A finn népi eposzt a Kalevalát időről időre inspirációként használó csapat a Tales from the Thousand Lakes című ’94-es lemezével tört be igazán a kemény zenei színtérre, ami a bemutatkozó vad death/black lemez után egy elég éles fordulatot jelentett. Megszelídült a tempó, jópár dalban már-már doomba fordult a produkció (gondoljunk csak a „sláger” Black Winter […]
Tovább »
Gf: Két éve beszéltünk utoljára, akkor azzal a kérdéssel zártam, hogy hogy éled meg a kult státuszt… azt a választ kaptam, hogy „Nagy szavak ezek azért, nem is érzem hogy ilyen lenne.” Még mindig nem érzel ebből a folyamatból semmit? Kátai Tamás: Igazából nem tudom, hogy mit jelent ez a kifejezés. Most egy kicsit ijesztő […]
Tovább »
A Russian Circles nevével ellentétben nem egy orosz zenekar, hanem egy amcsi instrumentális post rock/metalban utazó trió. Amely stílushoz azért csapódik némi progresszív él, legalábbis az Empros című negyedik nagylemezükön. Az első három albumukat nem ismerem, de állítólag jófajta zenét rejtenek. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem hallgatok napi rendszerességgel a post halmazokba […]
Tovább »
A 2010-ben alakult belga Grown Below debütálása ez. A The Long Now a világvége egyik alternatív változatát kívánja szemléltetni. Az emberiségben az idők kezdete óta él a tudat, hogy ha a világnak volt kezdete, akkor egyszer vége is kell hogy legyen. A lemez koncepciója ezen alapszik, melynek első része bemutatja azt a korai állapotot, […]
Tovább »
Megérkezett a harmincnyolcadik ciklikus törvény az olasz New Risen Throne által prezentálva. A magány rejtett struktúrái cím talán kicsit emelkedettnek (ereszkedettnek) tűnhet, de aki merész és teljesen át tudja magát adni ennek az egy órás lemeznek úgy, hogy marad lélekjelenléte, garantálom hogy nem fog cinikus mosollyal az arcán lenézően bólogatni. A Gabriele Panci által megalkotott […]
Tovább »
Szerintem több szempontból is párhuzam vonható a post rock/metal és a metalcore stílus között. Nagyjából egy időben alakultak ki, vagyis aggatták rájuk az új stílus meghatározást szolgáló címkét, és bár vannak mindkettőben különböző variációk (pl.: csak extrém énekkel operáló, váltott éneket használó, instrumentális…), mégis a legtöbb banda ugyanazokat a paneleket használja. Az ukrán Starchitect a […]
Tovább »
Furcsa, hogy a szlovák Perversity már ’95 óta aktív a death metal undergroundban, és az Ablaze már a negyedik lemezük, de úgy hozta a sors, hogy mindezidáig még nem találkoztam velük. Pedig a szlovák színtéren azért mozgolódnak extrémebb zenekarok, ott van például az Abortion, vagy a Sanatorium, akiket mindenki ismer, de olyan kisebb bandákkal is […]
Tovább »
Az orosz, The Sullen Route tavalyi debüt lemezéről haragSICK írt egy nagyon hangulatos kritikát, aminek a bevezetőjében megemlítette, hogy a srácok nem aprózták el a dolgokat, mindenféle demó, vagy EP készítése helyett egyből egy nagylemezzel rukkoltak elő. A Madness of My Own Design egy tradicionális doom-death album lett, némi post rockos színesítéssel, de „a járt […]
Tovább »
A francia Pensées Nocturnes legújabb lemezét kezemben tartva pozitív élmények jutottak eszembe azonnal. Vaerohn egyszemélyes alakulatának előző nagylemeze, a Vacuum annak idején kellőképp elnyerte a tetszésem, ami legfőképp a korong innovatív jellegének volt köszönhető. A 2010 márciusában megjelent Grotesque névre keresztelt nagylemez zsenialitása már az intrónál világossá vált, az utóbbi idők legmegindítóbb bevezető tételéről beszélhetünk. […]
Tovább »A holland négyes EP-je megismeréséhez ímmel-ámmal kezdtem neki. Egyrészt nem érzem sajátomnak a melo-death stílust, s ha ráadásul metalcore-ral van vegyítve, akkor – magamat ismerve – sok jó nem sülhet ki ebből a recenzióból. De bevállaltam, hiszen a ’forgácshoz eljuttatott összes promóról írunk, mert rendesek vagyunk. 🙂 Szóval minden igyekezetemmel azon voltam, hogy félretegyem e […]
Tovább »
