Finoman szólva sem estem hasra az európai prog. színtér egyik vezető bandájának friss lemezétől. Első hallgatás után szinte megrökönyödtem a Riverside érthetetlennek tűnő lenyugvásán, zenéjük ilyetén történő finomodásán. Persze sose toltak ők brutál, agresszív talpalávalót, de még a legutóbbi, 2013-as Shrine of New Generation Slaves is tartogatott keményebb momentumokat, metalos pillanatokat. A Love, Fear and […]
Tovább »
Egész hosszú múltra tekinthet vissza az olasz Embryo zenekar: immáron 15 éve koptatják a hangszereiket és a világ színpadjait, noha a 13.090 Facebook rajongó arra enged következtetni, hogy a világ egyelőre nem akar behódolni a tehetségük előtt. Nem hozta meg az áttörést valószínűleg az alant ismertetett friss nagylemez sem, pedig én mindig úgy képzelem, hogy […]
Tovább »
Na, jó ezt most csak azok olvassák tovább akik valóban nyitottak! Aki szegecselt csuklószorítóban alszik, a macskája vas és reggel órákat tölt a corpse paint felvitelével, az lapozzon nyugodtan. Ez most egy olyasféle „személyes hóbort” cikk lesz egy olyan világból, ami nem feltétlen ‘forgács kompatibilis, vagy legalább is az átlag metal fül számára nem feltétlen […]
Tovább »
Szeretem a magyar black metal bandák hagyománytisztelő hozzáállását. Természetesen nem vagyok ellene a fejődésnek, meghallgatom a jól sikerült post-gaze-ilyen-olyan cuccokat, csak manapság mintha görcsösen proggerkedni akarnának a blackerek, újítani és villogni, miközben a szellemiség és a hangulat egyszer csak eltűnik. Agyontechnikázhatjuk, szájbainnoválhatjuk a black metalt, de ha nincs meg a sötétség, a hangulat, akkor az […]
Tovább »
Jó rég írtunk már – ha írtunk egyáltalán… – nyomtatott formájú fanzine-ról. Nem teljesen vág a Fémforgács profiljába a Burning Sun névre keresztelt hatvannégy oldalas kiadvány – lévén leginkább a heavy/power/speed irányt képviseli -, de mindenképp tisztetletet érdemel, hogy még vannak rajongók, akik a mai felgyorsult világban erre áldozzák a szabadidejüket. A Helloween Straight Out […]
Tovább »
A Kvlt-os Stoned Jesus, Greenleaf, Burning Full Throttle, Karaul bulira nagyon készültem. Több okból is. A BFT eddig két zseniális lemezét hallva most már muszáj (és illendő is) volt élőben elcsípni végre a brigádot, az ukrán csapat meg mostanában kapott el, főképp a friss lemezükkel. Szóval jónak tűnt a felhozatal, na! A koncerten – ilyen […]
Tovább »
A 2000-es években tomboló göteborgi death vihar mára szépen elcsendesült, a jég felolvadt a ház előtt, aminek okán egyre kevesebbszer esek seggre a klasszikus svédacél hallatán. Hogy ennek mi az oka, az érdekes kérdés. Talán az, hogy annyira markáns hangzással és megszólalással rendelkezett ez a vonal, hogy egyszerűen kifutott, kifulladt. Persze azért van […]
Tovább »
A Nile érdemeit felesleges bárkinek is bizonygatni. Akinek egy fikarcnyi köze is van a death metalhoz, az tudja, milyen minőségi magasságokban kell keresni Karl Sanders és társai zenekarát. Ők a műfaj professzorai, akik fáraókként telepedtek a brutális, technikás death metal trónjára az 1998-as debüttel, és nem úgy tűnik, hogy ezt az uralmat egykönnyen meg lehetne […]
Tovább »
II. rész harmadik topik: spiritualizmus Nézzük a spiritualizmust. Még csak ott tartunk? Nem kötelező végigmenni mindenen, ez csak egy… Ez hogy jött? Nem tudom, én ilyen nagyon ad hoc csinálok mindent. Szöveget is leülök és csak írok. Fölírtam, ami épp eszembe jutott… Ez a spiritualizmus szó elég elcsépelten hangzik manapság. Volt, hogy munkahelyen mondtam […]
Tovább »
Astruval még anno az első In Vacuo lemez készítése közben ismerkedtem meg. A kölcsönös lemezcserélés és a zenei, filozófiai párhuzam miatt egyfajta folyamatos kommunikáció alakult ki köztünk. Túl a negyedik Astru lemezen úgy gondoltam, hogy ismét csak kicsit egyedi hangvételben faggatom ki Astru mestert az élet nagy dolgairól. A cikkről annyit érdemes tudni, hogy nem […]
Tovább »
