töfi Zoltán 05

Az olvasó tudja, hogy a Fémforgács a rock-metal underground híroldala. A mélyebb anyagok alapjában véve karcos stílusokat igyekeznek bemutatni, ám az underground jegyében együtt élő stílusok friss bandáinak újdonságai és a széles zenei irányzaton belül a valamikori úttörőinek anyagairól is hírt adunk. Ez utóbbi okán és a korong tíz éves jubileumának apropóján ástuk ki nemrégiben […]

Tovább »

Somnent – Gardens From Graves (2021)

Giovanni A. Vigliotti szándékai mindenki számára egyértelműek és megkérdőjelezhetetlenek saját, Somnent nevű projektjét illetően: szívveréshez simuló, bánat fűtötte melodikus death/doom metalt kíván játszani már évek óta. Olyat, ami kifejezi a mindennapok okozta sérelmeket, fájdalmakat és a hiábavalóság érzetét. Ezzel próbálkozott már 2015-ben, Eventide című EP-jén, majd első nagylemezén 2017-ben, immár Sojourn címmel. Annak idején híreztünk […]

Tovább »

The Answer Lies In The Black Void – Forlorn (2021)

A metal zenei világ manapság kifejezetten ki van éhezve az újdonságokra, a friss ötletekre és kísérletekre. Ugyanakkor nem hajlandó teljes mértékben lemondani a befogadhatóságról és a szórakoztató jellegről sem. A kettősség miatt nem is egyszerű igazán erős anyagot készíteni. Véleményem szerint (és ez jellemzően az év végi listázásomat is rendesen befolyásolni szokta) évente alig kapunk […]

Tovább »

Maróthy Zoltán – Mysterium (2021)

Maróthy Zoltán gitáros, énekes, zeneszerző, dalszerző, a Kőbányai Zenei Stúdió zenetanára tagadhatatlanul a hazai metal zene egyik ikonikus alakja. Fluoreszkáló sárga Kramer gitárján születtet metal himnuszai és metal balladái a mai napig időtállóak. Zolit egy ország ismerhette meg az 1980-as évek közepén az Ossian (1986-1994), majd a Fahrenheit és a Kiss Forever Band alapító tagjaként. Későbbiekben Koncz Zsuzsa zenekarának állandó gitárosaként, valamint az East zenekar […]

Tovább »

Vermineux: interjú Spectré-vel, a remetével

Vermineux - 1337

Abban a szerencsében részesültünk, hogy a Spectre, a Vermineux és Minenwerfer történelmi témában tematikus ambient black metal zenekarok atyja interjút adott a Fémforgácsnak. A nagyszerű ebben, hogy elsőkézből hallhatunk gondoltokat egy alkotótól, aki maximálisan a webzinünk stílusába passzol. A zene és az alkotó a különleges metal hangzást és az autonóm, egyben undeground zenét képviseli. Ráadásul […]

Tovább »

Eurynome – Obsequies (2020)

Valamikor az ezredforduló után pár évvel kaptam rá a funeral doom ízére, bár ez kimerült néhány alkotásban (Skepticism, Evoken lemezek főleg) és sokáig nem is láttam nagy fantáziát a műfajban, vagy nem éreztem különösebb ingert arra, hogy mélyebben beleássam magam (épp egy komolyabb progresszív metal és folk metal hullámon estem át akkoriban). Aztán fokozatosan rájöttem, […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #96

„Milyen más a vesztőhely illata, és a bárány, amikor értejönnek.„ (Pilinszky János – A hóhér szobája) Szalonnaszag, muskátliszag és az halál keserédes áporodott illata. Ezek lengik körbe újfent aktuális EP válogatásunkat, miközben boldogan és mosolyogva, klasszikus death / grind tempóktól kísérve menetelünk a vágóhidra, és elvesszük a keletei szél könnyed grunge-os szellőjét, mely mögött egy […]

Tovább »

Ars Moriendi – Le Silence Déraisonnable du Ciel (2021)

Utoljára öt évvel ezelőtt foglalkoztam az Ars Moriendi nevű francia projekttel, melynek egyszemélyes hadseregét Arsonist teszi ki immár 20 esztendeje. Alapvetően nem semmi egyedül életben tartani és folyamatosan táplálni egy ilyen címet, ráadásul azt is elmondhatjuk, hogy igazán sikeressé vált a maga stílusában. Ez nem más, mint a progresszív, kísérletezősebb elemektől sem mentes atmoszférikus black […]

Tovább »