Nagy fába vágja a fejszéjét, aki egy nekifutásra szeretné felfedezni a rhode island-i banda debütáló lemezét! Az amerikai fiúk ugyanis a Reverend Bizarre, Saint Vitus, ős Cathedral és Electric Wizard legsúlyosabb hagyományait kívánják követni, ami minden metal rajongó hallójáratát, de leginkább türelmét próbára teszi. A banda 2010-ben alakult, 2011-ben megjelentettek egy demót és egy […]
Tovább »
Őszintén szólva nem vagyok a budapesti Insane nagy ismerője, de emlékszem, amikor az ezredforduló táján először hallottam a még elég esetlen, KoRn és Coal Chamber ízű nu metaljukat, úgy éreztem kicsit elhamarkodott volt a 2002-es debüt album kiadása. A két évre rá következő „21. századi méreg” viszont már egy magabiztosabb, érettebb, ötletesebb társaság képét mutatta. […]
Tovább »
Rendbontónak, vagyis inkább rendhagyónak mondanám ezen lemezismertetőnek szánt betűhalmazomat. Két okból is. Az első, hogy a kanadai székhelyű Southern Cross 2001-es megalakulása óta harmadiknak kiadott nagylemezét, ami a From Tragedy címet viseli, nem az oldal szerkesztőségen keresztül kaptam, hanem magam akadtam rá a világháló mértéktelen turkálójában. Kimondottan szerencsésnek és kiváltságosnak mondhatom magamat a rátalálás miatt, […]
Tovább »
Üdvözlet mindenkinek! Bár nem szeretném erre elszórni a drága időtöket, de gondolom észrevettétek, hogy tőlem eddig még nem láthattatok itt semmit. Rendkívül egyszerű oka van; eddig nem is voltam itt. 🙂 Ám nemrég csatlakoztam eme remek csapathoz, hogy a különböző, agysejtromboló albumokról és elménket búgócsiga módjára feltekerő zenekarokról véleményeket, kritikákat írjak. Mivel főbb profilom az […]
Tovább »
A Naumachia egy lengyel banda, amely 1999-ben alakult és a Metal Archives szerint melodic black/death stílusban alkotnak, míg a promólap progresszív death/black-ként aposztrofálja őket. A 2009-ben megjelent, sorrendben harmadik nagylemezük, a Black Sun Rising alapján én meg azt mondanám, hogy amit játszanak, az extrém metal galuska, nyakon öntve némi cyber sodóval. Vagyis alapvetően a death […]
Tovább »
Érdekes kiadványhoz jutottam hozzá nemrég, méghozzá a brazil HellLight Funeral Doom című albumához, ami 2008-ban jelent meg, elvileg…ennek újra kiadása kiadóváltás után valósult meg, ugyanis 2010-ben a Solitude Productionshoz került a csapat. Nagy előrelépés lehet ez nekik, ugyanis a Solitude sok jó hasonszőrű banda munkáját gondozza. A 2008-as monstrum nem könnyű hallgatnivaló, valahol […]
Tovább »Közel 6 éve már, hogy a Diablo Swing Orchestra a Balrog Boogie kiváló bőgőtémájával betáncolt sokunk életébe, hogy a zenei stílusok amúgy is széles palettáján lefoglaljon magának egy saját kis részt valahol a periférián. Az a szám szinte ars poetica-ként előrevetít mindent, amit a DSO azóta is csinál; a zenei stílusok furcsa keveredését, a meglepő, […]
Tovább »
Az úgy kezdődött, hogy a Facebookon belebotlottam a Stonedirt posztjába, amiben nyereményjátékra invitáltak (belépő/CD/húrkészlet) az Árkádia hangszerbolt támogatásával. Nem nagyon szokott szerencsém lenni, de azért egy „tetszik és megosztás”, valamint ennek kiposzotolása belefért. Az volt a meglepetés, hogy péntek délelőtt üzenet jött Kemencei Balázstól, hogy a koncerten a jegyszedőknél átvehetem a nyereményt. Tehát menni kellett. […]
Tovább »
Annak idején a Deliverance lemezzel ismertem és szerettem meg a bandát. S ezt, valamint az ezt követő Wiseblood-ot tartom a csapat csúcsteljesítményének. Ezektől kicsit lemaradva ugyan, de a Karl Agell-lel készült Blind korong is ott van a kedvencek között. Az előzmények (Technocracy EP, Animosity) viszont nem fogtak meg. Aztán az America’s Volume Dealer-nél megtorpanást éreztem, […]
Tovább »
Megjelent a kaliforniai doomsterek, a Castle zenekar második nagylemeze, mely azt kell mondjam, méltó folytatása a sokak által kedvelt In Witch Ordernek. Érettebb is elődjénél, ami azt veti fel, hogy a triónak van jövője ebben a műfajban. A felvételek az Oakland beli Sharkbite stúdióban kerültek rögzítésre Billy Anderson producer segítségével (Eyehategod, Sleep, Neurosis) […]
Tovább »
