Egy szentpétervári csapat anyagát sikerült megkaparintanom a promós anyagok közül. Nagy örömömre szolgált a dolog, mert végre ismét egy olyan zenét volt szerencsém áthallgatni, kielemezni, amik talán a legnagyobb örömet okozzák nekem. Az enyhén belassult, cipőbámulós, merengős – lebegős post anyagokat kultiválom mostanra talán leginkább. Valami azt súgja, hogy pár éven belül a fiatal post […]
Tovább »
A francia Unswabbed tavaly vált nagykorúvá. Ehhez képest számomra semmit sem mondott a nevük. És gyanítom, nem én vagyok az egyedüli tudatlan széles e világon… Pedig zenéltek már egy színpadon a Cavalera Conspiracy-vel, vagy épp a Caliban-nal. Eddig, ha jól értelmeztem az érdekes angolsággal fogalmazott infólapot, két demo, három nagylemez és egy unplugged cucc gördült […]
Tovább »
A nemrég tárgyalt The Howling Void lemeze mellett azért megpróbáltam tutira menni a promóciós lemezek böngészése közben és a Doomed új anyagát azonnal magamhoz is édesgettem. Míg előbbi zenekar nem hozta a várt minőséget, ugyanez nem mondható el Pierre Laube egyszemélyes produkciójáról. A borítón szereplő érdekes grafika ismét az ő munkája, a szokásos […]
Tovább »
Nos, még mielőtt a zenekartól kapott cd-vel megmérgeztem volna a lejátszómat, eljátszottam, a gondolattal, hogy vajon mennyi európai, s azon belül is francia death metal-t játszó zenekart tudok számításba venni. – No nem csak úgy akiket egyszerűen meg lehet találni a metal-archives.com-on, hanem ténylegesen is azokat akik hatással vannak és formálják a nemzetközi színteret. – […]
Tovább »
Sokszor érzi az ember, hogy vágyik a pihentető egyszerűségre. Nálam ez úgy csapódik le, hogy megnézek valamilyen zs-horrort, Draugrokat tűzgolyózok le két kézzel vagy beteszek egy tufa egyszerű black-thrash-speed metal lemezt, egy-két-hat üveg sör mellé. Ez utóbbira kínál lehetőséget a Guerra Total legutóbbi lemeze. A Kolumbiából érkező csapat alakulása 1997-re vezethető vissza. Ekkor még Eternal […]
Tovább »
Újabb glam/sleaze versenyző landolt nálam, akik nem a hűvös északról származnak. Úgy látszik, az olaszoknál is nagy keletje van ennek a stílusnak, csak ebből nálunk sajnos nem sok csapódik le. Nekünk be kell érnünk egy The Joystix-szal, Atomic Playboyz-szal egyelőre, szóval nem mondhatni, hogy hazánkban akkora túltengés lenne hajbandákból. Na de ne károgjunk, nézzük inkább, […]
Tovább »
Egy régi nagy szerelmem, Caspar David Friedrich (sok-sok doom és black metal lemezen futhattatok már össze vele) festő kellemesen nyomorúságos hangulatú festményével takarta el új lemezét a The Howling Void, ami nem más, mint az amerikai Ryan Wilson egyszemélyes vállalkozása. Igazán régi ismerősként tér vissza Ryan a Nightfall lemezzel, mivel […]
Tovább »
Fekete eső. Az biztos olyan, hogy néger gyerekek potyognak az égből – hát lehet szegénységi bizonyítvány, de első látásra pont ennyi ép gondolatom támadt az egyébként egészen világoskék esőcseppet ábrázoló lemezborítóra nézve. Illetve, hogy a zenekari logó, ami nagyon trükkösen épül fel, mert a B betű egy fordított R, na nem az orosz verzió, hanem […]
Tovább »
Általánosságban kijelenthető, hogy szeretem a népi metált, az oroszföldről származó folk metált különösen, a maga fennkölt, hideg szomorúságával. A Tatár Köztársaságból érkező Grai legújabb, Mlada (kb. szép, fiatal leány) című lemeze is nagyrészt a borongósabb, komorabb fajtából való, nem kell tehát a Korpiklaani féle dáridó vonulat megjelenésétől tartani. Ők is ezt állítják a promóciós levelükben, […]
Tovább »
A bemelegítést végző The Konicks-ot a sok tökölésnek köszönhetően végül sikerült fullosan lekésni – tőlük ezúton is elnézést! Aki esetleg a ‘Forgács olvasók közül látta őket, nyugodtan írja meg kommentben, hogy milyen volt! Maradt tehát így Richie Kotzen fellépésének taglalása. Eddig sajnos kimaradt nekem élőben a sokak által egyenesen a világ egyik legjobb húrnyüvőjének tartott […]
Tovább »
