Akár visszatérő lemeznek is mondhatjuk az ukrán Ex Animo Neverday c. lemezét, pedig a banda 2000 óta szinte folyamatosan aktív. Ennek ellenére utoljára teljes értékű kiadvánnyal csak 2004-ben jelentkeztek, ráadásul azóta a társaság is rendesen átalakult. A zenekar 2 fővel indult, így jelent meg a melodikus death/doom metalt tartalmazó Solitary programozott dobbal és […]
Tovább »
Nemrég írtam az 1998-ban alakult, így akár már veteránnak is nevezhető brit Raging Speedhorn split anyagáról, amit az angliai DesertFest-re dobtak ki a Monster Magnet-tel közösen. Nos, ott már bemutattam a bandát, így erre nem térnék ki. Nézzük inkább, mit rejt a bő negyven perces Lost Ritual című, ötödik és egyben visszatérő albumuk! A 2014 […]
Tovább »
Időnként kifejezetten érdekes olyan bandáról írni, akiknek egy-egy produktuma már megfordult nálam, mert könnyen lehet monológokat zengeni a bekövetkezett fejlődésről, vagy annak hiányáról. Ebbe a helyzetbe kerültem most az orosz Fausttophel lemezével is, akiknek utoljára 2013-ban jelent meg kiadványa Thirst Of Oblivion címmel. Persze ez csak az orosz nyelven fogant lemez fordítása, […]
Tovább »
Azt hiszem, az Abhoth az első montenegrói formáció, amelyet utamba sodort a sors. Nekem Montenegróról a csodálatos tájak, gyönyörű hegyek lábánál fekvő városok, tavak képe sejlik fel az utazási irodák plakátjairól, a metal zene kevésbé. Márpedig a death metal Montenegró fővárosában, Podgoricán is megtalálható, bizonyíték erre a zenekar nevét viselő háromszámos EP. Több forrásból is […]
Tovább »
Akár zenei Matuzsálemnek is tekinthetjük a francia Hysteria zenekart, főleg death metal berkekben. Persze ehhez nem ártott volna letenni az asztalra pár emlékezetes dolgot, hogy legyen mihez viszonyítani, de ez eddig nem igazán jött össze. A most tárgyalt Flesh, Humiliation And Irreligious Deviance c. lemez a zenekar friss, de ugyanakkor az évek alatt […]
Tovább »
Amikor a Rengeteg kijött a Thy Catafalque-tól, egy kicsit értetlenül néztem, mert a korábbi anyagokon konszolidálódva több kísérleti / atmoszférikus részre számítottam. Az a lemez nekem túlságosan metalos lett. Nem szeretem az úgy kezdődő mondatokat, hogy „ha nem pont ő csinálta volna, akkor”, mert azt hiszem, ez lenne a szubjektív értékítélet esete, így bele sem […]
Tovább »
Amikor hírét vettem, hogy Kátai szólóprojectekkel nyomul (na, mintha a Thy Catafalque nem az lenne), az első tippem az volt, hogy ezeknek majd különböznie kell valamelyest az eddigi dolgaitól. Nagy örömömre ez jelen esetben a popos vonal megerősödésében és a metal elhagyásában öltött testet. Az eddigi munkásságát tekintve hozzám ezek a dolgai álltak közelebb, nem […]
Tovább »
Gondolom az apokalipszis után a nagy semmi van. Namármost ha egy zenekar ezt a nevet választja, talán nem is ildomos tőlük semmit se várni, de muszáj volt, különben ugye meg se hallgattam volna a ráadásul ugyanazt a nevet viselő debütáló albumukat. Annál is kevésbé, mert nem tartott sokáig rájönni, hogy ez nagyon nem az én […]
Tovább »
Két teremben is jártam bulin aznap a Dürerben. Nem is bántam meg, hiszen remek zenekarok vártak rám és zúztak meg ott helyben. Amíg a kisteremben el nem kezdődött a Hit By A School Bus műsora, átnéztem a középsőbe (Room 041) a Tumor Called Marlát megsasolni. A csapat az itthoni metalcore szcéna egyik üde színfoltja. Az […]
Tovább »
Hosszú szünet után készült el és jelent meg az idén húsz éves De Facto visszatérő lemeze. Az ecsegfalváról indult csapat a 2007-es Karizma albumos felállással (Tóth Gyula – ének, Geőcze Zoltán – gitár, Hary Attila – dobok, Bangha Tamás – basszusgitár, Kocsis István – billentyű, sampler) tért vissza tavaly a tizenöt éves Nightbreed fesztivál újraélesztésével […]
Tovább »
