Egészen 1998-ig nyúlik vissza az angol Iron Void zenekar története, amit több pihenéssel és projektezéssel is megszakítottak. Az élő felvételekkel, demókkal tarkított életút megtöréséig egészen tavalyig kellett várni, mikor ugyanis megjelent bemutatkozó, a banda nevét magán viselő Iron Void c. bemutatkozó anyaguk. A lemez egész jó fogadtatásban részesült, de erősen érződött rajta, […]
Tovább »
A nyelvtörőként is remekül funkcionáló Constantinopolis névvel indult 2000-ben a törökországi Isztambulból származó Sabhankra zenekar. A fiúknak tehát jó sok idejük volt hosszú hajat növeszteni az elmúlt lassan 15 esztendőben és görcsösen belekapaszkodni egy olyan irányzatba, amely azóta szűk kereteinek köszönhetően eljátszotta a fekete hattyú halálát. Ez nem más, mint a melodikus […]
Tovább »
Könyvtárosként, olvasni szerető emberként egyből megakadt a szemem az izraeli Stormy Atmosphere új lemezének borítóján. Kb. azt sugallja a grafika, hogy egy jó könyv ajtót/ablakot nyithat egy másik világba. Aztán ahogy utánanéztem a zenekarnak és a friss opusznak, megállapítottam, hogy igazán beszédesre, árulkodóra sikerült ez a borító. A Pent Letters ugyanis egy koncept-album. Egy […]
Tovább »A Thy Catafalque életműnek hol egyik, hol másik fejezetét szokták csúcspontként emlegetni. Számomra a Rengeteg címet viselő mestermű jelenti a zenehallgatás Mekkáját; minimum a húsz legjobb lemez közé sorolom, amelyet valaha hallottam. Ezt a gyöngyszemet azonban képtelenség lett volna stílusában túlszárnyalni, ezért nem is lett volna értelme ugyanazzal a megközelítéssel próbálkozni az új anyag készítésekor. […]
Tovább »
A nyitó Archer fellépését sikerült teljes egészében lecsúszni, de egyes tanúk szerint túl sokat nem veszítettem. A Harlottot viszont már meg tudtam nézni, ők igencsak érdekeltek is. Az ausztrál kvartett thrash metallal rongálja a hallójáratokat immár 2006 óta. Eddig két teljes albummal büszkélkedhetnek. A csépelős irányzat minden csínját-bínját megtanulták és noha nem az eredetiségről fognak […]
Tovább »
Először is kérdezném, hogy a deathcore-t szereted? – Nem fintorog, pofa lapos, s még egyszer kérdezem: – Deathcore-t szereted? – Nem ismered, nem érdekel, fogalmad sincs róla. – Akkor meg ne ugrálj, ne osszad le, hanem jól figyelj! Szóval, van ez a teljesen fiatal stílus: amely egyszerre tartalmaz death metal és metalcore elemeket, s hogy […]
Tovább »
Egy elhagyott, elfeledett torony magaslik az ég felé omladozva, várva a lassú rothadást és pusztulást a norvég Orkan második lemezének borítóján. Ilyen módon tornyosul fölénk a hanghordozó valamennyi tétele, amiben basszussal az egykori Grimnorth zenekar bőgőse, Sindre hallható, a dobok mögött pedig a nem túl hosszú életű Byfrost ütőse, Rune Nesse foglalt […]
Tovább »
Azok táborát erősítem, akik a görög Rotting Christ minden lemezét szeretik. Gótikus, folkos korszakoktól függetlenül, így nem tekinthettem úgy a Lucifer’s Child bemutatkozó lemezére, mint Hannibal Lecter a vegaburgerre. A csapat főnöke a Rotting újkori felfedezettje, George Emmanuel gitáros. Ahogy ezt megtudtam, szomjazni kezdtem a görög black egyedi mivoltát, amit csak ők […]
Tovább »
Rég írtam már a Layered Reality Productions égisze alá tartozó együttes lemezéről. Erre pár hete küldtek nekünk egy példányt a holland ReSolve bemutatkozó korongjából. Alapvetően tetszik a kiadó DIY hozzáállása, szellemisége, és a velük dolgozó csapatok anyagainak többsége is kedvemre való. Miután megnéztem a Wayward Sanctuary nyitó nótájára készült klipet, úgy döntöttem, hogy elvállalom […]
Tovább »
Pont egy hete írt 9000Sanyi kollégám a Bastards kiadványáról, mely ismertetőhöz hozzászóltam, beígérve, hogy hamarosan én is olyan bandáról fogok megemlékezni, akiknél szintén hangsúlyos szerepet játszik egy formás női hátsó. Jelentem, eljött ez a pillanat! 🙂 Az olasz The Silverblack második albuma kerül ezúttal terítékre, melynek már a borítója is sugall valamit. Ugyanis túl […]
Tovább »
