Cikkek

Brackwasser Knipp – Schieres Entsetzen (2020)

Évtizedek óta rongálja a közízlést Berlin városában a 100000 Tonnen Kruppstahl nevű duó, amiben Herr Herrn Bommel (gitár, ének) és A. Donnermann (dobok, ének) zúdítja a világra minden dühét és aberrációját. Tárházuk igencsak széles: grind, doom, death és sludge elemek keveregnek érzés szerűen kísérletezéstől sem mentes produkcióikban, de a punkos lazaság, odamondás sem áll távol […]

Tovább »

Abysmal Grief – Mors Eleison [EP] (2006)

Az olasz Abysmal Grief már több kiadvánnyal szerepelt oldalunkon, de a Mors Eleison ezidáig kimaradt a szórásból. Egyrészt jelen esetben „csupán” egy EP-ről van szó, másrészt a felvétel sem friss; ennek ellenére néhány gondolatban talán ma sem késő felhívni a figyelmet erre a négy plusz egy dalt tartalmazó kiadványra. A részben latin, részben görög címmel […]

Tovább »

Beatrice – Támadás! (1980/2020)

Beatrice - Támadás!

Ismét szerencsés vagyok, mert megint egy olyan zenekarról és kiadványról írhatok, amit a hagyományos értelemben véve senkinek sem kell bemutatnom. Akik ismerik a Beatricét, azok nagy valószínűséggel tudnak a lemezről. Az írott és elektronikus (nem csak zenei) sajtóban több helyen hírét adták, sőt méltatták a kiadványt és a zenekart. Akik pedig a fekete korongok bűvöletében […]

Tovább »

Vulfehrie – The Devouring Fire Of Mortality (2020)

Néhány évvel ezelőtt az atmoszférikus black metal vonal egy igencsak közkedvelt, változatos formában létező és virágzó réteg volt a fekete muzsikán belül is, mára viszont szinte naponta kapunk egy-egy természetközeli témavilággal foglalkozó, zongorabetétekkel, hosszú dalszerkezetekkel teletűzdelt anyagot. Nem mondom, hogy ezek mind rossz minőségűek lennének, egyszerűen túltelítődött a velük a szervezetünk. Képtelenség mind meghallgatni, ráadásul […]

Tovább »

Selbst – An Ominous Landscape ’EP (2015)

Szeptemberben írtam a Selbst gyűjteményes lemezéről, melyen a Sun & Moon Records a Venezuelából indult formáció korai megjelenéseit gyűjtötte egy csokorba. Ha az az anyag a megjelenését követő két év elteltével megérdemelt néhány gondolatot, akkor feltétlenül idekívánkozik az An Ominous Landscape című kislemez is. Mivel mindössze három dalról van szó, gondolkodtam, hogy a szombatonként esedékes […]

Tovább »

Varulv – Kerker, Todt Und Teyfl (2020)

Fekete-fehér borító, sminkes tanconcoknak behódoló zenész társaság és rideg német nyelv – ilyen tulajdonságokkal büszkélkedhet az osztrák Varkulv zenekar. Ebben az összeállításban kétség sem férhet hozzá: régi sulis black metallal lesz dolgunk a horda friss lemezén, ami egyébként a sorban már a negyedik. A Varulv egyébként 2006-kezdte meg szentségtelen működését olyan zenészek közreműködésével, mint Irrah […]

Tovább »

Okrütnik – Legion Antychrysta (2020)

Az idén indult lengyel Ossuary Records harmadik kiadványa a szintén lengyel Okrütnik zenekar debütáló albuma, mely november elején jelent meg. A kiadó a hazai feltörekvő csapatokat támogatja, a profil pedig az igaz fémzene, melybe a hagyományos heavy metal mellett a tradicionális black/thrash/death vonal fiataljai is beférnek. Az Okrütnik stílusát nehéz skatulyába préselnem. Kétségtelen ugyan, hogy […]

Tovább »

MOLNÁR RÓBERT BAND – VALAMI ÁLOM [EP] (2020)

Hosszú hallgatás után végre ismét új anyag érkezett a szolnoki dark rockerektől. Ha már a ‘90-es évek közepén/végén követted a rock/metal színteret, akkor kizárt, hogy ismeretlenül cseng az Árnyak neve. A Kicsi a bors, de erős 40. részében már röviden írtam a Molnár Róbert Band EP-jéről, de azóta is többször előkerült (kicsit spoiler, de rajta lesz […]

Tovább »

Annexation – Inherent Brutality (2020)

Az európai thrash metal központja már a ’80-as években is Németország volt, a következő évtizedben a műfaj ugyan ott is kikerült a fősodorból, de sosem tűnt el teljesen. Az utóbbi másfél évtizedben pedig sorra bukkantak fel azok a csapatok, akik az 1985 és 1989 közötti fénykort hivatottak megidézni. A német thrash metal kapcsán manapság sincs […]

Tovább »

Sodom – Genesis XIX. (2020)

Sodom - Genesis XIX.

A Sodom tizenhatodik sorlemezét, a Genesis XIX-et hallgatni olyan, mintha híradásokat néznénk egymás után különböző tévé- és internetes csatornákon. A jóról alig kapunk hírt, az nem is érdekes, ellenben rögtön értesülünk valóban katasztrofális méretű tragédiákról és a félelmeink szerint pillangóhatással bíró, végül kataklizmába torkolló eseményekről. Viszont – szerencsére – nem hallunk az újságírói túlzásokkal bolhából […]

Tovább »