Idén már hetedik alkalommal került megrendezésre a Christmass Blackmass elnevezésű fesztivál, amely Hunor Tamás és a pécsi Gylliath nevéhez fűződik. Nekem ez volt a negyedik alkalom, hogy ellátogattam erre a rendezvényre, viszont most először Pécsre. – Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy a korábbi években (több alkalommal is) két állomásból állt ez a fesztivál (Pécs és […]
Tovább »
2006 óta létezik a francia AcoD zenekar. Eddig három albumot és egy EP-t rejt a diszkográfiájuk. Ezen kívül rengeteg koncert van a hátuk mögött, felléptek szerte Európában, de eljutottak Japánba is. A tavalyi II the Maelstrom c. lemezükön pl. Björn “Speed” Strid is vendégeskedett, de a honfitárs Dagoba zenekarból Shawter is csatasorba állt. Vele amúgy […]
Tovább »
Nem is telt el sok idő, s már itt is a görög Nick Marinos (Slitherum, Madleaf) új szólóanyaga. Nem tagadom, az Agrypnia nem került elő az ismertető megírása óta, de közeli az élmény, így nem okoz gondot, ha össze akarom hasonlítani a fejlődést keresve. Mit is mondjak, ez óhatatlan, főleg, ha ilyen rövid két kiadvány […]
Tovább »
Mivel estig dolgoztam és még buli előtt haza kellett ugranom, így a nyitó pg.lostról sikeresen lecsúsztam. Pedig állítólag nem volt rossz a post-rockban utazó svéd társulat. Viszont ha már fel-alá járkáltak a folyosón, összeállítottam őket magammal egy csoportképre. A japán Mono gyakori vendég Budapesten, szerettem is volna már korábban megnézni, de mindeddig valahogy elkerültük egymást. […]
Tovább »
Van, aki megretten a magasságtól, a szűk terektől, a pókoktól, vagy ritkább esetben a három lábú széktől, de mindenkiben ott él legalább egy fóbia, ami legtöbbször a távolról már sokkal szebbnek tűnő gyermekkorunkból ered. Személyes démonaim a boszorkányok, akiket jobban gyűlölök bármilyen más nem evilági entitásnál, méghozzá nemes egyszerűséggel a kiskoromban felolvasott magyar […]
Tovább »
Azt hiszem kevés olyan metal zenét kedvelő egyén él ezen a földön, aki vagy így, vagy úgy ne viszonyulna Phil Anselmohoz és a Pantera sztorihoz. Phil személyes megnyilvánulásain keresztül egy olyan érzelmi hordalékot okádott ki az évek alatt az általa képviselt zenei vonal margójára, amin szinte képtelenség túltekinteni, szinte nem is lehet élvezni a mögötte […]
Tovább »
A Mindstream óta érzem azt, hogy a Cadaveres érik… Ha a CDT korszakot is számításba vesszük, Körmi fényéveket járt be, már ami a dalszerzést illeti. A banda szépen lassan kinyílt, kivirágzott, megérett, beérett. Ezt biztos ők érzik a legkevésbé, mivel ez belülről nehezen észrevehető, és szerintem a rajongóik sem feltétlenül értik, hogy miről is magyarázok most. […]
Tovább »
Ha nagyon röviden szeretnék fogalmazni a zenekarral kapcsolatban, akkor azt hiszem három kifejezéssel egyszerűen megtehetném (és itt már gonoszul, de zárnám is a soraimat): – Kompromisszumok nélkül, politika, zaj! Persze az egész nem csak ilyen egyszerűen magyarázható, – főleg egy zenekar esetében meg pláne. Hiszen mióta ember csak zenél a földön, nagyon jól tudjuk, hogy […]
Tovább »
Nem múlhat el már év Black Tusk konci nélkül. Remélhetőleg ez a hagyomány meg is marad mindaddig, ameddig ennyire iszonyat erős formát mutatnak mind lemezen, mind a deszkákon! Mert – most le fogom gátlástalanul lőni a poént – az idei véleményem szerint az összes eddigi budapesti koncertjük közül messze a legkiugróbb volt! Előtte még meg […]
Tovább »
Úgy érzem, hogy a görög srácok a Mayhem In Blue-val megérkeztek valahová. Egy olyan zenei szintre, ami kiemeli őket saját közegükből és elrepíti abba a magasságba, ami már az egyetemes zenei kultúra szintje. Voltak már erre utaló jelek, hiszen kiváló lemezekkel jelentkeztek eddig is, azonban szigorúan az avantgarde metal határain belül maradtak számomra. Egész idáig. […]
Tovább »
