A Redemption nekem – biztosan Ray Alder miatt – a Fates Warning kistestvéreként élt a tudatomban. Aldert nagyra tartom, mégis ezzel a csapatával bevallom őszintén nem kerültem valami közvetlen kapcsolatba. Igazából, most az ismertető írásakor kerestem rá, s meg kellett állapítanom, hogy a 2005-ös második lemezükön kívül (The Fullness Of Time – amin Ray bemutatkozott), […]
Tovább »
Maynard James Keenan neve gondolom a legtöbb ’forgács olvasó számára mond valamit, hisz a Tool énekeseként beírta magát a rock/metal zenék nagykönyvébe! Azt is megállapíthattuk, hogy Maynardnak mindig is voltak a Toolon túlmutató (he-he!) ötletei, amiket például nagyszerűen kiélhetett az A Perfect Circle lemezein. Azon ideák számára pedig, amik egyik banda világába se fértek bele, […]
Tovább »
A Meddle volt a Pink Floyd azon lemeze, amivel tulajdonképpen befutott a csapat, majd rögtön az utána következő The Dark Side of the Moon emelte őket a szupersztári magasságokba. Igaz, hogy a slágerlistákon az előtte kiadott Atom Heart Mother fentebb csúszott, viszont mégis a Meddle lett az USA-ban kétszeres platinalemez, és világszerte abból talált gazdára 6 […]
Tovább »
Az alig két éve alapított Roar zenekar második demója a „A halál árnyékában” címet kapta. A banda neve még most is furán cseng a fülemben, inkább a fogmosás utáni gargarizálást juttatja eszembe, semhogy egy metal bandát. A weboldalukat átböngészve kiderült, hogy nagyon demokratikusan, sorshúzással döntöttek a csapat nevéről. Lelkük rajta, nekik kell ezzel együtt élni. […]
Tovább »
Bár rég túlvagyunk már a rock/metal sokak által „fénykorának” tartott időszakán, mikor is a bandák évente jelentkeztek új lemezzel, azért manapság is elmondható, hogy a legtöbb zenekar átlagosan 2-3 évente dobja piacra az éppen aktuális albumát. Persze vannak akik 5-6 éves periódusokban gondolkodnak (pl. Tool, Metallica), azért az, hogy 12 esztendő teljen el egy csapat […]
Tovább »
A holland Textures előző, Silhouttes című lemezével bebizonyította számomra, hogy lehetséges „Meshuggahnisztikus” zenét izgalmasan, színesen is játszani. Thordendalékkal ellentétben, akik az utóbbi lemezeiken nagyon ráálltak a középtempós, elég egysíkú dalokra, a hollandusok zeneileg is szépen variálták mind a tempókat, mind a keményebb és lágyabb, elszállósabb megoldásokat. Amit pedig Eric Kalsbeek művelt a mikrofon mögött! A […]
Tovább »
Elég vakmerő vállalkozás egy lemezről úgy írni, hogy az adott zenekartól csak azt az egyet ismerjük. Persze játszhatnám most a szakértőt, meg az okostojást, de a szemfülesebb olvasók előtt lebuknék, így jobb ezt előre bocsátani. Ami viszont biztos: Az Incubus egy 1991-ben alakult kaliforniai alternatív rock zenekar, amit Brandon Charles Boyd énekes (néha gitáros, és kongás), Michael […]
Tovább »
A zenekarnak alkotói szempontból a második periódusát zárja ez a lemez. Tulajdonképpen ezt a korszakot nyitotta az őket szupersztárrá avató The Dark Side of The Moon, ami 45 millió gazdára talált az idők során, és így a második legnagyobb példányszámában eladott lemez a Földön. A Pink Floydot sem kerülte el az a jelenség, ami a […]
Tovább »
Kicsit meglepődtem, mikor beírtam oldalunk keresőjébe a Mastodon nevet és „csak” híreket, hangpróbás szerepléseket, koncertbeszámolókat és a banda adatlapját dobta ki „kisokosunk”. Vagyis úgy tűnik, hogy az utóbbi évtized egyik legfontosabb rock/metal zenekarának egyik lemezéről se írt még senki kritikát. Szóval jelen írásomat föl lehet fogni, amolyan hiánypótló szómenésként is…:D Az agyontetovált amcsi arcok 2002-ben […]
Tovább »
Napra pontosan két hónapja írtam a Tóth Gábor GuilThee-guru által életre hívott Nagaarum debütáló lemezéről, az Űrerdőről és máris itt a folytatás, ami már címében is jelzi a folytonosságot. És ha minden igaz (márpedig az, mert magától Gábortól tudhatjuk) már a harmadik lemez zenei anyaga is elkészült, csak időzít ogre mágusunk! Szóval úgy tűnik, hogy […]
Tovább »
