Az emberi intelligencia az egyik legtúlbecsültebb tulajdonságunk véleményem szerint, mivel nagyrészt még mindig a mélyben meghúzódó ösztönök irányítanak minket. Megfordulunk egy formásan ringó domborulat láttán és vadul gyűjtögetjük földi javainkat, amiből aztán bőséggel adhatunk kötelezően elhintett magunknak. Divat lebecsülni azonban az állatot, a vadságot, pedig sokszor egy-egy élőlény intelligensebb formában idomul földi létéhez, […]
Tovább »
Nem tévedés, nem ámítás, a finn death/doom veteránok neve a magyar ördög szóból ered, aminek jelentését legalább nem kell részletesen taglalni. Mindehhez készített a 2005-ben indult banda egy sötét, gonosz logót és egy rakás baljóslatot keltő borítót a pályafutása alatt, aminek most az ötödik nagylemezéhez érkeztünk el. Meglepő ez a sok misztika, mivel […]
Tovább »
Egyszerűen körbeírható az atmoszférikus black metal minden jellemzője: szőrös logó, természeti fotóval vagy epikus jelenettel ellátott, szemet kényeztető borító. Zeneileg egyszerű, sablonos black metal harmóniák egymásra halmozása, végtelenbe nyújtása időnként elszállásokkal, andalító melódiákkal tördelve. Ez a meghatározás éppúgy igaz a most bemutatkozó chilei Sol Sistere első lemezére, mint több ezer hasonló pályatársára, akik […]
Tovább »
Szinte minden évben feltűnik valami doom metal csemege vagy újdonság a dél-amerikai Chiléből, amiért azt feltételezhetnénk, hogy hazájában rendkívül népszerű és elterjedt műfajról van szó. Ideje megnyugodni, mert ugyanolyan death/black áradat takarja el a doom metalt ebben az országban is, mint bárhol a világon és a rengeteg jó lemez leginkább egy baráti társasághoz […]
Tovább »
Az idei év talán legtöbb kétségét keltő anyagát tette le elém a holland Urfaust, akiknek 6 év kellett az Empty Space Meditation megalkotására. A 2017-be is bepofátlankodó hangpróbán eddig széles spektrumon gyűjtögeti magának a pontokat, ami a legkevésbé sem lep meg azok után, ahogy közös kapcsolatunk alakult. Először is, az atmoszférikus, elszállós, ambientes […]
Tovább »
1977-ben kreativitással pofozgatva a pénzhiányt és időhiányt megjelent a végtelen űr rockoperája, ahol R2D2 már lazán megelőzve korát nyomatta a dubstepet, míg a sötétség és gonoszság ura, Darth Vader bevezetett minket a death metal vokalizálásának őskorába. Baromira elcsépeltnek hathat az ötszáz valahányadik Vader lemeznek felhozni egy ilyen párhuzamot, de véleményem szerint ez most […]
Tovább »
Elég soká tartott, hogy a németek első számú metal queenje újra magyar földön koncertezzen. Az ezt megelőző koncertje óta ugyanis eltelt cirka négy év legalább. Érthetetlen is számomra, hogy amíg pl. Udo Dirkschneider évente jön hozzánk, addig Miss Pesch-nek valami rejtélyes oknál fogva nem sikerült úgy ideszokni. Ezért is várta minden rajongó egy emberként az […]
Tovább »
Kivel ne esett meg volna, hogy valamit igazán nagyon akart, de sokáig csak a remény csak apró szalmaszál maradt, amibe belekapaszkodhatott volna. Nos, én épp’ ugyan így voltam a hazai underground fenegyerekeinek régen beígért sorlemezével, a Gutted Martyr Creation lemezével. – Persze, ez nem is oly’ meglepő annak tudatában, hogy a zenekar frontembere és fő […]
Tovább »
A death metal kezdeti fénykorából, azaz a 90-es évek elejéről a jól ismerteken kívül is temérdek kiváló lemezre emlékezhetünk vissza, amelyeken még ma is billogként izzik a fiatal, forrongó alkotói szellem. A kor egyik vérpezsdítően lendületes, elkötelezett és kompromisszummentes képviselője a portugál Sacred Sin. Sosem tartoztak a legnagyobb vagy legegyedibb bandák közé, viszont az elismerést […]
Tovább »
A fülszövegbe írt Mérő László idézettel csupán arra szeretnék utalni, hogy az elvek komoly dilemmát tudnak okozni egy-egy lemez megítélését illetően, de valamelyest át is alakulhatnak bizonyos körülmények hatására. Ezzel a jelenséggel szembesített a Them nevű zenekar Sweet Hollow című első nagylemeze. Amikor az első dalt megszellőztette a csapat (Forever Burns), az igazat megvallva, nem […]
Tovább »
