Cikkek

Entropia – Ufonaut – 2016

Jó idők járnak a metalt kedvelő zenehallgatókra manapság. Csak nevetni szoktam a vissza-visszatérő, műfajt temető nyilatkozatokon, hiszen lépést sem lehet tartani a jobbnál jobb lemezek sokaságával. Ja, hogy ez már nem a rock’n’roll életmódról, a hírnévről és a pénzről szól? Annál jobb! Az ember úgysem a pénzért lesz művész, hanem a vénájában kódolt kényszer miatt […]

Tovább »

Plutonium – Born Again Misanthrope – 2016

Ha egy lemezről csak a külsőségek alapján kellene eldöntenem, érdekel-e, akkor a Plutonium 2016-os Born Again Misanthrope nevezetű lemeze egészen biztosan a polcon maradna. Bár csillog is, meg fekete is, de a kopasz, monoklisra festett fickó koponyával, Hamlet-lennivagynemlenni-pózban némiképp gagyi. Ezt pedig sikerült is fokozni azzal, hogy a bookletben nem dalszövegek, hanem valami magvasnak szánt […]

Tovább »

Votum – :Ktonik: – 2016

  A lengyel prog. rock/metalosok előző albumának boncolgatásakor megemlítettem, hogy akkoriban épp énekes nélkül tevékenykedtek. Szerencsére még 2013-ban megtalálták Maciej Kosiński utódát, aki nem más, mint Bartosz Sobieraj. Általában egy dalnokváltás bizonyos iránymódosítást szokott eredményezni a legtöbb zenekar esetében. Nos, a Votum valóban kissé más úton indult el a február végén megjelent :Ktonik: ismeretében. Az […]

Tovább »

Giant Gutter From Outer Space – black bile – 2016

Fekete epe, azaz black bile címmel jelent meg a brazíliai (Curitiba) experimental noise-stonert játszó Giant Gutter From Outer Space harmadik anyaga. A 2014 óta létező dob-basszus zaj duó (Rohnny R. Rosa – dobok, Hernan Borges de Oliveira – basszus) két kísérletező kedvű független zenész régi barátságából hajtott ki.   Első hajtásaik a 2015 őszén megjelenő […]

Tovább »

Ihsahn – Arktis. – 2016

  Ihsahn 2013-as lemezét a mai napig nem tudtam megemészteni és a túl sok öncélú, elvont tétel miatt talán sosem leszek képes rá. Úgyhogy megörültem, amikor az új album kapcsán dal-és dallamközpontúságot ígért a legendás Emperor agytrösztje. De nem gondoltam volna, hogy az Arktis. ennyire fogós lesz. Szerintem egyértelműen az eddigi legkönnyebben emészthető alkotása ez […]

Tovább »

Groove Art – A tükör arcai (EP) – 2016

Beszédes néven fut az esztergomi Groove Art, akik már számos zenészt elfogyasztottak, de némi vívódás után végül eléggé stabillá váltak ahhoz, hogy elkészítsenek egy újabb EP-t, mely az új frontemberük (bocsánat, frontasszonyuk) bemutatkozása is egyben. Tóth Anita szerencsére a legkevésbé sem puhítja el a zenekar nevéhez illő durva zenét. Sőt, ami azt illeti sokkal karcosabb […]

Tovább »

HomSelvareg – Catastrofe – 2010

    A Homselvareg egy mitológiai lény, mely az alpesi népek hiedelmeiben fordul elő. Lényegében ember, aki teljesen elvadult, minden gátlását és emberségét hátrahagyva nem él másnak, csak vad ösztöneinek, akár a civilizációtól elkülönülten, vadon élő gyermekek. Nem véletlenül választotta magának ezt az impozáns nevet a 2004-ben alakult olasz brigád, akiknek második, Catastrofe című lemeze […]

Tovább »

Grand Mexican Warlock – III – 2016

  A GMW első és második nagylemezének megjelenése között négy esztendő telt el. Ehhez képest a Hell Sweet Hell folytatására feleannyit kellett várni. A cím nélküli korongra mindenki csak úgy hivatkozik, mint Grand Mexican Warlock III. Persze az albumok cím helyett sorszámmal való ellátása nem új keletű, emlékezzünk csak mondjuk az első 4 Led Zeppelin-re. […]

Tovább »

Interjú a Felvidéki Rockmagazin három szerkesztőjével

Volt nekünk korábban egy hangpróba-függő kollégánk, aki szinte pontosan két évvel ezelőtt döntötte el, hogy saját webzine-t alakít, annak nevébe foglalva szülőhelyét a Felvidéket. Az évforduló apropóján és a magazinjuk gyors feltörésének okán kerestem meg őket pár nappal ezelőtt, hogy meséljenek nekem erről-arról. Kihívás volt, mivel a cseten folytatott beszélgetések nagyon gördülékenyen szoktak menni, viszont […]

Tovább »

Goatsodomizer – The Cruse Rings True – 2016

    A stockholmi Goatsodomizer a megtévesztés igazi nagymestere. Először is, mivel most kaptam kézhez bemutatkozó lemezüket, amit The Curse Rings True névre kereszteltek, könnyen gondolhatnánk őket pályakezdő thrash fanoknak, akik a retróhullám farvizén evezve próbálnak némi rókabőrt lenyúzni a műfajról, de nagyot tévedünk. A zenekar ugyanis már 1995 óta rója a köröket a buliszínhelyek […]

Tovább »