Eredetileg úgy terveztem, hogy egy félkritika / félinterjú lesz a splittel kapcsolatban. Mivel összesen négy dal van a korongon 14 percben, attól féltem, hogy keveset fogok csak tudni írni róla. Rizsázni nem szeretek, meg nem is nagyon tudok, tehát mondtam a Balázsnak, hogy akkor csináljuk így. Hanem aztán az anyagot most már sokadszorra hallgatva, mégis […]
Tovább »
Én általában erősen kritikus vagyok a feldolgozásokkal kapcsolatban, mivel nagyon ritkán hallottam olyant, amelyik az eredetivel minimum azonos szintet hozott volna egy dalt. Jelen esetben viszont érdekes a helyzet, mert itt inkább átdolgozásokat hallok, ahol egy kicsit arra is ügyeltek az előadók, hogy az eredeti hangulatból is cseppentsenek a tányérba. Death metal csapat játssza a […]
Tovább »
Kétség sem férhet hozzá, hogy a dánok zeneileg nagyon ott vannak a szeren. Hiszen magukénak tudhatnak egy Volbeatet, dallamos szimfo-metalban is kitermeltek egy verhetetlen bandát a Royal Hunt személyében, tökös rakenrollban ott van nekik a D-A-D, Baby Woodrose, thrash-ben az Artillery-t mutatták fel, stb. No meg az sem elhanyagolható, hogy a Metallica alapító dobosa, Lars […]
Tovább »
Fura, hogy sok jelentős és máig aktív banda korszakalkotó vagy csupán a saját diszkográfiájában fontos albumai már nem húsz vagy huszonöt éve jelentek meg, hanem már a harmadik X-ről beszélhetünk. Az ilyen jeles alkalmakkor jön az a manapság akár divatosnak is nevezhető, de bizonyos szempontból akár rajongóbarát gesztusként is értékelhető húzás, hogy néhány koncerten a […]
Tovább »
Edgar Allan Poe, a detektív és horror novellák atyja, a Holló (és megannyi más vers) költője legalább annyira beleillik a metal univerzumba, mint H. P. Lovecraft, és a metalon belül is talán a gótikus doom az, ahol igazán életre kel a művei által felépített titokzatos, félelmetes, mégis fölöttébb vonzó és érzelemmel teli világ. A portugál […]
Tovább »
A Final Solution egy 2011 óta regnáló olasz csapat, a Through the Looking Glass pedig a bemutatkozó nagylemezük. Stílusukat tekintve dallamos, groove-os metalban utaznak, facebook oldaluk szerint legfőbb inspirációjuk a Symphony X. Nos, az énekesük valóban Russel Allen próbál lenni és zeneileg is vannak átfedések, de ezen debüt alapján még nem játszanak egy ligában […]
Tovább »
Állandó olvasóink már tisztában vannak vele, milyen frankó doom metal élet zajlik az ókori nagy nemzetek nyomdokaiban, gondolok itt a görög és az olasz hagyományokra. Előbbieknél a mitológia játszik nagyon fontos szerepet, utóbbinál általában inkább a 70-es, 80-as évek horrorfilmjei által inspirált okkultizmus. Mindkét vonal kitermelt magából kultikus zenekarokat, élvezetes lemezeket, ugyanakkor egyformán […]
Tovább »
Cseppet sem számít ritkaságnak a fémzenék világában az, hogy egy zenekar felszívódik, eltűnik a süllyesztőben. Ennek nagyon sok oka lehet azonban, ráadásul a nyúlfaroknyi élettel rendelkező brigádok tagjai gyakran választanak maguknak új utakat, más projekteket. A teljes elpárolgáshoz azt gondolnánk, ritka pocséknak és esélytelennek kell lenni, pedig előfordul, hogy a dolgok egyszerűen […]
Tovább »
Ha a tribute bandák kerülnek szóba, akkor azokról szinte mindenkinek van véleménye pro vagy kontra. Szinte mindig felmerül a kérdés, hogy mi szükség rájuk, főleg, ha épp aktív csapatok iránt tisztelgő zenekarokról van szó. Persze, ha már nem működő, ám nagy hatású, klasszikusok műveinek színpadra állításáról van szó, úgy gondolom engedményt tehetnek azok is, akik […]
Tovább »
Számomra mindig öröm a hazai underground újabb arcait megismerni. Pár éve a Hands Of Doom blogon indítottam ˝Underground Arcok˝ címmel egy mélyebb beszélgetős riportsorozatot, amely a hazai földalatti zenék egyes képviselőit, azok zenébe vetett hitét és kitartását kívánta bemutatni. Így van ez mostani beszélgető partneremnél is, aki a hasonló körök zenészeihez képest talán még jobban […]
Tovább »
