A kaliforniai ötös 1997-ben feloszlott, majd a kísérletező zenék szerelmeseinek nagy örömére lassan két éve jött a nagy hír, hogy ismét sikerült a tagoknak egymásra találni, ráadásul a legendás eredeti felállással. Meg új lemez is lesz. Egy darabig gondolkodtam, hogy erről az anyagról írjak, vagy a Mosquitoról, mert a kettő közül nem tudom eldönteni, hogy […]
Tovább »
Hihetetlennek tűnik, de legalábbis meglepő, hogy mennyire telik az idő. Ahogy a Kontrollzé mostani anyagáról kezdtem összeszedni a gondolataimat, tűnt fel, hogy a bemutatkozó anyaguk (wavok) még 2005-ben jelent meg. de a Reklámok szünetében c. lemez is két éves. Nem titok, hogy a csapat tagjaival jó a kapcsolatom, a frontember Nagy Ferivel kis túlzással gyerekkori […]
Tovább »
A norvég Satyricon sok szempontból fura képződmény. Először is, ténylegesen alapító tag már nincs is a bandában, hiszen Satyr (Sigurd Wongraven) csak az alakulás után röviddel szállt be. Ez még 1990-ben volt, majd Frost (Kjetil-Vidar Haraldstad) 1992-ben csatlakozott, és gyakorlatilag létrejött a banda végleges felállása. Mára Satyr kezeli a húrokat és a torkot, szerzi a dalokat, […]
Tovább »
Nagyon fölkeltette az érdeklődésemet a fura nevű Grand Mexican Warlock-Aeons című debüt lemeze. Hisz nem csak a zene ígérkezett nekem valónak, de sokan dicsérték az album külső megjelenését, igényességét. Úgyhogy igencsak megörültem neki, hogy idén Karácsonyra megkaptam (némi sugalmazásra… :D) a 2010 decemberében megjelent opuszt. És valóban, manapság ritkaság számba menően nagy hangsúlyt fektettek a […]
Tovább »
A német Dark Suns eddigi három nagylemeze elég markánsan különbözött egymástól. Bár a közös nevező, a progresszív stíluselemek mindegyiken tetten érhetőek, mégis a zenei hatásokat, hangulati árnyalatokat, színeket tekintve máshová helyezték a hangsúlyt. A 2002-es Swanlike még leginkább az Opeth, My Dying Bride-féle irányvonalat követte, hisz a domináns tiszta/dallamos ének mellett azért alkalmazták a death-es […]
Tovább »
Pontosan 10 éve jelent meg a miskolci After-All zenekar a.c.i.d. című lemeze, ami véleményem szerint nem csak hazai szinten, de nemzetközi viszonylatban is egy kiemelkedő prog. rock/metal album és nem mellesleg évekkel megelőzte a korát. Talán nem volt véletlen, hogy a srácok futurocknak nevezték az általuk játszott muzsikát, hisz valóban durván a jövőbe mutató volt […]
Tovább »
Idehaza a black metal elkötelezett hívei között már ismerősen csenghet az a név, hogy Ignominious. A ,,becstelen brigád” a korábbi években kettő demóval (2008 és 2009) kavarta fel a mostanság igencsak pangó magyar black metal színteret: mindkét hanghordozóra igaz, hogy figyelemreméltó potenciálról állítottak tanúbizonyságot. Prognosztizálható volt valamelyest, hogy az idén szeptemberben a világra szabadított nagylemezre […]
Tovább »
Martyr Lucifer a hazájában, Olaszországban elismert és népszerű Hortus Animae énekes/bőgőse egy pár éve gondolt egy nagyot és úgy döntött, hogy készít egy szóló albumot, amely merőben más zenét fog rejteni, mint amit eddig bármelyik zenekarával készített. Martyr játszott már thrash-death stílust a Dogma nevű bandában, a Hortus pedig black alapú muzsikában utazik. A Farewell […]
Tovább »Utólagos KIEGÉSZÍTÉS a cikkhez… Moira_85 osztotta meg velünk a Gorezone beszélgetés linkjét, ahol kiderül, Kjell Mansson nem létezik. A „fordító” írta az egész könyvet. Mindenesetre az eredeti írásomba már nem túrok bele. Álljon itt ez változatlanul. Mindamellett, hogy a dolgot rendkívül gusztustalannak tartom. Nem azt, hogy álnéven ír hanem, hogy azt állítja, ő Varg barátja. […]
Tovább »
Roberta Delaude, aki a Morgana művésznéven vált ismertté, már 1983-ban, csupán 16 évesen egy heavy metal banda mikrofonja mögött találta magát. Abban az időben nem csak Olaszországban, de úgy ánblokk világszerte is ritkaság számba ment egy női énekes egy heavy metal banda élén. Nem is volt egyszerű elismertetnie magát, a közönség hamar elfogadta, de a […]
Tovább »
