Az Evilfeast egy egyszemélyes lengyel „zenekar”, amely 1996 óta létezik, Grimmspirit nevezetű úriember testesíti meg. 2 demót és 4 nagylemezt szabadított eddig a világra (Illetve egy split lemezt a miskolci Marblebog-al: őket eddig még nem volt szerencsém megismerni). Már a kezdeti időszakban is minőségi zenéket tartalmazott az Evilfeast – igaz jóval gyengébb hangzással – de […]
Tovább »
Teljes joggal állítható, hogy Hoest neve egybeforrt a black metal műfajával, mivel ő az a figurája a norvég színtérnek, aki a sokak által aranykornak tartott (80-as évek végétől a 90-es évek elejéig terjedő) szcéna jelenleg is aktív résztvevője. Hoest a Ragnarok oszlopos tagjaként vált a műfaj emblematikus zenészévé, s amint szakított a fent említett formációval, […]
Tovább »
Tavaly novemberben jelent meg „Tatabánya legmocskosabb Rock n’ Roll kutyáinak” új, második albuma, ami nem meglepő módon egyenes folytatása az első/előző Kutyaként élsz című albumuknak, vagyis itt is meggyőző hitelességgel játsszák a Tankcsapda/Sex Action-féle mocskos rockot. Ha már folytatás, akkor az előrelépést is jelent, nem igaz? A refrének továbbra is az erősségei a bandának. Könnyen […]
Tovább »
Fémforgács: – Először is meséljetek, miért épp most jött el az ideje, hogy újra aktivizáljátok a bandát? Ács S.: – Ezt már egy ideje forgattuk a fejünkben. Macival sokszor felidéztük a régi időket. Jó koncertek, jó próbák, jól működő banda, ahol mindenki tudja és teszi is a dolgát. Amikor pedig egy Stardrive próba feloszlásba fulladt, […]
Tovább »
A Chevelle nevű amerikai trió, 2007-es, Vena Sera című lemezének meghallgatását még anno emp nyugalmazott szerkesztő kolléga javasolta. És a srácok zenéje találkozott is az ízlésemmel! Általában a szakma az alternatív metal és post-grunge skatulyákat szokta emlegetni a Chevelle kapcsán, amiben van is igazság, de én szimplán modern rockzeneként határoznám meg az általuk játszott muzsikát. […]
Tovább »
Kátai Tamást eddig jóformán csak a mély underground ismerhette, esetleg egy-két olyan szemfüles, és fura dolgokra is vevő társaság vagy „médiaszakember”, akik a fősodorral küzdve is megpróbáltak a színtér felé terelni ismeretlen, de tehetséggel megáldott zenészeket. Kisebb kiadók után, mikor ez a lemez a cseh Epidemie-nél jelent meg, úgy éreztük, valami megmozdul talán, aztán jött […]
Tovább »
Kissé fülzúgósan, csupán egydimenzióban hajló nyakkal és a tegnap este látottak, hallottak miatt már hazafelé tartó, de még mindig valahol máshol szárnyaló lélekkel állok neki sebtében leírni az átélteket. Nem könnyű, túl sok volt a benyomás. Kezdem ott, hogy vagy immunis lettem a füstre, vagy csak elszórtan dohányoztak az épületben. Hihetetlen! Nem kellett kétpercenként megtörölni […]
Tovább »
Meglepődve láttam, hogy ez az öt éve létező lemez nem szerepel még a ‘forgács archívumában. Aztán a következő gondolatom az volt, hogy ha már én vállalkozom rá, hogy megírom, akkor nagyon ki kell vágnom a rezet, szóval remélem, hogy nem írtam bele hibákat, már ami a tényszerű részeket illeti. Hogy miért? Mert a 2001 – […]
Tovább »
Ez a zenekar totál ismeretlen Európában, miközben az amerikai színtér egy szép nagy karrier felépítését tette nekik lehetővé. Amikor kiskölyök voltam, a szüleim meglehetősen nagy gonddal terelgették a zenei gondolkodásom kiépülését, és ez a kiváló zenekar is sokat szólt otthon a Tesla lemezjátszón. A Styxet Charles Salvatore „Chuck” Panozzo basszer, és ikertestvére (kétpetéjűek) John Anthony […]
Tovább »
Az amerikai Cormorant 2009-es debütáló lemeze, a Metazoa nem egy hétköznapi alkotás lett. A hangzást és bizonyos szempontból a zenét is egyfajta múltba révedés jellemzi, hisz a ’90-es évek eleji klasszikus melodic death metal bandák hatása mellett a ’70-es évek progresszív csapatai, hangulatai, kísérletei is visszaköszönnek. És ez az elegy egy igen kellemes, közel 70 […]
Tovább »
