Cikkek

Dordeduh – Har (2021)

Amilyen stílusmeghatározások vannak egyes leírásokban, meg sokszor nálunk is a HP keretein belül, néhányan biztosan alaposan megzavarodnának a Dordeduh meghallgatása után. Ezt sajnos csak közhelyesen tudom világossá tenni: elkeverednének a hangok sokaságában, mint vasorrú bába a mágnesviharban. Ez nem feltétlenül azért van így, mert olyan megfejthetetlen a román csapat zenéje, mint egy több ezer éves, […]

Tovább »

Dialogia – Nostrum (2020)

Az amerikai, Maryland körzetéből származó Dialogia zenekar neve nem túl hívogató és bemutatkozó albumuk is igencsak lassan ért el hozzám annak ellenére, hogy death/doom metalban utaznak. Legalábbis ezzel lehet legjobban lefedni a csapatot, amely marylandi mivolta ellenére nem a hagyományok, hanem sokkal inkább a kísérletezés és előre mutatás mellett kötelezte el magát. A progresszió és […]

Tovább »

Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #77

E heten is öt újabb remek underground cuccot hoztunk el nektek speciálba. Kezdünk egy véres balkáni black entitással, amit egy keményebb black/doom dagonyával és hc/crust/punk vegyületet folytatunk. És hogy az újabb vonalak szerelmeinek is kedvezzünk itt lesz egy nagyon agyas és nagyon jól összetett metal kollázs, a végére pedig egy ütős post káoszt kaptok. A CMPT […]

Tovább »

Mānbryne – Heilsweg: O Udrece CCiala I Tulaczce Duszy (2021)

Idén már kezdtem azt hinni, hogy véget ér az évek óta tartó lengyel áradat, ami a black metal scénában az elmúlt lassan egy évtizedben jellemző volt. Szinte minden évben kaptunk egy-egy remekművet, mellettük pedig számtalan bőven vállalható, kifejezetten jó anyagot hol új csapattól, hol pedig ismert arcoktól. A nemrég megjelent Mānbryne zenekar bemutatkozó anyagára mindkét […]

Tovább »

Wokeh – Where Ancients Tread (2020)

Régóta nem okozott nálam olyan bizonytalanságot lemez, mint a dán Wokeh bemutatkozása, amit jó ideje tologatok magam előtt. Nehéz írni róla, mert egyrészt imádom, másrészt bőséggel található benne olyan dolog, melyet másképp is lehetett volna intézni… A bemutatkozásként szolgáló Where Ancients Tread ugyanis nagyszerű koncepcióval rendelkezik, rengeteg hangulatos elemet vonultat fel, amitől stílusa ellenére már-már […]

Tovább »

Lament Christ – The Agonic Fall of Mourners (2021)

Van a 90-es évek második felének egy igencsak aprócska zuga, méghozzá a gótikus, death/doom metal zenekarokat illetően, amit rettentően kedvelek. Ez a rész a demókra vonatkozik, melyeknél tovább sajnos sok zenekar nem jutott annak ellenére, hogy kreatívitásnak, hangulatnak nem voltak híján. Rengeteg felvétel van, ám ezeket manapság csak különféle blogokról, eldugott gyűjteményekből lehet beszerezni, ha […]

Tovább »

Rob Halford – Vallomás – A Judas Priest énekesének önéletrajza

A három legnagyobb hatású brit heavy metal vokalista Ozzy Osbourne, Bruce Dickinson, valamint Rob Halford önéletrajzi könyvei közül eddig kettőhöz volt szerencséjük a hazai olvasóknak. Az Én, Ozzy több kiadást is megélt, az Iron Maiden frontemberének memoárja pedig 2018-ban, szintén a Trubadúr Kiadó gondozásában jelent meg a hazai könyvesboltok polcain. Ozzy életrajza alapvetően egy szórakoztató, esetenként tartós […]

Tovább »

after@all – A.C.I.D. (2001)

2000 és 2005 között a Miskolci Egyetemre jártam. Ez az időszak nagyjából egybe esett a városban ténykedő progresszív zenekarok „aranykorával”. Közülük három banda neve számomra szinte egybeforrt. Mai napig csak úgy emlegetem őket, mint a miskolci prog. rock/metal triumvirátus. Ők voltak az Eclipse, a Varso és az after@all. Legszorosabb kapcsolatba a Varso-val kerültem, lévén három […]

Tovább »

Them – Return to Hemmersmoor (2020)

Tagadhatatlan, hogy rengeteg banda tekinti (elsődleges) inspirációjának a Mercyful Fate és maga King Diamond rendkívül egyedi zene- és hangulatvilágát, nem véletlenül. És vannak olyan zenekarok is, akiket ez olyannyira megérint(ett), hogy tribute bandákat alapítottak, ezzel is ápolva a „Király” örökségét (ha már az elmúlt több mint 10 évben sajnos elég szűkös volt a Király diszkográfiája […]

Tovább »

Ockultist – Festering Wounds (2020)

Hallottatok már a fura nevű svéd Ockultist zenekarról? Nem? Akkor ez így van rendjén, illetve csak volt, mert a Festering Wounds érdemes arra, hogy változtasson ezen a tényen. A 2013 óta létező, sludge/death/doom szentháromságot éltető második nagylemeze ugyanis igencsak betalált, úgyhogy nem is sajnálom tőle a hasábokat még akkor sem, ha egy tavalyi kiadványról van […]

Tovább »