A miskolci Cultic zenekar ahogy a rövid promólevélből megtudhattam, 2-3 éve létezik és a Néma Hangok az első demójuk. Ami, mint írják, igen alacsony költségvetéssel készült, de próbálták kihozni a maximumot belőle. Továbbá azt is megjegyzik, hogy szeretnének egy másik szólógitárost és egy külön énekest is a soraikban tudni, de még nem találtak ez idáig […]
Tovább »
Most kezdhetném ezt a kritikát afféle fellengzős dumával, hogy Magyarországon milyen erős a death metal mezőny, de mégsem teszem, mert ez nem igaz. Ahogy nem igaz ez a megállapítás a black mezőnyre, és más true metal műfajra sem. Magyarországon a metal zenei színtérre is betört az elüzletiesedés jelensége, hiszen elég csak egy pillantást vetnünk a […]
Tovább »
A 2004 óta létező Stonedirt-re csak nemrég kezdtem komolyabban odafigyelni. Nem tagadom, ebben jelentős szerepe volt annak, hogy Kemencei Balázs a Wall Of Sleep-beli teljesítményével meggyőzött, hogy komolyan számolni kell vele, ha hazánk gitárosait vesszük számba. A 2007-es megjelenése idején néhányszor meghallgattam ugyan a bemutatkozó Stonedirt lemezt, a Redneck Blues-t, amit két demo (Joygrind – […]
Tovább »
Kezd rájönni pár kiadó, hogy a black metalt sokkal hitelesebben lehet olyan köntösben tálalni, ahogy a régi nagy mesterek tették azt a kilencvenes évek elején. Persze rengeteget szószátyárkodtam itt már korábban nekró hangzásról, meg a pontos játék feleslegességéről, így ezt most megspórolnám, helyette szeretném egy olyan bemutatását adni ennek a lemeznek, ami alapján talán nem […]
Tovább »
A rendezvény kapunyitása 19:30-ra volt meghirdetve. A vonat, amellyel érkeztem kb. 30 perccel később ért be a Délibe a kiírtnál. Így azt hittem nem fogok odaérni a kapunyitásra, de szerencsére tévedtem, néhány perccel előbb odaértem, s rögtön be is mehettem. Ekkor még a zenészeken, személyzeten kívül egy-két vendég volt ott. Ahogy telt-múlt az idő szépen […]
Tovább »
A svéd Meshuggah legalább akkora alapbanda a saját stílusában, mint előző recenzióm szereplője a Paradise Lost a magáéban. Mondhatnám, hogy egy leg-leg zenekarról van szó, hiszen első lemezük, a Contradictions Collapse minden idők egyik, ha nem „A” legjobb technikás thrash albuma, míg az azt követő None EP és a második opusz, a Destroy Erase Improve […]
Tovább »
Gondolom az együttes nevét olvasva sokaknak tör elő valami emlék a szürkeállományuk zenére fenntartott részlegéből. No igen, megkisebbedett hazánkban is van egy duó ezzel a névvel, de Francia honban is alakult csapat ezen nevet választva magának. Emellett a Vader együttes is ezt a címet aggatta második lemezének, csakúgy, mint ahogy tette azt másik tizenhárom együttes […]
Tovább »
1999-ben (de gondolom sokaknak már ’97-ben) úgy tűnt, hogy a Paradicsom örökre elveszett. A Draconian Times-ig folyamatosan fölfelé ívelt a brit „gyászhuszárok” karrierje, akkoriban ők számítottak a legismertebb és legelismertebb/legnépszerűbb gothic/doom bandának. Ha úgy vesszük a ’91-es Gothic című lemezük előtt ezt a jelzőt még nem is igen használták, szóval a gothic stílus elnevezése tőlük […]
Tovább »
Duncan Patterson az Anathema tagjaként lett ismert. 1991-től ’98-ig volt a csapat basszusgitárosa és billentyűse, s emellett az Eternity és az Alternative 4 lemezek egyik fő dalszerzője is. Az ír zenész a kilépés után Mick Moss-szal 2005-ig az Antimatter-ben vállalt szerepet és készítettek három albumot, plusz volt koncertlemezük meg kiadatlan cuccokat tartalmazó és válogatás anyaguk […]
Tovább »
A Kilian zenekarról korábban nem hallottam, csak amikor elküldték a Bohém erdő c. EP-jükről szóló hírüket és az abban található linket. A négy dal mellé írt bemutatkozó szöveg aznban felkeltette az érdeklődésem, így be is gyűjtöttem a felvételt. A promoszöveg stoner/grunge keveréket emlegetett pszichedeliával nyakon öntve. Mindegyik stílust szeretem, s nem is okozott csalódást az […]
Tovább »
