Fiatal koromban áhítattal fedeztem fel magamnak a fémzenét, szépen, időrendi sorrendben haladva. Jött a blues rock, a hard rock és a progresszív vonal, melynek klasszikusaira úgy néztem fel, mint egy gyermek teking kérges kezű, szigorú szemű, sokat tapasztalt nagyapjára. Aztán jött a serdülés, az államon frissen megjelent pihék ugyanúgy rezegtek […]
Tovább »
Mondjuk úgy, hogy öt Satanath kiadvány közül egy szól nekem, tízből egy pedig nagyon betalál. Jelen anyag, a Helleborus agymenése atomkraft például. Az amerikai együttes a nagyon mérgező virágról a hunyorról kölcsönözte a nevét. Fiatal formációról van szó, 2014-es megalakulásuk után három single jelent meg digitálisan, majd ez a korong a Satanath és a Black […]
Tovább »
Személy szerint minden egyes anyagnál, amihez hozzábiggyesztik az avant-garde, experimental jelzőket azonnal elkezdek gyanúsan pislogni a kiadványra, félrehúzni a szám és valami gyomorforgatóra gondolni. Innentől kezdve két út lehetséges az adott banda számára, vagy hozzácsapom a ritka kivételek szűkösen szorongó családjához, vagy a lejátszó gomb megnyomásának lazaságával rántom rájuk az angol vécét, hogy […]
Tovább »
Minél többször pörgetem le az olasz Arkana Code debütalbumát, annál inkább megfog magának az anyag zeneisége, annak ellenére, hogy megvannak a szépséghibái. Már a második hallgatásnál megállapítottam, hogy nincs „nagy arca” a lemeznek, nem célja könyökkel betolakodni az ember látó-hallóterébe. Bár death metalról van szó, nem akarnak senkit legyőzni brutalitás terén; bár zenéjük nem mentes […]
Tovább »
Eszem ágában sincs támadni a Metal Archives szerkesztőit, de úgy tűnik, tényleg történnek náluk érdekességek abból a szempontból, hogy szerintük melyik zenekar fér bele a tág értelemben vett metal skatulyába. Olvasgatva a ’forgács fórumát, többen sérelmezték, hogy az általuk „jelölt” bandát visszadobták, mondván nem metal zenekar. Bezzeg vannak fenn olyan csapatok, amelyeknek gyakorlatilag semmi […]
Tovább »
Ha létezhet zenei műfaj, amivel a szellemvilágot le lehet írni, vagy meg lehet zenésíteni, az számomra a funeral doom lehet talán. Mikor jó egy funeral doom lemez? Jó vagy nagyon jó? Nagyon jó akkor, ha végig fenntartja az érdeklődést. Na, ez a feladat! Illés Andris a Dreams After Deathben számomra szállította ezt a jelenséget az […]
Tovább »
Történt a minap, hogy kaptam egy levelet a Season of Mist kiadótól, hogy bizonyos okokra hivatkozva kapok egy kis kedvezményt az online boltjukban. No, hát épp nem terveztem vásárolni semmit, de ha már van segílyke, akkor csak körbenézek… Ennek az lett az eredménye, hogy összesen 8 CD-s csomaggal távoztam a virtuális térből. Azonban nem csak […]
Tovább »
Kontinenseken átívelő összefogással (Anglia, Kanada, Kolumbia és Kína) készült el a 2012 óta aktív Halberd projekt eddigi egyetlen lemeze, ami most ért el hozzám (látszik, hogy azért nem szenvedünk hiányt zenéből). A deaht/doom metallal házaló csapat tagjai rendkívül változatos zenei háttérből keveredtek össze, hogy rutinjukat és tapasztalataikat egyesítve áldozzanak a végzet oltáránál, így […]
Tovább »
Az olasz Forklift Elevator 2015-ben adta ki bemutatkozó nagylemezét, melyről annak idején született ismertető a ’forgácson. Tavaly pedig előrukkoltak egy 7 számos EP-vel, mely játékidő szempontjából alig rövidebb a Borderline-nál. Az 40 perces volt, a Killerself pedig 28. Hogy változott-e idő közben a liftesfiúk muzsikája, azt nem tudom, lévén nem ismerem a debütöt. A […]
Tovább »
(Tarandus Kiadó, 2014) Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e a Fémforgács hasábjain a számtalan irodalmi díjjal elhalmozott Az esti ködök kertje történelmi regényről. Először úgy éreztem, hogy kicsit sem vág profilba, nem feltétlen biztos, hogy közönségére találna itt, vagy, hogy a személyes olvasási élményeimen felül tudnék-e átadni érdemben általános gondolatokat, meglátásokat. Aztán ahogy haladtam előre, egyre […]
Tovább »
