Veldi Zoli és Duff barátom hatására kezdtem el ’98-99 környékén belemélyedni a korai 80-as években feltűnő magyar pop-rock új hullámos bandák zenéibe. Hamar kisült, hogy az akkoriban futó, rosszabbnál rosszabb – főként a nyugati nagyokat koppintó – hard rock csapat mellett létezett egy rejtett vonal is. Ez a fősodortól nagyon ekülönülő, nem ritkán azt bíráló […]
Tovább »
A budapesti Winterheart 2007-ben kelt életre Tóth Ádámnak (ex-Necroratory) köszönhetően. Ekkor még egyszemélyes projektként működött, amihez az évek során Nagy Péter dobos, Szalai Gábor (ex-Necroratory) basszusgitáros és Géczy Zsolt (ex-Necroratory) gitáros csatlakozott . A zenekar első nagylemeze 2012-ben látott napvilágot My Journey to Suicide címmel, amelyet 2014-ben a Facing What I’m Becoming követett. Tartva a jól bevált […]
Tovább »
A Predatory Light névhez társított black/doom meghatározás a Metal Archives oldalán is csupán annyit jelent, hogy az amerikai csapat magasról tesz a címkékre és a határokra, ugyanis a fenti besorolás az égvilágon semmit nem árul el a Ragadozó Fény bemutatkozó albumának zenei világáról. Jobb híján is a death metalt kellene megnevezni, mint kiinduló pontot, ugyanis […]
Tovább »
A svájci Bölzer feltétlenül rendelkezik a hatalmasokra jellemző egyéniséggel, egyedi megközelítéssel és sajátos hangzással. A duó már a színpadi kiállása okán is figyelmet érdemel, a (temesvári) koncertjüket szájtátva néztem végig. Okoi Thierry Jones gitáros/énekes a basszusgitárt is bámulatosan képes helyettesíteni mindenféle hiányérzet nélkül. A zenekar emellett felépítette saját világát, mind zeneileg, mind szellemiség és szimbólumok […]
Tovább »
Komoly hangvételű intróval sejtet jót az Everto Signum 2014-es EP-je, pedig a portugál black metal csapat meglehetősen átlagos, mondhatni kissé érdektelen 2012-es bemutatkozó albuma után nem feltétlenül várná az ember. Az Enneachotomy című debütalbumot, természetesen, utólag hallgattam meg, hogy meg tudjam ítélni, miben lett több vagy kevesebb az új anyag. A zenekar a tradicionális black […]
Tovább »
A friss Dying Wish lemez is azon idei hazai kiadványok közé tartozik, amiket nagyon vártam. Nem titok, jóban vagyok a csapattal, hisz egy környékről származunk. Ismerjük is egymást rég. Szóval a továbbiakban nyomokban szubjektivitás is várható. 2011-ben támadt fel tetszhalott állapotából a banda, amelyik aztán a koncertezés mellett 2013-ban összehozott egy EP-t is Crimson Blood […]
Tovább »
Fém szívem gépies, lépcsőzetes értékelési rendszerében a split kiadványok valahol a legalsó fokozatokon helyezkednek el, mélyebben, mint a ritka demók és soha be nem teljesült ígéreteket rejtő ep-k. Ez leginkább annak köszönhető, hogy ezeken a kiadványokon kettő, vagy több zenekar, projekt próbálja feljebb húzni a másikat, lendületet adni neki. Időnként ugyan szolgálnak […]
Tovább »
Keretes szerkezetet kapott a Metallica régóta esedékes, 10. nagylemeze. Nyissa és zárja hát az album első és utolsó dala ezt az ismertetőt! Melyek félrevezetőek lehetnek a korong egészét illetően. Ugyanis az előzetesen elcsöpögtetett nóták (Hardwired, Moth into Flame, Atlas, Rise!) alapján másra lehetett számítani, mint amit egészében nyújt a Hardwired… to Self-Destruct. Lévén a nyitó […]
Tovább »
Biztos vagyok benne, hogy a francia Altsphere Production éves munkatervezetében sokkal rangosabb helyet foglal el a heti nagymosás, a karácsonyi bevásárló lista és sok egyéb teendő, mint az, hogy bármilyen módon hozzátegyen a zenei élethez. Nekik köszönhetjük a Surtr nevű, születése után elhalt doom metal projektet, valamint az azóta is tetszhalott Brigantia zenekart, […]
Tovább »
Ha egyszer egy üzlet beindul… Úgy tűnik a német GrooVenoM nem lacafacázik, hisz kanyarban 3. nagylemezük, melynek címe Modern Death Pop. Ugye 2013-ban alakultak, a következő évtől kezdték meg a lemezgyártást, és úgy látszik, tartják az 1 év/1 album mennyiséget. Alapvetően nem favorizálom se a modern metalcore/deathcore, se az elektronikus tánczenéket, a csapat előző […]
Tovább »
