Már megint egy olasz banda… A Seta és a molylepkés brigád után itt egy újabb zenekar, a Waste Pipes. Na, ők pontosan beleillenek az Atomic Stuff és alvállalatai portfóliójába. Hisz ezen istállók legtöbb versenyzője ilyen-olyan múltidéző, retro műfajban alkot. Vannak, akik a glam, a grunge, azaz a ’80-as, ’90-es évek szellemiségét, zeneiségét próbálják feleleveníteni, […]
Tovább »
Két EP (C.Q. – 2012, What’s on your mind? – 2014) után végre itt egy nagylemeznyi anyag a magát “grunge, psychedelic, progressive, rock music of early ’90th” címkével ellátó budapesti négyestől. A bemutatástól talán el is tekintenék, keressetek vissza, mindkét EP-ről találhattok olvasnivalót, ahonnan a Kiss Péter – gitár, ének, Mándli István – gitár, Erdős […]
Tovább »
Az év elején hivatalosan is megjelenő Born of The Waves albumával hallgatásának több évnyi csendjét törte meg a közel 20 éves múltra visszatekintő várpalotai atmoszferikus dark-gothic doom formáció, a Márton Péter (Visioned Frailty) vezette Sunseth Sphere. A zenekar kezdeti, szépreményű sikerei után a csapaton belül beállt változások, és mostoha körülmények felemésztették azt a […]
Tovább »
Eljött hát a nap! A nap, amikor a mindenható Black Sabbath vélhetően és az ígéret szerint utoljára állt színpadra Magyarországon. Ott kellett lenni, na! A nyitás jelen esetben némileg hálátlan szerepét a Rival Sons nevű Long Beach-i csapat kapta meg, akik retro rockjukkal ugyan jól elszórakoztattak, de gondolom bocsánatos bűn, hogy jelen esetben a legkevésbé […]
Tovább »
Hmmm… A friss Death Angel korong egy ehhez eléggé hasonlító (csak bénábban kivitelezett) borítóval látott napvilágot nemrég. Az olasz Moth’s Circle Flight második nagylemeze, a My Entropy viszont március elsején jött ki, szóval ha valaki nyúlt a másiktól, akkor nem ők a hunyók! 😀 A híres sonka városában (Parma) székelő dzsigolók eddig két EP-n […]
Tovább »
Ha egy férfi olaszul kezd el pop/rock zenére dalolászni, nekem akkor is Eros Ramazzotti utánérzésem van, ha nem hasonlít az énekes orgánuma az ősz halántékú, világhírű énekesére. A nyelv dallamossága valahogy ramazottissá varázsol mindenkit… Nincs ez másként a Seta pacsirtája esetében sem. A digók bemutatkozó albumáról anno bahon írt és nem nyerte el maximálisan […]
Tovább »
Történt egyszer, hogy egy francia ifjú, Reido 2010 környékén öntudatra ébredt és lelkét felajánlva a sötétség urának, minden közelében létező black metal formációba bejátszotta (énekelte, gitározta) magát, de miután felmenői között hősi vikingeket is felfedezni vélt, nem elégedett meg ennyivel és belevágott saját, egyszemélyes folk metal projektjébe, amit Heimsgard névre keresztelt, utalva a […]
Tovább »
Lengyel testvéreink az utóbbi években rendszerint jó lemezekkel örvendeztettek meg minket, ezeket a lemezeket méltattuk is rendesen, néha-néha már irreálisan kiemelve a származásukat, de azért tegyük hozzá, hogy Európa keleti feléből, nem csak lengyelhonból menetrendszerűen kapjuk az őszinte underground mocskot, amiben elégedett csüngő hasú malacként dagonyázik általában a fél szerkesztőség. Az újabb promós […]
Tovább »
A felkelő nap országában alkotó zenekarok közül a Sigh az első név, ami felmerül, őket kimondottan kedvelem is, de, igaz, ami igaz, túl sok japán zenekart nem tudnék kapásból felsorolni. A Horrific Disease ebben segít nekem a jövőben, bár nem mondhatnám, hogy maradandó nyomot hagytak bennem a bemutatkozó lemezt követően. Makoto Mizoguchi gitáros/bőgős nem ismeretlen […]
Tovább »
A debreceni Angerseed talán ez egyik olyan legjelentősebb hazai csapat, akik 2007-es fennállásuk óta folyamatosan jelen vannak a magyar és nemzetközi death metal színtér lüktetésében. A Mányák Péter (Peter D. Maniak) ex-Carbon Cage, ex-Neochrome énekes által életre hívott csapat zenei alappillérei a jellegzetes old-school death metal zúzdákra épülnek, de nem zárkóznak el az extrémebb, brutálisabb […]
Tovább »
