Az ausztrál Ne Obliviscaris 2007-es, The Aurora Veil címet viselő demójával magára vonta sok, az eredeti, különleges, rendhagyó muzsikák után kutató zenehallgató figyelmét. A 3 számos, 33 perces anyag tükrében sejteni lehetett, hogy a „kengurus-koalás kvintett” komoly, meghatározó tényezője lehet a black-ben gyökerező, extrém progresszív metal színtérnek. De a fene se gondolta volna, hogy a […]
Tovább »
Azoknál a zenéknél, amikben sokáig nem történik semmi, amikor végre igen, akkor minden hirtelen változás elementáris erővel bírhat. Ezzel most azt szeretném kinyögni, hogy egy mozgalmas lemezt hallgatva, annak a feléhez elérkezve, már elvesztjük egy kicsit a figyelmünket, és nem veszünk észre meglepő fordulatokat. Vegyünk például egy buszutazást! Nagyon jól lehet aludni egy monoton, rázós […]
Tovább »
A Moonspell Irreligious albuma örök kedvencem. Jól belegondolva még az sem túlzás talán, ha azt állítom, hogy a saját Top10-es örökranglistámra is felfér. Viszont egyik lemezükkel sem sikerült annyira megbarátkoznom azóta sem, mint azzal. Pedig készítettek néhány jó lemezt már hosszú, húsz éves pályafutásuk alatt. A portugálok esetében érzek némi hasonlóságot, párhuzamosságot a Paradise […]
Tovább »
Az előző 2010-es Carach Angren lemez, a Death Came Through A Phantom Ship valamit nagyon megmozdított bennem akkor, még ha nem is eredetiségével, hanem inkább a belőle áradó energia, monumentalitása győzött meg. A hangpróbán nem ért el túlzottan nagy sikereket, viszont itt van az új lemez, és úgy éreztem erről már érdemesebb többet foglalkozni pár […]
Tovább »
Létezik egy érdekes kompánia Bonnban. Kilenc zenekart gondoznak, és ők maguk alkotják a zenekarokat is (gyönyörű a magyar nyelv eszköztára, de ezt sajnos máshogy nem tudtam leírni). Akkor ismertem meg őket, amikor tavaly Pistike66 beajánlotta a Valborg Barbarian lemezért a Hangpróbára, ami pár hét hallgatás után az év lemezévé lőtte ki magát nálam (az anyag […]
Tovább »
Korábban semmit sem hallottam erről a spanyol zenekarról, igaz „csak” 2000-ben alakultak, a The Shortest Way a 2. nagylemezük, úgyhogy nem kapkodták el a srácok. Igaz ez nem is baj, inkább 3-4 évente adjon ki egy banda egy minőségi munkát, mint évente egy szürke, semmilyen albumot. Ha már a szürke színnél járunk: az egyszerű, de […]
Tovább »
A soproni zenekar 2008 óta zúdítja a magyar közönségre minden haragját tipikus, ösztönös hardcore metal formájában. Az Indul a menet első teljes albumuk, ami természetesen a zenekar gondozásában látott napvilágot. Már most le kell szögeznem eme információ birtokában, hogy a srácok nem dúskálnak az anyagi javakban, mégis igencsak pofás borítót és hangzást tudtak […]
Tovább »
Az epikus doom metal az egyik legnépszerűtlenebb a metal műfajok között, a világon alig 60-70 banda foglalkozik vele. Sokan nem értik a népszerűtlenséget, mondván, hogy a Black Sabbath is milyen ismert volt…Pedig van rá magyarázat: kevés az IGÉNYES zenekar és ezt másképp nem lehet eladni. A Candlemass messze a legnagyobb Sabbath követő, mindezt 1984-ben […]
Tovább »
Az obszidián szóról, csakúgy, mint mostanában oly sok másikról, George R. R. Martin: A Tűz és Jég Dala-ciklusa jut eszembe. Hisz a regényfolyamban ezen anyagból készült tőrrel lehet elpusztítani a Falon túl élő(?) Másokat. Azt persze nem tudom, hogy a bolgár Obsidian Sea tagjai ismerik-e Martin műveit, vagy csak megtetszett nekik ez az egyébként szépen […]
Tovább »
Már nagyon sokadszor érzem úgy, hogy a legnagyobb értékek az under-undergroundon belül keresendők. Egy ismertebb zenész, kinek a nevét nem árulhatom el, mondta a minap nekem, hogy hogyan tudna valaki írni az élet sötét oldaláról, anélkül, hogy látná (megélné) azt? Magyarul sokadszorra érzem hiteltelennek a hatalmas apparátussal turnézó sikerbandák sötét/befordult/durva zenéjét. Léteznek persze itt is […]
Tovább »
